A mai kormányzat lemondott a nyugdíjrendszer bármilyen reformjáról és ez az „utánunk a vízözön” mentalitás 12 év múlva 2,5 millió ember életét teheti tönkre egy 9,5 milliós országban – írja a Portfolión megjelent cikkében Farkas András, a Nyugdíjguru.hu alapítója.
Farkas szerint ugyanis a jelenlegi nyugdíjrendszer 2037-ig tartható fenn, ám amint a Ratkó-korszak gyerekeinek a gyerekei, tehát az 1973 és 1977 között születettek elmennek nyugdíjba, a rendszer összeomlik.
https://hvg.hu/gazdasag/20250808_nyugdij-pulse-munkavallalas-nyugdijkorhatar
Ezt a nyugdíjszakértő szerint csak reformokkal lehet megakadályozni. Ezek között vannak olyan intézkedések, amelyeket politikai szempontból kockázatmentesnek tekint. Ilyen a nyugdíjkorhatár jövőbeni növelése, amit a várható élettartamhoz igazítanának. Erre azonban szerinte egy darabig nem lesz szükség, legkorábban 2038-ban kell hozzányúlni a korhatárhoz.
A másik ilyen lépés a nyugdíjskála kiegyenesítését célozná. A nyugdíjskála határozza meg, hogy a szolgálati idő hogyan befolyásolja a nyugdíj összegét. Mindenki számára az volna a célszerű, ha az emberek minél tovább dolgoznának, és ezért magasabb nyugdíjat kapnának. Igen ám, de a jelenlegi rendszerben az első 20 év szolgálati idő kétszer akkora súllyal esik latba, mint a második 20 év, ami éppen az ösztönzőerőt öli ki a rendszerből. A szakértő szerint ezen úgy érdemes változtatni, hogy minden szolgálati évnek azonos súlyt kell adni.
A közepes kockázatú intézkedések közé sorolja Farkas a járulékplafon visszavezetését. Ez a nyugdíjrendszer szempontjából azért volna lényeges, mert a magas keresetű emberek túl nagy nyugdíjra lesznek jogosultak, ami egyfelől nagyon megterheli az egyébként is elöregedő társadalmat, másfelől pedig a nyugdíjasok közösségén belül is élezi a feszültségeket a törpe kisebbségben lévő nagynyugdíjasok és a hússzor annyian lévő kisnyugdíjasok között.
https://hvg.hu/gazdasag/20250711_282-ezer-nyugdijas-kap-havi-120-ezernel-is-kevesebb-penzt
Érdemes volna Farkas szerint újraszabályozni a degressziót is, azaz azt a képletet, ami alapján a nettó havi életpálya-átlagkereset összegét korlátozzák. Ha a nettó havi életpálya-átlagkereset meghaladja a 372 ezer forintot, akkor a degresszió szabályai szerint az ezt meghaladó keresetrészeket csak csökkentett mértékben lehet számításba venni: a 372.001 – 421.000 forint közé eső rész 90 százalékát, a 421 ezer forintot meghaladó rész 80 százalékát. Ezek az összeghatárok 2013 óta változatlanok, ezért a korlátokat célszerű az azóta eltelt 12 év kereseti viszonyait tükröző módon újrahangolni – írja.
Ráadásul a járulékplafon és a nyugdíjplafon hiányában ez az egyetlen eszköz, amivel vissza lehetne fogni a jó fizetéssel rendelkezők várhatóan túlságosan magas nyugdíjait.
Az utolsó és egyben talán legnehezebb lépés a nők kedvezményes nyugdíjának újragondolása, a feltételek szigorítása lenne. A Nők 40 egy levonások nélküli teljes nyugdíjat kínáló struktúra, ami ebben a formájában hungarikum. Bár a kedvezményes nyugdíjba vonulás lehetősége nem ismeretlen a világban, ám ennek az ára rendszerint a teljes összegből való százalékos levonás. Azaz minden egyes évvel, amennyivel korábban igényli a korhatár alatt valaki a nyugdíjat, 5 százalékkal csökken a havi juttatása.
Egy lehetséges jövőbeni nyugdíjreformnak meg kell teremtenie a férfiak számára is a kedvezményes nyugdíjba vonulás lehetőségét, ám azt a szakértő szerint az ő esetüben is meg kell terhelni az elengedhetetlen levonásokkal, hiszen csak ebben az esetben biztosítható a rendszer egyensúlya, vagyis hogy mindenki annyi járadékot tudjon igénybe venni, amennyi járulékot korábban befizetett.
https://hvg.hu/gazdasag/20250425_Tenyleg-fenntarthatatlan-lenne-a-magyar-nyugdijrendszer
