Meglehetősen kedvező képet festett az olimpiarendezésről – de keveset beszélt annak rizikóiról – a két évvel ezelőtti párizsi játékok szervezésében fontos szerepet játszó Etienne Thobois vezérigazgató és Sophie Lorant nemzetközi igazgató. A két sportvezető a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) meghívására érkezett Budapestre, hogy megossza a tapasztalatait.
„Az olimpia, amellett, hogy a kiválóság, a tisztelet, a barátság és az egyetemesség értékeit hirdeti, érzelmeket és szenvedélyeket is hoz magával. Soha nem láttunk Párizs utcáin annyi boldog embert, olyan széles mosolyokat, mint abban a két hétben. A francia emberek rendkívül büszkék voltak arra, hogy a hazájukban üdvözölhették a világot” – adta meg az alaphangot a Corvinus Egyetemen tartott előadásnak Thobois, aki aztán rátért a párizsi játékok költségvetésének ismertetésére.
Elmondása szerint a szervezőbizottság költségvetése megközelítőleg 4,5 milliárd euró volt, amelynek 96 százaléka magánforrásból folyt be. Az összeg körülbelül harmada, 1,7 milliárd euró a Nemzetközi Olimpiai Bizottságtól (NOB) származott, a fennmaradó összeget nagyjából fele-fele arányban a hazai szponzoroktól, illetve a jegyértékesítésből befolyó pénzek tették ki.
Etienne Thobois
AFP / Patrick T. Fallon
A játékokat 76 millió eurós nyereséggel zárták, ez azonban még nem a végleges összeg, mert a francia jog szerint öt év áll rendelkezésre a panaszok, követelések érvényesítésére. Végeredményben 100 millió eurós többletre számítanak.
Infrastrukturális fejlesztésekre nagyjából 4 milliárd euró ment el, ebből építették fel az olimpiai falut – amelynek épületeiben ma már lakások, irodák, oktatási intézmények működnek –, utakat, hidakat és végezték el számos metrómegálló akadálymentesítését. Mivel nagyrészt a már meglévő létesítményeket használták és a még hiányzókat ideiglenesekkel váltották ki, csupán egy állandót húztak fel, a vizes sportok központját.
A játékok előkészítésére, illetve lebonyolítására 5 milliárd euró értékben kötöttek szerződéseket, a munkálatok közvetlenül 181 ezer munkahelyet teremtettek. Több mint 5600 beszállítóval dolgoztak együtt, amelyeknek a 89 százaléka volt francia, ezek 85 százaléka pedig kis- és közepes vállalkozás volt. A francia pénzügyminisztérium kalkulációja szerint az olimpia 0,3 százalékkal járult hozzá a GDP-hez és 9 milliárd eurós pozitív gazdasági hatást gyakorolt a párizsi régióra.
„Azt mondhatnánk, hogy Párizsnak nem volt szüksége a játékokra ahhoz, hogy felkerüljön a térképre, de annak, hogy ott tartották az olimpiát, komoly hatása volt a turizmusra. A turisták száma az utóbbi években lassan csökkent, de most újra megnőtt. Tavaly nyáron 36 százalékos volt a növekedés, és az idei számok is nagyon jónak tűnnek. Szóval az a kép, amit a város mutatott magáról, igenis jelentős hatással van az emberekre” – magyarázta Thobois.
Az Eiffel-torony az olimpiai ötkarikával
Horn Andrea
A sportvezetők azt is hangsúlyozták, hogy már a kezdetektől kiemelt céljuk volt minél több embert bevonni a játékok előkészítésébe, amihez különféle programokat dolgoztak ki és egy alkalmazást is fejlesztettek, amelyhez a lakosság közel tíz százaléka, hatmillió ember csatlakozott.
A munkájuknak négy pillére volt:
- a fenntarthatóság, amit Párizs akkori főpolgármestere, Anne Hidalgo feltételül szabott,
- a pénzügyi felelősségvállalás, annak kizárása, hogy a játékok veszteségesek legyenek az adófizetők számára,
- a nemek közötti egyenlőségre, amely az olimpiák történetében most valósult meg először, és
- az akadálymentességre, aminek célja a fogyatékossággal élők helyzetének megértetése és javítása volt.
