Amikor megpróbáltuk az elmúlt évek tapasztalatait összegezni abból a szempontból, hogy milyen változásokat okozott bennünk a kert használata, egymást követték az érvek a kert mellett. Szerintünk bárki, aki hasonló kísérletbe fog, igen hasonlókat tapasztal majd magán:

1. Visszavezeti az embert a természetbe. A városi életben – sőt sokszor vidéken élve is – ma már jóformán semmit nem látunk és tapasztalunk abból, hogyan működnek körülöttünk a természetes folyamatok és kölcsönhatások. Az első komposztot és az első csíranövények megjelenését látva az ember úgy csodálkozik rá erre a tökéletesen harmonikusan és egyensúlyban működő rendszerre, mintha nem is ebben élne, mióta megszületett.

2. Tapasztalati úton ismertet meg az emberrel egy sor olyan dolgot, amelyeket az iskolában elméletben megtanult, és amelyek aztán vagy megmaradtak elméletnek, vagy többé-kevésbé a feledés homályába vesztek – és ez valami teljesen más képet ad a körülöttünk levő világról, mint az elméleti tudás.

3. Testközelből válik érzékelhetővé a természet ereje; az, hogy milyen apró része az ember a nagy egésznek, és hogy valójában mennyire nem ő irányít: megteszi, amit megtehet vagy meg akarja tenni, aztán kíváncsian figyeli, hogy a természet törvényei és önálló működése végül milyen eredményt hoznak.

4. Számos területen előcsalogatja az emberből a kreativitást és praktikussá tesz: a növények védelmében, a kert szépítésében, a „hulladékok” és a rendelkezésre álló anyagok felhasználásában a ház körül és a konyhában.

5. A produktivitás örömét adja: óriási élmény megtapasztalni, hogy az ember két keze munkájának közreműködésével létrejön egy működő egység, és csodálatos tiszta zöldségek teremnek. A kísérletezés és a „semmiből valami” létrehozásának az örömét kaptuk a kerttel.

6. Környezettudatosságra nevel. Ha az ember maga termeszti meg az asztalra valót, amit elfogyaszt, a saját szemével látja egyrészt azt, hogy milyen munka árán lehet ahhoz hozzájutni, másrészt hogy hogyan fejlődik napról napra a növény hosszú hónapokon vagy éveken keresztül, és hogyan neveli ki a terméseit, így ötször is meggondolja, kidobjon-e valamit a kukába. És ha végül mégis kidob valamit, azt is átgondolja, hova kerüljön a „hulladék”, hiszen szinte minden használható valamire.

HVG Könyvek

7. Inspirál, új távlatokat nyit a séf kreativitásának: a szezonnak megfelelően egymás után vagy épp egy időben érő növények, a távoli vidékek nálunk termőre forduló növényei és a természet adta források között barangolva egyszerre van a szeme előtt a teljes, végtelen tárház, amiből meríthet.

Ihletet ad a látvány, a színek, az illatok és ízek kavalkádja – az inspiráló környezetben lenyűgözően szórakoztató tevékenységgé és alkotó folyamattá válik felfedezni, mi minden készíthető a kertben elérhető növényekből.

8. Biztonságérzetet ad, mert csökkenti a kiszolgáltatottság érzését. Egészen kicsi helyen meglepően nagy mennyiségű élelmiszer előállítható okosan tervezve és gazdálkodva. Ráadásul az ember egészen pontosan tudja, hogy mit eszik, hogy az hogyan termett, mit kapott a növekedése során – így biztos lehet benne, hogy semmi olyasmit nem fogyaszt, amit nem szeretne.

9. Épp ezért jócskán csökkenthetjük a kiadásokat a háztartásban. Ha a frissen el nem fogyasztott zöldségeket feldolgozva eltesszük üvegekbe vagy
fagyasztóba, egész évre elláthatjuk magunkat értékes élelmiszerekkel.

A fenti cikk a Séfasztal a kert végében című könyv szerkesztett részlete.

A kiadványban A Séf és a Kertész élménykertészet és kertétterem séfje és kertésze személyes történetükön keresztül mutatják be az élményszámba menő zöldségtermesztés és a minőségi gasztronómia világát. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.