Az eredetileg a hvg360-on megjelent interjúsorozatból nemrégiben egy könyv jelent meg Hivatásos rajongó címmel; az alábbiakban ebből közlünk egy szerkesztett részletet.

Kövesdi Péter: Az életedben voltak bizonyos csomópontok, mit tudom én, Gálvölgyi Show, önálló est, Őrült nők ketrece, egy-két olyan csomópont, amelyek számodra is fontosak voltak. De ha az utcán bárkinek azt mondjuk, hogy Gálvölgyi, akkor az első ember azt fogja mondani, hogy Heti Hetes, és a második is, talán a harmadik is. Ez bánt téged?

Gálvölgyi János: Bántani egyáltalán nem bánt, idézőjelbe téve inkább az bánt, hogy már egyre kevésbé mondják. Felnőtt egy új generáció.

Kövesdi Péter: Egyáltalán hová teszed az életedben a Heti Hetest?

Gálvölgyi János: Én nagyon szerettem a műsort. Egy pillanata nincs, amelyet megtagadnék. Az a pecsét vagy az a púp, amelyet rám tettek miatta, az nem az én gondom, az azoknak a gondja, akik végre el tudtak helyezni engem valahová, mert előtte nem tudták, hogy hová kéne engem rakni. (...)

Nem tudom, hogyan kerültem bele. Ónodi Györgyöt, a műsor szerkesztőjét ismertem. Ő szerkesztette a Gálvölgyi Show-kat. Korábban nagyon sok filmhíradórészletet csináltunk, meg humoros reklámokat a filmhíradók közé. Ónodi fölhívott, hogy lenne egy ilyen műsor, mire mondtam, hogy politikával én nem foglalkozom, nem szoktam dumálni róla társaságban sem, általában nem vagyok a társaság középpontja. Próbáljuk ki! Leültünk. Volt hat ember, és volt a középcsatár, aki olvasta a híreket, de ő nem nagyon kommentálta őket, csak a labdákat osztotta jobbra-balra. És elindult az első adás. Nem tudtam, hogy van olyan képességem, amely később kiderült – eleinte nem is volt –, hogy hozzá tudok szólni bármihez. Mondom, megkaptuk a híreket, és otthon elolvastam a háttéranyagot is. Aztán néhány hírhez írtam olyan öt-hat mondatot, gondolatot, kis poént a végére. Pritty.

A műsorvezető fölolvasta a hírt. Szemüveges voltam. Mire fölvettem a szemüvegem, már rég továbbmentek. Rájöttem, hogy ez így nem fog működni, és ezzel nem akarom dramatizálni a dolgot. Később, ha volt ötletem, vagy valami gondolatom, egy mondatot, egy szót, a leggyakrabban nem mondatot, csak egy szót írtam oda. Azt, hogy ki mit fog mondani, ez a hat ember mit fog mondani, nem lehetett tudni előre, soha senki meg nem mondta, hogy mire gondoljunk. Nem tudhattam, hogyan fog reagálni Bajor Imi, mit fog mondani Hernádi Juci, milyen történetbe kezd bele Farkasházy Teddy. Hol lehet belekötni, hol adódik egy poén, hol ejt el Imre olyan megjegyzést, amelyre rá lehet tenni egy poént. Tehát improvizációs játék volt, és nekem tizenhét éven át azt jelentette – nem sok adásból hiányoztam –, hogy hetente karbantartotta az agyamat.

Kövesdi Péter: Korábban volt a Mikroszkóp Színpadon az Én összeféltem magam című önálló ested. De egyebekben te nem voltál politikus színész. Nem nyilvánultál meg. Néha mondtál dolgokat, de nem erről. És nem is ismertek úgy, hogy véresszájú ilyen vagy olyan oldali vagy. Belekerültél egy olyan műsorba, egy olyan műsorfolyamba, amelyet eléggé erőteljesen támadtak, és mindig jobbról támadták, sosem balról. Számodra itt derült ki, hogy neked a világnézeted egyezik ezzel a történettel? Vagy mindig tudtad, hogy neked ez volt a világnézeted, és most itt aztán el is mondhattad?

Gálvölgyi János: Nézd, ez a műsor soha nem volt gyűlölködő, soha nem volt véresszájú. Szerintem egy bizonyos szinten még szellemes is volt. És azóta, amióta megszűnt, nagyon sok olyan csatornát látok, amelyek arra kényszerítik az embert, hogy a másik oldalnak tekintse. Mert én nem azon az oldalon vagyok, én itt állok, itt álltam középen. A másik oldalon gyűlölködnek, fröcsögnek, olyan mondatok hangzanak el, olyan, az emberbecsületbe gázoló gyalázatos aljasságokat beszélnek összevissza a tudatlan szájukkal, amilyenek a Heti Hetesben soha nem hangzottak el. Politikailag annyira nem voltam benne a dologban, ahogy az a bizonyos mikroszkópos önálló estem sem, amelynek az volt a címe, hogy Én összeféltem magam.