Az olimpiai projektnek két fontos sarokkövét is kiemelték: a Szajna megtisztítását és Franciaország második legszegényebb térségének, az észak-párizsi Saint-Denis-nek a fejlesztését. Ezek megvalósításának szükségességében politikai hovatartozástól függetlenül mindenki egyetértett. „Hamar eldőlt, hogy a beruházások nagy része oda koncentrálódik majd, ezért ott épült fel az olimpiai és a médiafalu, és került oda a vizes sportok központja. Nem arról van szó, hogy nekünk kellett alkalmazkodnunk az olimpiához, a játékok alkalmazkodnak a vendéglátó város hosszú távú fejlesztési terveihez. A mi esetünkben ez azt jelentette, hogy lehetőségünk volt megtisztítani és újjáépíteni a város egy szennyezett, ipari területét az olimpiának köszönhetően.”
Sophie Lorant ezzel kapcsolatban azt is hangsúlyozta, hogy korábban éppen hogy a rendezőnek kellett alkalmazkodnia a NOB igényeihez, de ez most már fordítva van. Márpedig, ha a szervezet nem változtatott volna a hozzáállásán, az a játékok végét jelentette volna, hiszen ma már senki nem vállalná a szervezést a korábbi feltételekkel.
A hosszú távú fejlesztések között említették még többek között a kerékpáros infrastruktúra jelentős – 415 kilométeres – bővítését, a tömegközlekedés akadálymentesítését, az iskolákban bevezetett extra mozgásidőt, valamint a számos zöld beruházást.
Az esemény harmadik előadója Karácsony Gergely főpolgármester volt, aki lelkesen beszélt arról, miért lenne érdemes Budapestnek belevágnia az olimpiarendezésbe. Szerinte a játékokat vendéglátó városok sok esetben olyan értékeikhez, természeti környezethez találtak vissza az előkészületek során, amelyeket korábban elveszítettek. „Amiket korábban elépítettek vagy elbarmoltak. A Szajnához, vagy éppen – Barcelona esetében – a tengerparthoz. Nekem Budapesten a legfontosabb küldetés ebben a transzformatív erőben, hogy ez a város a Dunáról szól.” A Dunát olyan „természetes köldökzsinórnak” tartja, amely bekapcsolja Budapestet és Magyarországot a régióba, az olimpiai koncepció pedig, amelyen dolgoznak, visszatükrözi ezt. Nem csupán a városról vagy a térségről, hanem a közép-európai identitásról is szól.
Karácsony is kiemelte: kizárólag azért lehet egyáltalán olimpiarendezésről beszélni Budapesttel kapcsolatban, mert az olimpiai mozgalom rájött arra, hogy vagy csak diktatúrákban és olajmonarchiákban lesz olimpia, vagy olyan típusú rendezési elveket szab meg, amelyek mellett egy demokratikus vitában racionálisan lehet érvelni. „Ebben szerintem a legfontosabb az, hogy a játékokat a városokra szabjuk. Budapestnek olyan olimpiát kell csinálnia, ami jól áll neki. És ennek nagyon fontos része az, hogy tényleg semmi olyat ne csináljunk, ami csak az olimpia miatt fontos.”
Karácsony szerinte a rendezés egyben Budapest újradefiniálását is jelentené – nemcsak a világ, hanem a saját magunk előtt is. „Ez azért nagyon fontos, mert a kettő nagy hatással van egymásra. Az, hogy mi mit gondolunk a városunkról, nagy mértékben befolyásolja, hogy mások mit fognak róla gondolni. És ez visszafelé is igaz: amit mások gondolnak rólunk, az visszasugárzik arra, hogy kik vagyunk.”
A méret a lényeg: valami nem stimmel a budapesti olimpia számaival
A főpolgármester szerint az identitáskérdés azért is lényeges, „mert igazából ezen áll vagy bukik, hogy bele merünk-e vágni. Meg hogy megéri-e vagy sem”. Úgy látja, Trianon jelentős törést okozott a magyar társadalomnak, és ha Magyarországot újra akarjuk értelmezni, ahhoz egy felszabadító, közös nagy sikerre van szükség, ami az olimpia megrendezése lehetne. „Azt, hogy Magyarország erre a mostani szervezési elvek szerint önmagában képtelen, ne hátrányként éljük meg, hanem előnyként: Budapest és Magyarország csinálja meg a világ első nemzetközi olimpiáját. Csináljunk ebből értéket, Budapestet definiáljuk újra mint Közép-Európa egyik csillagát, amely összeköti térben és lélekben ezt a régiót.”
