Károly bácsi és Irma néni. Hány gombócot nyelnek le? © Várnai György rajza

A férj, nevezzük Károly bácsinak, 1926-ban született, és 43 évi munkaviszony után 1989-ben vonult nyugdíjba. Öt évvel fiatalabb felesége, legyen ő Irma néni, 21 évet dolgozott és 1986 óta nyugdíjas. A férj kutatóintézetben, majd vállalati főosztályvezetőként dolgozott, az utolsó munkaévében az átlagnál kétszer keresett többet. A feleség egyetemi adminisztrátor volt. Három gyerekük és ma már kilenc felnőtt unokájuk van. Károly bácsinak 1993-ig élt az édesanyja, aki rendszeres támogatásra szorult. A rendszerváltás idején autójuk és budapesti bérlakásuk volt, jelentősebb tartalékokkal nem rendelkeztek. Kezdetben a férjnek még nyugdíj melletti mellékese is volt, később egyre ritkábbak lettek a megbízások, és mára teljesen elfogytak. Hogyan változott jövedelmi helyzetük és nyugdíjuk reálértéke, megváltozott-e a kiadásaik szerkezete, mire futja és mire nem? Ezekre a kérdésekre válaszol Csepely-Knorr András tanulmánya az áprilisi Statisztikai Szemlében. A legfontosabb forrás a házaspár feljegyzései, magyarán precízen vezetett, bevételeket és kiadásokat egyaránt tartalmazó háztartáskönyve, amelyet a szerző makrostatisztikákkal vet egybe.

Történetük megértéséhez tudni kell, hogy a házaspár együttesen és átlagosan ma is jóval jobb helyzetben van, mint „a magyar nyugdíjas”, anyagi helyzetük mégis jól szemlélteti, hogy 1990 és 2007 között mi változott az idős korosztály megélhetési viszonyaiban.

Már az induló, 1990-es év se volt túlságosan helyre, a nyugdíjak reálértéke csak 6,1 százalékkal volt több, mint 1980-ban. 17 éve 2,6 millió nyugdíjasunk volt, közel másfél millió közülük öregségi nyugellátást kapott. 2007-ben 3 millió nyugdíjasból közel 1,7 a saját jogú öregségi ellátásban részesülő.

Károly bácsi és neje ezzel együtt 1990-ben az aktív foglalkoztatottak átlagánál – hála a férfi különmunkáinak – magasabb jövedelemmel rendelkezett. Akkoriban a szellemi foglalkozásúak havi nettó 12 ezret vihettek haza, Irma néniéknek fejenként 16 ezer volt a jövedelmük, és nyugdíjuk is csak 18 százalékkal maradt el a foglalkoztatottak átlagától. Aztán jött nyolc kemény év, amelynek során 35 százalékosra nőtt a nyugdíjuk elmaradása a nettó keresetektől, és 2007-ben is maradt még 30 belőle. "Ez önmagában nem lenne túlságosan nagy baj, ekkora különbségek Nyugaton is vannak; csakhogy a házaspár a nyugdíjasok felső tizedébe tartozik, ennél a nyugdíjasok átlagos lemaradása jóval nagyobb, 40–50 százalékos" – magyarázza Csepely-Knorr a hvg.hu-nak.

© Statisztikai Szemle

A házaspár nyugdíjának reálértéke lényegében 1998-ig fokozatosan csökkent. Az első választási ciklusban 16,2, a másodikban 11,8 százalékkal, hogy aztán a harmadikban 16,3, a negyedikben 14,1 százalékkal nőjön. Látható, hogy a közvélekedéssel ellentétben a növekedés az Orbán-kormány alatt is jelentős volt. Nagy lökést adott a Medgyessy-kormány első évében, 2002-ben a 13. havi nyugdíj bevezetése, a nyugdíjemelés mértékének svájci indexáláshoz kötése, illetve kisebbet Irma néni tavalyi, a nyugdíjszámítás alapjába is beépülő 5 százalékos nyugdíjkorrekciója. Tavaly a hullámvasút újra lefelé indult meg, egy év alatt 2,5 százalékkal ért kevesebbet a nyugdíjuk, mint 2006-ban (a reálkereset 4,8 százalékkal lett kisebb), és idén se számíthatnak sokkal jobbra. Házaspárunk nyugdíja, ha az 1990-es szintet vesszük 100 egységnek, 2006-ban 2,4 ponttal haladta meg az induló állapotot, tavaly pedig lényegében azonos volt vele.

