A kognitív rugalmasság az a képességünk, amellyel mentálisan egyik lehetséges forgatókönyvről a másikra váltunk, mielőtt elköteleződnénk a legígéretesebb opció mellett. Vadászó-gyűjtögető őseink számára létfontosságú volt a kognitív rugalmasság és alkalmazkodókészség: kéz a kézben járt a szükséges generalista készségekkel. Az élelemszerzés ismeretlen földrajzi körülmények közt az erőforrások pontos azonosításán alapul, amelyet koncentrált gyűjtögetés vagy vadászat követ. A jelekre való nyitottság nélkül eleink nem vették volna észre az értékes zsákmányt, ugyanakkor koncentráció és generalista gondolkodásmód hiányában képtelenek lettek volna betakarítani az élelmet.
Bár ezeket a készségeket az emberi faj több millió évnyi fejlődés során, a gyűjtögető-vadászó életmód érdekében sajátította el – a letelepedésünk és a neolitikus forradalom óta eltávolodtunk a használatuktól. A földművelés, majd az iparosodás miatt a szerepeink beszűkültek, és a munkafeladataink előre meghatározottá váltak. Ma újra szükségünk van a gyűjtögetők kognitív rugalmasságára és alkalmazkodóképességére, hogy együtt változhassunk a munkahely vadvizének szeszélyes örvényeivel.
Példa lehet erre annak a Robert Van Ordennek a története, akit hirtelen elbocsátottak a General Motors hamtramcki üzemének bezárása után. Menesztése akár depresszióhoz és hosszú távú munkanélküliséghez is vezethetett volna. Robert azonban gyorsan összeszedte magát, és nekilátott megtervezni a jövőt. A gyűjtögetők ügyességével felderítette a környezetében rejlő lehetőségeket, és egy új tevékenységi listát állított össze magának.
Először is fuvarokat vállalt a Lyft autómegosztó szolgáltatáson keresztül. Ezt követően a műszaki ismereteit és készségeit használva ezermester lett, és a környéken vállalt alkalmi munkákat, sőt, még egy detroiti templom konyháját is ő szerelte be. Harmadsorban, bevételi forrássá változtatta az autószerelés iránti szenvedélyét, és nagyban árulni kezdte a felújított járműveket. Végül pedig, zenerajongására építve helyi együttesek foglalási ügynöke lett.
A kognitív rugalmasság választási lehetőségeket teremt
Ahol egyesek falakat látnak, ott a rugalmas emberek észreveszik a rejtett alagutakat. Szerencsére a kognitív rugalmasság tanulható, és éppen azok mutatják a legdrámaibb fejlődést ezen a téren, akik a legtöbbet küzdenek vele.
A kognitív rugalmasság sajátossága, hogy éppen krízishelyzetben kell a legrátermettebbnek lennünk, vagyis pontosan akkor, amikor az amigdalánk azt diktálná, hogy pánikba essünk. Amikor az agyunkat a félelem uralja, nehéz nyitottnak maradni a lehetőségek iránt, ilyenkor túlságosan visszafogottá válunk, és beszűkül az érzékelésünk. Emiatt a kognitív rugalmasság terén végzett munkát gyakran össze kell kapcsolnunk az érzelemszabályozás terén végzett munkával – és itt kap szerepet az optimizmus építése is.
A gyenge ellenálló képesség egyik legfontosabb jele (többek közt) a katasztrofizáció, vagyis a helyzetek túlzottan sötét színben látása. Az erre hajlamos emberek azonnal a lehető legrosszabb forgatókönyvet képzelik el a bizonytalan időszakokban. A katasztrofizálók kevésbé optimisták, kevésbé képesek az érzelemszabályozásra, és gyengébb a kognitív rugalmasságuk is.
A saját katasztrofizálási hajlamunk felmérésére képzeljük el a következő forgatókönyvet: péntek dél van. Éppen dolgozunk, amikor üzenet ugrik fel a képernyőnkön a főnök asszisztensétől. A főnök beszélni akar velünk négyszemközt, ma délután fél ötkor. Mi fut át a fejünkön?
Néhányan automatikusan arra gondolnának: „Ki vagyok rúgva.” Ettől lefagynak, és képtelenek egész nap bármi másra gondolni. Való igaz, hogy az elbocsátásokat néha a hét végére időzítik, előzetes figyelmeztetés nélkül. Ám bizonyos jelek, például visszajelzetten gyenge teljesítmény hiányában azonban ez távolról sem a legvalószínűbb magyarázat. Egy adott évben a főnökök számtalan megbeszélést tartanak péntek délután, fél ötkor. Vajon minden alkalommal kirúgnak valakit? Valószínűleg nem.
Ám azok számára, akik hajlamosak a katasztrofizálásra, ez az üzenet úgy hangzik, mint egy halálos ítélet. Az ilyen emberek hagyják, hogy szorongásuk és félelmük uralja a valóságértelmezésüket. Beszűkülve egyetlen szörnyű végkimenetelre összpontosítanak, ami a kognitív rugalmasság korlátozottságának jele (amely rugalmasság alapesetben segítene, hogy nyitottak maradjanak több lehetőségre is).
A jövő készségei
HVG Könyvek
Hogyan váltsunk nézőpontot?
Némi tréning segítségével megszabadulhatunk a katasztrofizáló hajlamunktól. A Nézőpontváltás nevű gyakorlat a látószög tudatos tágításával kezeli ezt a kognitív torzítást, így valamennyi lehetséges végkimenetel láthatóvá válik. Minden olyan forgatókönyv esetén, amikor az elménk a lehető legrosszabb végkimenetelre ugrik, a cél az, hogy pontosabban megjósoljunk több különböző lehetőséget.
- Először rajzoljunk egy vonalat, és a bal oldali végére írjuk fel a „lehető legrosszabb”, a jobb szélére pedig a „lehető legjobb” szóösszetételt. A főnöktől érkező péntek délutáni behívatás esetében a „kirúgás” szerepelne a bal oldalon, amit jegyezzünk is fel oda.
- Most, hogy szembenéztünk a lehető legrosszabb kimenetellel, ideje a túlsó oldal felé fordulni. Melyek a lehető legjobb végkimenetek? Mi a legpozitívabb forgatókönyv, amit el tudunk képzelni? A péntek délutáni megbeszélés esetében ez az „előléptetés” lehetne. Írjuk ezt a jobb oldalra.
- Végül pedig gondoljunk legalább három „erősen valószínű” magyarázatra, és írjuk ezeket a vonal közepére. A „főnöknek sürgősen segítség kell egy projekthez” például ide kerülhet. Fontos, hogy több példa is szerepeljen ebben a tartományban, mert az agyunk így tanulhatja meg a valószínű lehetőségek reálisabb eloszlását. Sokkal több „valószínű” végkimenetel létezik, mint legjobb vagy legrosszabb – éppen ezért lesz a spektrum e szelete létfontosságú. Egy kognitív szinten rugalmas elme képes lesz számba venni ezeket a valószínűségeket, amikor elképzeli a lehetséges forgatókönyveket.
A fenti cikk Gabriella Rosen Kellerman és Martin Seligman A jövő készségei című könyvének szerkesztett részlete.
Hogyan lehetünk sikeresek a munka folyamatosan változó világában? Hogyan maradhatunk rugalmasak és mentálisan erősek? Miként őrizhetjük meg, hogy fontosnak és értelmesnek éljük meg a tevékenységeinket? Többek között ezek is kiderülnek a könyvből, amelyet itt rendelhet meg kedvezménnyel.