Lapunk a múlt héten elsőként mutatta be azt a dokumentumot, amely a NOB, valamint a MOB és a főváros között zajló, végső soron a 2036-os olimpia házigazdájának kiválasztására irányuló, úgynevezett folyamatos párbeszéd (Continuous Dialogue) során készült, és a lehetséges versenyhelyszíneket tartalmazza. Ebben még az szerepelt, hogy egyes eseményeket Bécsben, Pozsonyban, illetve Dunaszerdahelyen tartanának, de Karácsony a legutóbbi nyilatkozataiban szlovéniai Ljubljana és a csehországi Prága vagy Brno bevonásának lehetőségéről is beszélt. Ezt most megismételte.
Íjászat a Parlament előtt, úszás a Dunában – megszereztük a 2036-os budapesti olimpia márciusi mestertervét
Az átalakulás során rendkívül fontosnak nevezte a várt részeredményeket – a Duna vízminőségének javulását, az útfelújításokat, az infrastrukturális és közlekedési fejlesztéseket –,
de összességében szerintem ez a legfontosabb, hogy tegyük már le ezt az elbarmolt nemzettudatunkat. Legyünk büszkék a város természeti és történeti értékeire, de nem másokkal szemben, hanem valakivel közösen.
A legkevésbé – tette hozzá – őt a sport érdekli az olimpiából.
Újra elmondta, hogy társadalmi párbeszédet indítanak majd a kérdésről, amelynek során ő azt szeretné elérni, hogy „vegyük ki az olimpiát abból a dobozból, amelyikben most az emberek fejében van”. Hogy ne Orbán Viktor álmaként hivatkozzanak rá, hogy ne az a kérdés merüljön fel: olimpia legyen, vagy jó oktatás, jó egészségügy. „Ilyen típusú dilemma nincs, mert akkor én is nyilván azt fogom mondani, hogy persze, oktatás meg egészségügy.” De úgy szerinte már lehet érvelni mellette, hogy az esemény lehet üzletileg sikeres, és tekinthető a város hosszú távú koncepciójába illeszthető fejlesztések megkoronázásának.
Olimpiai lottó és tao, 4,7 milliárd eurós haszon – így tervezték áprilisban a budapesti olimpia pénzügyi hátterét
Beszélt arról, hogy az olimpia lehetőséget teremtene több budapesti rozsdaövezet felszámolására – nemcsak a Diákváros számára kinézettének, hanem a rákosrendezőinek vagy a józsefvárosinak is –, erre vannak gyakorlati példák. A történelmi belvárost is zöldebbé és hozzáférhetőbbé lehetne tenni a felkészülés során lezajló átalakításokkal, és a Dunát is jobban be lehetne kapcsolni a város életébe. Elmondta: álma, hogy létrejöjjön az úgynevezett Duna korridor (ez a kifejezés a mesterterv márciusi verziójában is szerepel), amely a Római-partot kötné össze a Csepel-szigettel a pesti alsó rakpart közvetítésével 27 kilométer hosszan, s amelyet a gyalogosok, a futók és a kerékpárosok szempontjai szerint alakítanának ki.
Jó kiindulási alapnak nevezte, hogy – a lapunk által bemutatott, a Medián által készített felmérés szerint – spontán is többségben vannak az olimpiarendezés támogatói.
Medián: Kétharmados támogatottsága van a budapesti olimpiának
A további növekedés legfontosabb feltételének az átláthatóság biztosítását nevezte.
Többek között azért is örültem az április 12-i választási eredménynek, mert meg voltam győződve arról: lehet, hogy Orbán Viktor álma az olimpia, de amíg ő a miniszterelnök, nem lesz olimpia Budapesten. Mert az emberek nem fogják elhinni, hogy a szervezés során nem fogják ellopni a pénzt. És ezért nem támogatják majd, és az egész beleáll a földbe.
