A kiszáradt Velencei-tóban mehetne a lovaspóló, a Trafóban meg a break. Alcsúton lesz törpedobálás is, ha nem esik.
Egy oxfordi kutatás szerint 1960 óta az olimpiarendezések során reálértéken átlagosan 156, nominálisan 179 százalékos a túlköltekezés. Az átlagos extra kiadás 9,7 milliárd dollár olimpiánként. Szocsiban 50–51 milliárd dollár volt a bukta, Rióban 20 milliárd.
Ennek oka, hogy a városok eleve alulbecsülik a költségeket, hogy nyerjenek a pályázaton, a NOB követelményei, a 40 ezer hotelszoba, az olimpiai falu, a jegybevétel és a tévés jogok viszont a NOB-nál maradnak, ráadásul (legalább) hét év telik el a pályázat és a megnyitó között, ezalatt infláció, építőanyagár-robbanás rongálja a költségvetést, és mivel a meló határidős, a vállalkozók diktálják az árakat. Fokozzák továbbá a kockázatot az üresen hagyott építmények, amelyeknek a fenntartása is rengetegbe kerül, Londonban pedig kimutatták, hogy az olimpia alatt kevesebb turista járt ott, mint az olimpiamentes években.
És ezért lehetett sikeres Los Angeles vagy Atlanta, mivel nem építettek semmit, és a meglévő kollégiumokat használták olimpiai falunak.
A kiszivárgott Budapest Mesterterv és a szintén pályázó München számai alapján 6–7 milliárd dolláros összeggel számolnak, ami a végére elérheti az oxfordi szorzó szerint a 15–17 milliárdot. Tokió 20, Peking 40 milliárd dollárral lépte túl a keretet.
A NOB bejelentette, hogy Magyarország is ott van a 2036-os olimpia lehetséges házigazdái között. A HVG birtokába jutott dokumentum felvázolja, hogyan festene egy budapesti olimpia.
