A jövő elképzelésének és megtervezésének képessége rendkívüli emberi sajátosság. Az előrelátás során feldolgozzuk a múltat és a jelent, hogy előrevetítsük a jövőt. Dan Gilbert, Tim Wilson, Peter Railton, Roy Baumeister és Chandra Sripada munkája alapján az előrelátást úgy definiáljuk, mint „folyamatot, amely során előrevetítjük és értékeljük a jövőbeli lehetőségeket, majd e projekciókat felhasználva gondolkodunk és cselekszünk”.
Az előrelátás szerepe a történelem folyamán
Gyűjtögető-vadászó életmódunk során közeli, konkrét természeti eseményeket kellett előre látnunk. A letelepedéssel járó mezőgazdasági forradalom már egy előretekintésen alapuló, újfajta munka eljövetelét jelezte – tavasszal magvak elvetését, amelyeket aztán ősszel arathattunk le, termények gondosan megválogatott termesztését, szelídített állatok tenyésztését és az élelmiszer raktározását az éhínség elleni védekezéshez.
Az ipari forradalommal a dolgozók figyelme az előrelátásról a különálló, itt és most jellegű feladatok következetes elvégzésére irányult. Gépek diktálták az iramot, a sorrendet és az eredményt, az emberi kezek ismétlődő, pillanatnyi munkafázisokat végeztek. A jövőről való gondolkodás így is a hasznunkra vált volna a munkán kívül, de a gyáron belül az előrelátás mint alapvető készség nemigen számított.
Ám most megint fordult a kocka, a munka világának átalakulásával az előrelátás újra visszaugrott a munkához szükséges alapvető készségek listájának élére. A dolgozóknak ma nagyobb szükségük van az előrelátás képességére, mint valaha, ráadásul új formában, hisz ma az egyetlen, ami biztos, az a változás.
Óriási előny egyéni és szervezeti szinten is
Az egyének esetében lehetővé teszi, hogy érzelmi és logisztikai téren felkészüljünk a változásra, mielőtt az bekövetkezne. 2021-ben megvizsgáltuk, miként kapcsolódik 1500 dolgozó előrelátási képessége személyes és szakmai sikereikhez. Eredményeink szerint az e téren tehetségesebb résztvevők, akik képességeit több skálán vizsgáltuk, nagyobb optimizmussal, énhatékonysággal és ellenálló képességgel bírnak, és esetükben jelentősen ritkább a szorongás és a depresszió.
Az előrelátás képessége szintén korrelál a termelékenységgel és az élettel való elégedettséggel – akik előrelátóbbnak bizonyultak, 21 százalékkal produktívabbak voltak a munkában, és 25 százalékkal nagyobb általános elégedettséget tapasztaltak. Az előrelátás lehetővé teszi, hogy megjósoljuk döntéseink későbbi következményeit, ami a mai, erősen összefonódó környezetünkben kihat a munkatársainkra, a cégekre és a piacokra is.
Szervezeti szinten az előrelátás létfontosságú, mert a stratégia ma már nem húszéves tervet jelent. A piacok és a technológia túl gyorsan fejlődik. A vállalati szintű előrejelzés valós idejű, alulról felfelé irányuló információkra támaszkodik, amelyek a lehetséges jövőre vonatkozó dinamikus megközelítések készletét táplálhatják.
2021-es kutatásunkban azt is megvizsgáltuk, hogyan kapcsolódik az előrelátás a csapatszintű üzleti eredményekhez. Azt találtuk, hogy a csapatok, amelyek vezetői magasabb pontszámot értek el az előrelátás terén, több lényeges területen is jobban teljesítenek: a csapat motivációja 19 százalékkal, innovációs pontszáma 18 százalékkal, rugalmassága 25 százalékkal volt magasabb.
Míg az ellenálló képesség és a rugalmasság segítenek megbirkózni a bekövetkező változásokkal – vagyis gyorsan és következetesen a felszínre emelkedni a hullámok alól –, addig az előrelátás lehetőséget ad észrevennünk a legnagyobb hullámtörőket, mielőtt még odaérnénk.
https://hvg.hu/hvgkonyvek/20250921_Hogyan-segit-a-kognitiv-rugalmassag-a-krizisek-tuleleseben
Mit jelent az előrelátás neurológiai szempontból?
Akár egy új termék potenciális hatásait igyekszünk megjósolni előrejelző eszközeink segítségével, akár a saját szakmai életünk hullámain igyekszünk navigálni, az előrelátás mindig egyéni szinten kezdődik. Minden a másfél kilós, futball-labdányi agyunknak egy speciális területén múlik. Lássuk, mit jelent az előrelátás neurológiai szempontból.