A főpolgármester úgy látja, az átláthatóság kapcsán „újra tudjuk huzalozni a gondolatainkat arra, hogy milyen is egy olimpia, és akkor nem belpolitikai kontextusban értelmezzük, hanem magát a koncepciót vizsgáljuk.” Szerinte az emberek bölcsek, el fogják utasítani a párbeszédet, ha azt érzik, hogy az érvek nem tényeken, adatokon és racionalitáson alapulnak. „Ez az első feltétel ahhoz, hogy a társadalom bizalmát fel lehessen építeni. Ez most nyilván nincs meg, hiszen a bizalmat nem adják ingyen. Ezt nekünk, döntéshozóknak nagyon komolyan kell vennünk. El kell mondani, hogy mit akarunk, hogy mennyibe kerülne. El kell megmondani őszintén, hogy bizonyos sportlétesítményeket lehet, hogy meg kell építeni, hogy hol lesznek. Ha elkezdünk mellébeszélni, nem őszintén kommunikálni, akkor a meglévő társadalmi támogatottság nemhogy bővülni fog, valószínűleg összeomlik.”
Étienne Thobois, a párizsi olimpia vezérigazgatója
Az olimpiarendezés és a korrupció fogalma hosszú ideje összekapcsolódott. A párizsi szervezőbizottság ellen is indultak vizsgálatok többek között összeférhetetlenség és közpénzekkel való visszaélés miatt. Ön szerint hogyan teljesített Párizs ebből a szempontból?
A kezdetektől fogva egyértelmű volt, hogy pénzügyileg felelősségteljesen kell eljárnunk. Minden tevékenységünkben példamutatónak kellett lennünk, és az átláthatóság állt minden tevékenységünk középpontjában. Ez fontos volt ahhoz, hogy a közvélemény támogatását magunk mellet tudhassuk és végig következetesek maradjunk. Ez egy hosszú távú projekt, amely körül az emberek folyamatosan – még politikai szinten is – cserélődnek. Éppen ezért már az elejétől fogva mindenben nagyon egyértelműnek kell lenni és az összes politikai párt és a társadalom támogatását is el kell nyerni. A pályázati folyamat során egyhangú támogatást kaptunk a parlamenttől. Világos tervünk volt arra vonatkozóan, hogy milyen általános és infrastrukturális célokat szerettünk volna megvalósítani, és a munkánk során végig ragaszkodtunk hozzájuk.
Betartottuk a közbeszerzési szabályokat, annak ellenére, hogy a bevételeink 96 százaléka magánforrásból származott. A rendszerünkbe, a folyamatainkba ellenőrző mechanizmusokat építettünk be, a közbeszerzési bizottságunk tagjai között volt egy állami ellenőr is. A francia számvevőszék szintén vizsgálta a tevékenységünket. Hét év alatt ötször ellenőriztek minket, ami példátlan.
Most először a Nemzetközi Olimpiai Bizottság külön korrupcióellenes záradékot is illesztett az olimpiai szerződésbe a visszaélések kiküszöbölése érdekében.
Ez egyébként is általános alapelv. A kérdés az, mennyire szigorú az eljárás, ami bizonyos értelemben mindenkit védett: a politikusokat, minket, a közvéleményt. Örülünk ezeknek a nagyon szigorú ellenőrzési rendszereknek, együttműködünk velük.
Mégis indultak ügyészségi eljárások összeférhetetlenség, közpénzekkel való visszaélés és kedvezményezés ügyében. Ön is érintett volt az ügyben.
Igen, és ez normális is, hiszen a projekt költségvetése óriási, 4,5 milliárd euró volt. Mindig vannak mindenféle pályázatok, és 4200 embert vettünk fel, akik mind jöttek valahonnan… Szóval normális, hogy voltak vizsgálatok, amelyekben együtt is működtünk a hatóságokkal, amelyek házkutatásokat tartottak a szervezőbizottságnál és néhányunk otthonában is. És a mai napig semmilyen visszaélésre nem derült fény. Egyelőre úgy tűnik, hogy egyáltalán nem volt semmilyen probléma azzal, ahogyan a szervezőbizottság dolgozott, és már több mint két év telt el a játékok vége óta.
