2015 elején a The New York Times egyik cikke hatalmas érdeklődést váltott ki, kommentárok özöne érkezett rá, futótűzként terjedt az interneten, és minden idők egyik legolvasottabb Times-cikke lett. Ebben még nincs semmi különös egy, a Timeshoz hasonló újság esetében, hiszen a lapot országos vagy nemzetközi kérdésekben az egyik legrangosabb újságnak tartják. Ez a cikk azonban nem a belpolitikai, a gazdasági vagy az egészségügyi rovatban jelent meg, hanem a lap vasárnapi divatmellékletében.

Ahogy az már a cikk címéből is kiderül – „Ha szerelmes akarsz lenni bárkibe, tedd ezt” –, a szerző, Mandy Len Catron állítása szerint megtalálta azt a varázsszert, amely segítségével meg lehet teremteni a szerelem jelentette intenzív érzelmi közelséget és szoros társas köteléket – mindössze 45 perc alatt!

A technika egy közösen dolgozó pszichológus házaspár, Arthur és Elaine Aron kutatási programjából származik, akik a szoros párkapcsolatok vizsgálata során fedezték azt fel. A módszer az összehangolt cselekvésnek az eddigiektől eltérő formájára épül, amelynek során a partnerek kölcsönösen, egymást felváltva adnak és kapnak valamit a másiktól.

Más pszichológusok is felfedezték, hogy ha a felek kölcsönösen szívességet nyújtanak egymásnak, akkor az emberek ennek hatására további szívességeket adnak a cserepartnerüknek, függetlenül attól, hogy kié volt az utolsó.

Aronék és munkatársaik azzal magyarázták meg ezt a fajta készséges beleegyezést, hogy kimutatták, miként kötik össze a feleket ezek a hosszan tartó kölcsönös csereügyletek. Ehhez a kölcsönös csereügylet egyik különösen egyesítő típusát hívták segítségül, amely elég erős ahhoz, hogy az embereket a szerelemben „egyesítse” egymással: a kölcsönös önfeltárulkozást.

Az eljárás nem túl bonyolult. A résztvevők párban felváltva olvasnak fel kérdéseket a partnerüknek, aki válaszol, majd a másik fél teszi fel ugyanezt a kérdést, és kapja meg rá a választ. Miközben a résztvevők sorban feltesznek 36 kérdést, fokozatosan egyre több személyes információt kell felfedniük magukról a partnerüknek, és cserébe ők is egyre több személyes dolgot tudnak meg a másikról.

A sorozat egyik legelső kérdése így hangzott:

„Te hogy képzeled a tökéletes napot?”

Később a következő kérdést tették fel egymásnak:

„Mit értékelsz leginkább egy barátságban?”

Míg a kérdéssor vége felé eljutottak addig a kérdésig, hogy:

„Téged melyik családtagod halála rázna meg leginkább?”

A kapcsolatok minden várakozást felülmúlóan elmélyültek

Az eljárás a közelség és az egység olyan fokát hozta létre, amelyhez foghatót 45 perc alatt képtelenség megteremteni, különösen vadidegenek között, egy érzelmileg steril laboratóriumi környezetben. Ráadásul nem véletlenül kapták ezt az eredményt.

Az egyik kutatóval, Elaine Aronnal készített interjú szerint azóta több száz hasonló, a módszert alkalmazó kutatást végeztek el, amelyek megerősítették a hatást, olyannyira, hogy a kísérleti alany pár ennek hatására még össze is házasodott. Ugyanebben az interjúban dr. Aron az eljárás két olyan szempontját is felsorolta, amelyek szerinte a hatékonyság szempontjából kulcsfontosságúak.

Hatás

HVG Könyvek

Először is, ahogy a felek haladnak előre a kérdésekben, úgy árulnak el egyre személyesebb dolgokat magukról. A válaszadás során a résztvevők egyre jobban megnyílnak a másik előtt, márpedig ez csak a nagyon szorosan összetartozó párokat jellemzi.

Másodszor a résztvevők ezt úgy teszik, hogy közösen cselekszenek, azaz összehangoltan vesznek részt egy adok-kapok folyamatban, ami miatt az interakció, lényegéből fakadóan, folyamatosan szinkronban marad.

A fenti cikk Robert B. Cialdini Hatás című könyvének szerkesztett részlete. Miért képesek egyesek meggyőzni bennünket, míg mások nem? Mi hat ránk, amikor engedünk egy reklám csábításának? Hogyan lehet rávenni az embereket, hogy olyan ügyeket támogassanak, amelyeket korábban eszük ágában sem volt? Kiderül Robert B. Cialdini szociálpszichológus átdolgozott klasszikusából, amit itt rendelhet meg kedvezménnyel.