A tanulmányból kiderül, hogy drámaian megváltozott a háztartási költéseik szerkezete is. A létfenntartási kiadások (élelmiszer, háztartási vegyi áru, a rezsiköltségek, egészségügyi kiadások, a lakáskarbantartás) az 1990-es 40,7 százalékról tavaly már az összes kifizetés kétharmadára dagadtak. Ennek köszönhetően a szabadon választott kiadások 60 százalékról egyharmadra koptak. "Az, hogy Nyugat-Európában is hasonló a nyugdíjasok kiadásainak szerkezete, még egyáltalán nem jelenti azt, hogy a fennmaradó részből hasonló árukra és szolgáltatásokra futja. Az árak ugyanis megközelítették a nyugati színvonalat, a jövedelmek viszont nem nőttek hasonló mértékben" – magyarázza Csepely-Knorr a hvg.hu-nak, hogy mégis mi a különbség. Ez még akkor is igaz, ha az erős forintnak köszönhetően a házaspár összes jövedelme 1990-es 400 euró (akkoriban ECU) helyett tavaly már 841 eurót ért. Átlagos nyugdíjakat uniós szinten nem számítanak, viszont az átlagos minimálbér 2005-ben 1025 euró/személy volt.

Irma néni tejért megy. Fokozott árérzékenység © Várnai György rajza

Hogyan spórolnak kiadásaikon Károly bácsiék? Élelmiszerekből és háztartási vegyi árukból például az olcsóbbra hajtanak, nagy bevásárlásokat tartanak, és szabadidejük egy részét feláldozzák az olcsóbb termékek becserkészésére. Az élelmiszerárak lassan két éve tartó jelentős árnövekedése idén biztosan növeli majd ennek a tételnek az arányát, hiába a sok-sok kereskedelmi akció és a gombamód szaporodó diszkontok.

Irma néniék lakásukat cirkóval fűtik, a vízmelegítéshez és a főzéshez is földgázt használnak. „Magas” jövedelmüket az is igazolja, hogy gázár-kompenzációra nem jogosultak (tavaly 2,2 millió, idén 1,7 millió igénylő volt). A háztartási energiaköltések aránya 2,8-ről tavaly már meghaladta a 11 százalékot.

2000-ig 79 négyzetméteres kétszobás lakásuk önkormányzati tulajdonban volt, amit lányuk, Cilike vásárolt meg, és holtig tartó haszonélvezeti jogot biztosított szüleinek. A közös költség jóval nagyobb, mint a bérleti díj volt, tavaly négyzetméterenként 253 forint volt (az országos átlag 218 forint).

© Statisztikai Szemle

Károly bácsi tudós természet és érdekli a világ, ezért internetük is van. Ez külön költség ugyan, de ennek révén csökkenthetik a nyomtatott sajtóra fordított kiadásokat. A televíziós előfizetési díj növekedése meghaladta az inflációt, de – hála a versenynek – telefonra kevesebbet költenek. Tévét 18 év után vásároltak, persze nem plazmát vagy LCD-t, hanem hagyományos képcsövest.

Az egészségügyi kiadások aránya ma tízszerese a 17 évvel ezelőttinek. Ennek persze az is az oka, hogy korosodásuk miatt egyre többet veszik igénybe az ellátásokat. De jelentősen nőttek a rendszeresen szedett gyógyszereik térítési díjai is: 1995-ben 785 forintot fizettek azért, amiért most 9440-et. A vizitdíj tavalyi bevezetése nem hozott látványos költségnövekedést, igaz, azt se tudjuk pontosan, hogy fizettek-e valamikor hálapénzt orvosaiknak.

Károly bácsi már régen nem dohányzik, Irma néni nem szereti a bagófüstöt. Havi fél kiló kávénál és hatvan filter teánál többet nem főznek meg. A luxust a délben és este elszopogatott egy-egy pohár bor, nyáron sör jelenti. Károly bácsi régebben cseh sört ivott, most már a költségekre tekintettel kommersz magyart. Az élvezeti cikkek költségarányát sikerült is 10-ről 4 százalékra szorítani. Pedig Károly bácsi nem szereti kevésbé a cseh sört, Irma néni pedig a holland kakaót, mint korábban, de valamin spórolni kell, mert jönnek az ünnepek, amikor a nagy család náluk találkozik, és hát születésre vagy névnapra is illik szeretteiket meglepni valamivel.

Károly bácsi 2004-ben kénytelen volt megválni a szívéhez közel álló Renault 5-ösétől. Sokba került a kötelező, a szerviz meg a havi 40 liter benzin. A fájdalmát tavaly egy néhány napos berlini kiruccanással enyhítették. Ezt se mondhatjuk mindennapinak.

Azt azonban igen, hogy az élelmiszerek és az energia árának az átlagostól erőteljesebb növekedése tovább növelik a nyugdíjasok, így Irma néniék létfenntartási költségeit és azok kiadásaikon belüli arányát, amin még a svájci indexálás sem segít.