A párizsi rendezés tükrében hogyan látja Budapest, Magyarország esélyeit? Szokás mondani, hogy a létesítményeink nagyrészt készen állnak, a valóságban azonban a többségük csak jelentős átalakítás, bővítés után lenne alkalmas olimpiai események helyszínének.
Esélylatolgatásba nem akarok belemenni. Azt viszont elmondhatom, hogy a NOB új rendezési szabályai lehetővé teszik, hogy a Budapest méretű városok is esélyt kapjanak. A rendezési jogot azzal lehet elnyerni, ha az erősségekre építünk. Sportolóként (Thobois tollaslabdázó volt, 1996-ban Atlantában a férfiak egyéni versenyében indult – a szerk.) is ez hajtott. Mi azért nyertünk, mert párizsiak voltunk. Amikor Los Angelesszel voltunk versenyben a rendezésért, megpróbálhattuk volna azt állítani, hogy technológiailag fejlettebbek vagy innovatívabbak vagyunk, de a közvélemény – még ha igaz is lett volna – úgyis úgy ítélte volna meg, hogy vesztettünk, mert nem önmagunkat adtuk. A rendezésért jelentkezőket az úgynevezett „egyedülálló értékesítési ajánlatuk” adja el. Csak bátorítani tudom önöket arra, hogy dolgozzanak az erősségeiken, és legyen világos elképzelésük arról, hová akarnak eljutni. Három fontos kérdést kell jól megválaszolni a győzelemhez. Először is el kell tudni magyarázni a víziót, aztán meg kell fogalmazni, hogy miért akarják a játékokat, végül pedig arra kell választ adni, hogy miért kellene a NOB-nak éppen az önök számára odaítélnie őket.
A szervezők hajlamosak az olimpiarendezés előnyeit kihangsúlyozni, miközben jóval kevesebbet beszélnek a kockázatokról. Ön mit tart a legfontosabb veszélyeknek egy ekkora projekt esetén?
A kockázatkezelés minden projekt középpontjában áll, és minél nagyobb dologról van szó, ez annál nagyobb kihívást jelent. De számos lehetőség van a rizikó csökkentésére: elkötelezettség, alaposan kidolgozott folyamatok, jó végrehajtás. Mi a folyamat elején 1300 fontos kockázatot azonosítottunk, de ezek az idő előrehaladtával folyamatosan változtak, és a számuk is csökkent valamelyest. Nem szabad elhallgatni, hogy számos veszéllyel járhat egy ilyen esemény előkészítése és lebonyolítása, de rengeteg lehetőséggel is. Szerintem nagyon is megéri belevágni, mert a gazdasági haszon hatalmas, mert az emberek életére nézve fantasztikus hatással van. Hosszú ideje ez volt a legjobb dolog, ami a párizsiakkal történhetett. Ha ma megkérdezi őket, mi volt az életük legemlékezetesebb pillanata, a többség két dolgot említene, és mindkettő a sporthoz kapcsolódik: az egyik az 1998-as foci-vb döntője, amelyet megnyertünk Brazília ellenében, a másik pedig az olimpiai játékok. Az emberek erre emlékeznek, nem a GDP-adatokra, a létrehozott munkahelyek számára vagy a szén-dioxid-lábnyomra.
De ha már mindenképpen ki kell emelnem valamit: ha belevágsz egy ilyen projektbe, nem szabad meghátrálnod. Számunkra ez volt az egyik legnagyobb kihívásunk, az ambíció megőrzése. Nem szabad alacsonyabbra célozni, a könnyebb utat választani, mert az nem motiválja az embereket. Minél nehezebb elérni egy célt, annál nagyobb büszkeséget és elégedettséget érzünk, amikor sikerült. Szóval igen, nagy vállalkozás a játékok megszervezése, de biztos vagyok benne, hogy megéri. Ha jól csinálják. Ha bíznak magukban és mernek lépni.
Ahogy mondja, ha jól csináljuk. Éppen ezért kérdeztem rá a kockázatokra, hiszen ezek kommunikálása is az átláthatóság része. És Magyarországon hivatalosan egyelőre nem sok minden tudható arról, hogyan képzelik az illetékesek a játékokat.