A korunk egyik legfontosabb idegkutatási felfedezése a nyugalmi, avagy alapértelmezett hálózat (Default Mode Network, DMN), az agy nyugalmi állapotában részt vevő régiókból álló rendszer. Ahogy a jelentősebb felfedezések java, ez is véletlenül történt.
Funkcionális képalkotó eljárásokkal feltérképezték az agy „feladatvégző” hálózatait, vagyis azokat a területeket, amelyek aktívvá válnak, amikor koncentrált feladatokkal foglalkozunk. E kísérletek többségénél pihenőidőszakot jelentő kontrollállapotot is rögzítettek („csak feküdjön és ne csináljon semmit”). Arra számíthatnánk, hogy az agy elcsendesedik pihenés közben. Ehelyett a mediális területeken és a mediotemporális lebenyben bizonyos struktúrák ismétlődően felvillannak, ami élénk aktivitásra utal. Ugyanez a hálózat aktiválódik, amikor elkalandozunk, amikor álmodozunk.
Gondoljunk bele ennek jelentőségébe. Amikor semmi más nem történik, az agy akkor sem „kapcsol ki” teljesen, hanem csak másfajta gondolkodásmódra vált, ami annyira létfontosságú, hogy valójában ez az alapértelmezett állapotunk – az agyunk erre áll át minden szabad pillanatunkban. Miért olyan fontos ez a tevékenység? Mert két folyamatra specializálódott: a képzeletre és a tervezésre.
A jövő készségei
HVG Könyvek
Chandra Sripada a következőképpen írja le, milyen érzés megtapasztalni a nyugalmi, alapértelmezett állapotot:
A tartalom ilyenkor kvázi érzékeléseken alapul és képi: saját életünk régmúlt eseményeinek emlékei, a közelmúlt ismételt átélése, előrelátás a közeli és távoli jövőről. Az egyes témák közt csapongó az átmenet, gyakran asszociációk kötik össze az egymás után következő gondolatokat, de akadnak jelentős megszakítások is. Ez a csapongó áramlás ideális az érdekes mintázatok és összefüggések feltárására. A gondolatok kiszámíthatatlanul és részben véletlenszerűen kerülnek egymás mellé, így lehetővé válik a velünk született tanulási rendszerek számára, hogy „megfigyeljék” ezeket a gondolatfolyamokat (éppen úgy, ahogy a világban kibomló eseményeket figyelnék meg), és új mintázatokhoz, általánosításokhoz, értelmezésekhez és megértéshez juttassanak.
Mindannyiunk számára ismerős érzés, hogy a figyelmünk spontán módon elkalandozik. Fókuszunk néhány percenként eltérül, aztán talán egy perc után észrevesszük, és újra az olvasásra koncentrálunk. Az elkalandozás során a nyugalmi hálózat aktív, és a figyelem a konkrét feladatról az álmodozás felé fordul. Ebben a világban az agyunkat nem köti a tér és idő, összemosódnak az emlékek és ábrándképek. Amikor visszatérünk az előttünk álló feladathoz, a feladatvégző központ visszakapcsol, a figyelmünk elmozdul a képekről, és ez a hullámzás egész nap folytatódik.
Sripada ezt a kiaknázás (exploitation) és a feltárás (exploration) végtelen körforgásaként értelmezi. A feladatmegoldó gondolkodás hatékony, tiszteletben tartja a teret és időt, létező információkat gyűjt a világról, és hasznosítja ezt a tudást. A nyugalmi hálózat új lehetőségeket fedez fel, amikor a valóságos múlttól és jelentől gyökeresen eltérő dolgokat képzelünk el. Ezek az élénk fantáziaképek lehetővé teszik, hogy felderítsük és mélyen megismerjük, ami még nem is létezik.
https://hvg.hu/hvgkonyvek/20250928_Adam-Alter-Gyuruk-Ura-siker
A szabad gondolatáramlás az elme különleges vonása, nem pedig hiba. Ahogy egyre inkább időszűkében érezzük magunkat, erős a kísértés, hogy szorosabb pórázon tartsuk a figyelmünket, folyamatosan dolgozzunk, és csökkentsük a mentális „pihenőidőnket”. Még ha ez lehetséges is volna, nem lenne kívánatos. Legjobb ötleteink gyakran a nyugalmi hálózatban támadnak, nem véletlenül ez az alapértelmezett hálózatunk, így kockázatos dolog figyelmen kívül hagyni.
Hogyan formálja ez a mentális csapongás a jövő megértését, és miként használhatjuk fel a jobb tervezés érdekében? Többek között ez is kiderül Gabriella Rosen Kellerman pszichiáter és Martin Seligman pszichológus A jövő készségei című könyvéből. A kiadványt itt rendelheti meg kedvezménnyel.