Kövesdi Péter: Annak idején a Heti Hetesben, amikor karakterek kerültek elő, nem éreztétek azt, hogy ti is karaktert gyilkoltok? Mondjuk Grespik esetében?

Gálvölgyi János: Hát én a Grespikhez hozzá nem szóltam. Bárkinek a becsületét, a testi hibáját nem lehet gúny tárgyává tenni. A büdös életbe! Ilyet nem! Szerintem nem. Ha valaki nevetségessé vált, azt nem mi tettük nevetségessé. Ő maga tette magát nevetségessé. És amikor azt mondták, hogy a Heti Hetes, ez a mocskos, kommunista, zsidó, liberális, összeesküvő banda megbuktatta. Megbuktatta Orbán Viktort. Azt mondtam: „Húha, itt nagy baj van, hogyha egy tévéműsor, egy pimfli tévéműsor meg tud buktatni egy egész kormányt. Hát akkor, apám, hát akkor hol élünk?” És akkor gyanússá kezdett válni nekem a dolog, hogy hol élünk.

Kövesdi Péter: Jó, a Heti Hetes nem tudott megbuktatni egy kormányt. De a kormány bukásában annak idején azért nagy szerepe volt például a Heti Hetesnek, amelyik olyan térben létezett, amelyben nem volt hozzá hasonló méretű, hatású, nézettségű műsor sehol. Tehát akkor még az internet sehol nem volt ahhoz képest, ahol most van, akkor ez volt „a” műsor. Emberek várták. Leültek a tévé elé, másnap beszéltek róla. Ez felelősség volt. Te meg most azt mondod, hogy könnyedén vettétek.

Gálvölgyi János: Várjál! Az ember egy bizonyos kor után, tehát ha elmúlt tizenhat éves – azt hiszem, zseniális, hogy addig iskolakötelesek ma a gyerekek; tizenhat éves korában hülye a gyerek, de mindegy –, felelős a szavaiért. Szerintem, ha akármilyen műsorban ül az ember, vagy beszél, vagy nyilatkozik, felelős a szavaiért. Amit elmondtunk, azért mindenki vállalta a felelősséget, bárhogy is állítják be, és akkor nem beszélek a kommentekről. És nem beszélek arról, hogy bárkinek jogában állt volna akkor is, a jobboldalnak is jogában állt volna felvenni a kesztyűt. Mert van ez a rohadt kettéosztottság, amely bűne ezeknek a rendszereknek.

Igen, beszéljünk nyíltan! A másik oldalnak is jogában állt volna. Mire észbe kaptak, és megcsinálták, humorra már nem futotta. Összeül négy-öt alapállásból gyűlölködő ember, akik átszédültek erről az oldalról a másikra, mert azt mondták, hogy nagyobb lesz a dohány, hát átszédülünk. Lehet, hogy már nem fogom megélni, de vissza fognak még szédülni. Attól függ, hogy az inga hogyan leng ki, de ezek hiteltelen emberek. Fröcsögnek, és mi soha nem fröcsögtünk. Az, hogy belemagyaráznak, hát belemagyaráznak itt mindenkibe mindent. Hát belemagyaráznak gyerekgyilkosságot olyanba, aki gyereket nem látott életében. Szóval itt ez már nem nagy dolog.

A Heti Hetes szerintem – nem védeni akarom – nem volt olyan. Volt benne valami humor, ami azóta teljesen kiveszett. Ezekben a műsorokban, mert most már nem egy Heti Hetes van – van heti négyes, heti kettes, napi hármas –, hanem három fröcsögős, négy hányós, okádós, de szellem, humor nincs, egyikben sincs. És az ötven percből volt mondjuk tíz-tizenöt perc politika, de a többiben rengeteg humor. Szerintem rengeteg szórakoztató elem volt benne, és ennek a felelőse volt a Bajor, a Gálvölgyi meg a Hernádi, így mondtam, mert így ültünk: Bajor, Gálvölgyi, Hernádi. A túlsó végen ült Farkasházy. Farkasházyt mindig bírálták, amiért hosszú történeteket mond. De ez ki volt találva. (...)