Az olimpiák történetében nincs sok olyan példa, amikor a rendezés ne járt volna előnyökkel. Persze, voltak… mondjuk úgy, elszalasztott lehetőségek, később kihasználatlanul maradt létesítmények. De a NOB tanult ezekből a tapasztalatokból, és gondoskodik arról, hogy a leendő vendéglátók ne kövessenek el ilyen hibákat. Szerintem az új kiválasztási folyamatnak köszönhetően jelentősen csökkentek a kockázatok, hiszen a NOB-nak is érdeke, hogy a pályázók és a végül kiválasztott szervezők profitáljanak a rendezésből.
A kezdetektől fogva egyértelmű volt, hogy pénzügyileg felelősségteljesen kell eljárnunk. Minden tevékenységünkben példamutatónak kellett lennünk, és az átláthatóság állt minden tevékenységünk középpontjában. Ez fontos volt ahhoz, hogy a közvélemény támogatását magunk mellet tudhassuk és végig következetesek maradjunk. Ez egy hosszú távú projekt, amely körül az emberek folyamatosan – még politikai szinten is – cserélődnek. Éppen ezért már az elejétől fogva mindenben nagyon egyértelműnek kell lenni és az összes politikai párt és a társadalom támogatását is el kell nyerni. A pályázati folyamat során egyhangú támogatást kaptunk a parlamenttől. Világos tervünk volt arra vonatkozóan, hogy milyen általános és infrastrukturális célokat szerettünk volna megvalósítani, és a munkánk során végig ragaszkodtunk hozzájuk.
Betartottuk a közbeszerzési szabályokat, annak ellenére, hogy a bevételeink 96 százaléka magánforrásból származott. A rendszerünkbe, a folyamatainkba ellenőrző mechanizmusokat építettünk be, a közbeszerzési bizottságunk tagjai között volt egy állami ellenőr is. A francia számvevőszék szintén vizsgálta a tevékenységünket. Hét év alatt ötször ellenőriztek minket, ami példátlan.
Most először a Nemzetközi Olimpiai Bizottság külön korrupcióellenes záradékot is illesztett az olimpiai szerződésbe a visszaélések kiküszöbölése érdekében.
Ez egyébként is általános alapelv. A kérdés az, mennyire szigorú az eljárás, ami bizonyos értelemben mindenkit védett: a politikusokat, minket, a közvéleményt. Örülünk ezeknek a nagyon szigorú ellenőrzési rendszereknek, együttműködünk velük.
Mégis indultak ügyészségi eljárások összeférhetetlenség, közpénzekkel való visszaélés és kedvezményezés ügyében. Ön is érintett volt az ügyben.
Igen, és ez normális is, hiszen a projekt költségvetése óriási, 4,5 milliárd euró volt. Mindig vannak mindenféle pályázatok, és 4200 embert vettünk fel, akik mind jöttek valahonnan… Szóval normális, hogy voltak vizsgálatok, amelyekben együtt is működtünk a hatóságokkal, amelyek házkutatásokat tartottak a szervezőbizottságnál és néhányunk otthonában is. És a mai napig semmilyen visszaélésre nem derült fény. Egyelőre úgy tűnik, hogy egyáltalán nem volt semmilyen probléma azzal, ahogyan a szervezőbizottság dolgozott, és már több mint két év telt el a játékok vége óta.
A párizsi rendezés tükrében hogyan látja Budapest, Magyarország esélyeit? Szokás mondani, hogy a létesítményeink nagyrészt készen állnak, a valóságban azonban a többségük csak jelentős átalakítás, bővítés után lenne alkalmas olimpiai események helyszínének.
Esélylatolgatásba nem akarok belemenni. Azt viszont elmondhatom, hogy a NOB új rendezési szabályai lehetővé teszik, hogy a Budapest méretű városok is esélyt kapjanak. A rendezési jogot azzal lehet elnyerni, ha az erősségekre építünk. Sportolóként (Thobois tollaslabdázó volt, 1996-ban Atlantában a férfiak egyéni versenyében indult – a szerk.) is ez hajtott. Mi azért nyertünk, mert párizsiak voltunk. Amikor Los Angelesszel voltunk versenyben a rendezésért, megpróbálhattuk volna azt állítani, hogy technológiailag fejlettebbek vagy innovatívabbak vagyunk, de a közvélemény – még ha igaz is lett volna – úgyis úgy ítélte volna meg, hogy vesztettünk, mert nem önmagunkat adtuk. A rendezésért jelentkezőket az úgynevezett „egyedülálló értékesítési ajánlatuk” adja el. Csak bátorítani tudom önöket arra, hogy dolgozzanak az erősségeiken, és legyen világos elképzelésük arról, hová akarnak eljutni. Három fontos kérdést kell jól megválaszolni a győzelemhez. Először is el kell tudni magyarázni a víziót, aztán meg kell fogalmazni, hogy miért akarják a játékokat, végül pedig arra kell választ adni, hogy miért kellene a NOB-nak éppen az önök számára odaítélnie őket.
A szervezők hajlamosak az olimpiarendezés előnyeit kihangsúlyozni, miközben jóval kevesebbet beszélnek a kockázatokról. Ön mit tart a legfontosabb veszélyeknek egy ekkora projekt esetén?
A kockázatkezelés minden projekt középpontjában áll, és minél nagyobb dologról van szó, ez annál nagyobb kihívást jelent. De számos lehetőség van a rizikó csökkentésére: elkötelezettség, alaposan kidolgozott folyamatok, jó végrehajtás. Mi a folyamat elején 1300 fontos kockázatot azonosítottunk, de ezek az idő előrehaladtával folyamatosan változtak, és a számuk is csökkent valamelyest. Nem szabad elhallgatni, hogy számos veszéllyel járhat egy ilyen esemény előkészítése és lebonyolítása, de rengeteg lehetőséggel is. Szerintem nagyon is megéri belevágni, mert a gazdasági haszon hatalmas, mert az emberek életére nézve fantasztikus hatással van. Hosszú ideje ez volt a legjobb dolog, ami a párizsiakkal történhetett. Ha ma megkérdezi őket, mi volt az életük legemlékezetesebb pillanata, a többség két dolgot említene, és mindkettő a sporthoz kapcsolódik: az egyik az 1998-as foci-vb döntője, amelyet megnyertünk Brazília ellenében, a másik pedig az olimpiai játékok. Az emberek erre emlékeznek, nem a GDP-adatokra, a létrehozott munkahelyek számára vagy a szén-dioxid-lábnyomra.
De ha már mindenképpen ki kell emelnem valamit: ha belevágsz egy ilyen projektbe, nem szabad meghátrálnod. Számunkra ez volt az egyik legnagyobb kihívásunk, az ambíció megőrzése. Nem szabad alacsonyabbra célozni, a könnyebb utat választani, mert az nem motiválja az embereket. Minél nehezebb elérni egy célt, annál nagyobb büszkeséget és elégedettséget érzünk, amikor sikerült. Szóval igen, nagy vállalkozás a játékok megszervezése, de biztos vagyok benne, hogy megéri. Ha jól csinálják. Ha bíznak magukban és mernek lépni.
Ahogy mondja, ha jól csináljuk. Éppen ezért kérdeztem rá a kockázatokra, hiszen ezek kommunikálása is az átláthatóság része. És Magyarországon hivatalosan egyelőre nem sok minden tudható arról, hogyan képzelik az illetékesek a játékokat.
Az olimpiák történetében nincs sok olyan példa, amikor a rendezés ne járt volna előnyökkel. Persze, voltak… mondjuk úgy, elszalasztott lehetőségek, később kihasználatlanul maradt létesítmények. De a NOB tanult ezekből a tapasztalatokból, és gondoskodik arról, hogy a leendő vendéglátók ne kövessenek el ilyen hibákat. Szerintem az új kiválasztási folyamatnak köszönhetően jelentősen csökkentek a kockázatok, hiszen a NOB-nak is érdeke, hogy a pályázók és a végül kiválasztott szervezők profitáljanak a rendezésből.
Para-Kovács Imre: Fából öt vaskarika
A kiszáradt Velencei-tóban mehetne a lovaspóló, a Trafóban meg a break. Alcsúton lesz törpedobálás is, ha nem esik.
Fotó: HVG / Fazekas István