Kövesdi Péter: A Heti Hetesről veletek is csinált Gulyás Marci egy nagy beszélgetést. Most volt Árpa Attilával, a rendezővel egy beszélgetés, Ónodival is beszélgettek, a szerkesztővel, és kardinális kérdés volt, hogy mennyire szóltak bele abba, hogy mi mehet le. Ónodi Gyuri azt mondta, hogy nem szóltak bele, Árpa Attila elmondta, hogy mindig patikamérlegen mérték ki, és ha valami sok volt, akkor szóltak, hogy ezt vágják ki. Nektek mondta valaha valaki, hogy ezt már azért nem lehet?

Gálvölgyi János: Nem. Ezt őszintén mondom. Most olyasmiről beszélünk, csak két mondat erejéig, hogy mind a kettőben van valami félreértett csúsztatás, jóindulatú. Hát természetesen elmondtam, hogy egy felvétel hét óra tíz perctől tartott kilenc óra húsz percig. Ez több mint két óra. Abból ötven perc csak úgy jött ki, hogy kivágtak belőle. Hogy milyen alapon vágtak ki? Nekünk annyi volt a dolgunk, hogy odamentünk hat órára, és végeztünk fél tízkor. Szervusz, szervusz, szervusz, szervusz, hazamentünk. Tehát én nem tudom, hogy mit vágtak ki és milyen alapon vágtak. Ezt Ónodi György tudja, Árpa Attila tudja, én nem tudom. Erről nekem fogalmam sincs. Észrevettem volna, ha valami nagyon lényegeset vágtak volna ki. Tehát ha vágtak volna belőle politikailag, akkor nem tartanék ott, hogy rohadt, mocskos, szemét, kommunista izé. Vagy a másik oldalon, de rendes ez a mi fiunk, ez a Jancsi, meg a többiek.

Kövesdi Péter: Voltak tiltott témák?

Gálvölgyi János: Nem. Nem. Leteszem az esküt, soha a büdös életben, senki azt nem mondta, hogy erről vagy arról tilos beszélni. Olyan volt, mit tudom én, hogyha valaki beteg lett, azt hiszem, Grespik, vagy ilyesmi történt, föl sem merült, hogy ha valaki beteg, azzal vicceljünk. Egyáltalán a humorban testi hibával vagy betegséggel, ha egy mód van rá, az ember nem viccelődik, hacsak nem nagyon adja magát a dolog, de nem-nem-nem-nem.

Kövesdi Péter: Miért lett vége a Heti Hetesnek? Azért, mert az RTL azt mondta, hogy neki többet ez már nem éri meg, vagy más oka volt?

Gálvölgyi János: Megint csak nem tudom.

Kövesdi Péter: Áttették először az RTL II-re. Tulajdonképpen ott lett vége.

Gálvölgyi János: Ott lett vége. Ott lett vége, mert már nem is tudtak róla. Találkoztam egyszer egy ismerőssel, és azt mondta, „Jaj, de sajnálom, hogy nincs már ez a Heti Hetes, úgy szerettem.” Mondtam, hogyne lenne, van. „Hol?” Mondtam, hogy az RTL II-n. „Igen? És az hol van?” Éreztem, hogy no, itt van vége. Nem, ez tényleg megint olyan dolog, hogy nem tudok erre mit mondani, hiszen én a felső vezetésben, a döntésekben nem vettem részt.

Kövesdi Péter: Neked ez egy meló volt, csak egy jó meló, vagy azért több, vagy más?

HVG Könyvek

Gálvölgyi János: Nem. Több volt. Van, aki azt mondja, hogy csak azért csinálta, mert megfizették. És ezt elmondja, hogy így a pénz, úgy a pénz, mit tudom én, mi. Anyagilag messze nem olyan volt, mint amilyen legendák keringtek róla. Mellesleg senkinek semmi köze hozzá. Egyébként, ha az ember dolgozik, ha úgy vesszük, hogy ez munka, és hét óra nyolc perctől valahol dolgozom, mert ez kemény munka volt, ha hiszik, ha nem, ha éppen nem eléggé humorosokat mondtunk, akkor is nagyon nehéz meló volt, azt meg kell fizetni. Meg is fizették, ezzel probléma nincs. De az a madár, amelyik visszaszarik a fészkébe, amelyben benne volt, melegen és nagyon kényelmesen elvolt benne, az nem az én világom. Úgyhogy nem. Én kifejezetten szerettem.

A Hivatásos rajongó című könyvben Gálvölgyi János Kövesdi Péterrel beszélget a színházi élményeiről, szinkron- és tévés szerepeiről, a haknikról és nagy pályatársakról. A június elején megjelent könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.