© Szegő Péter

Sólyom László a Béla király úti államfői rezidenciáról reggel negyed kilenc körül érkezett a Sándor-palotába, de hivatalos napi teendői csak délelőtt tízkor kezdődtek. Tízkor Libanon, háromnegyed tizenegykor Norvégia, fél tizenkettőkor Németország, negyed egykor Svájc, egykor pedig Szerbia leendő nagykövetét fogadta és átvette a megbízóleveleket. A köztársasági elnök az öt nagykövet érkezése előtt a Köztársasági Elnöki Hivatal (KEH) külügyi tanácsadóival tanácskozott. Az államfő a háromnegyedórás megbeszélésekre három forrásból készül föl: „Megkapom a KEH-től és a Külügyminisztériumtól az adott országra vonatkozó anyagokat és én is hozzáteszem a magamét” – fogalmazott Sólyom a hvg.hu munkatársának.

A németet kitűnően beszélő Sólyom tolmács nélkül tárgyalt az új német és svájci nagykövettel. Bár az államfőnek az angol nyelvvel sincs problémája, a norvég nagykövettel való tárgyaláson egy magyar-angol tolmács is részt vett, ha netán szükség lenne rá. Mivel egyes nyelvekhez nehéz megfelelő képességű tolmácsot szerezni, a nagykövetekkel folytatott beszélgetések zöme angolul zajlik.

A szerb nagykövet fogadása után Sólyom visszavonult az államfői rezidenciára. Mint Bonnár Zsuzsanna, a Köztársasági Elnöki Hivatal sajtóreferense a hvg.hu-nak elmondta, a Béla király úti rezidencia nem szokott hivatalos programok helyszíne lenni, az kizárólag a lakhatást szolgálja.

Sólyom délután ötkor szerepelt – immár felesége társaságában – legközelebb a nyilvánosság előtt egy – a Terror Háza által szervezett – megemlékezésen: a  Varsói Szerződés csapatai negyven évvel ezelőtt vonultak be Csehszlovákiába. Az államfő Schmidt Mária után mondott hosszú, több mint egykolumnás beszédet. Egyfelől sajnálatát fejezte ki a megszállás miatt, másfelől elítélte – mégpedig egészen keményen – az orosz csapatok Grúziába történt bevonulását. Idézetek a tapssal többször is megszakított államfői beszédből:

Szükségesnek tartom […], hogy a szabad és demokratikus Magyarország államfőjeként mély sajnálatomat fejezzem ki az akkori Csehszlovákia népeinek azért, hogy a magyar csapatok 1968-ban részt vettek a megszállásban.
[…] Oroszország és Grúzia fegyveres konfliktusáról szólva sokat hallunk a történelmi párhuzamokról. […] Egy tekintetben […] biztos van párhuzam: az erőszak nemzetközi jogba ütköző alkalmazása egy szuverén állam ellen 1968-ban is elítélendő volt, és ma is az. Ezért ki kell mondanunk és meg kell erősítenünk: a nemzetközi jogba ütköző erőszak nem lehet nagyhatalmi érdekek érvényre juttatásának eszköze sem. És azt is tudnia kell mindenkinek, ha orosz csapatok hatolnak be egy független állam területére, az Magyarországon, Csehországban, Lengyelországban, a Baltikumban a korábbi megszállás és elnyomás emlékeit idézi fel.

[…] Oroszország számára […] nyilvánvaló kell, hogy legyen, a jövő útja az együttműködés szomszédaival. Első lépésként Oroszországnak haladéktalanul végre kell hajtania a megkötött tűzszüneti megállapodást, és vissza kell vonnia csapatait a szuverén Grúzia területéről.

A megemlékezésen megjelent az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Csehország és Szlovákia budapesti nagykövete és több ellenzéki politikus, például Navracsics Tibor, a Fidesz frakcióvezetője, Deutsch Tamás és Balog Zoltán, a Fidesz, Soltész Miklós, a KDNP és Pettkó András, az MDF országgyűlési, valamint Gyürk András, a Fidesz európai parlamenti képviselője. A Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetsége részéről országgyűlési képviselőt a hvg.hu munkatársa nem látott, igaz, Léderer Andrást, az SZDSZ ifjúsági szervezetének, az Új Generációnak az elnökét igen.

A Terror Háza előtti megemlékezés 17:49-ig tartott. Ekkor az államfő, valamint a cseh és a szlovák nagykövet, Jaromír Plíšek és Juraj Migaš átsétált a cseh nagykövetséghez tartozó, a Terror Házától néhány sarokra, a Szegfű utcában található Cseh Centrumba, ahol szintén a negyven évvel korábbi bevonulásra emlékeztek a jelenlévők. Itt Csehszlovákia mindkét utódállamának nagykövete beszédet mondott magyarul, ami Migaš esetében azért volt jelentős kihívás, mert a szlovák nagykövet magyar nyelvtudása minimális. A két nagykövet három idős embert tüntetett ki emlékéremmel. Ők ugyanis 1968-ban – vállalva a retorziókat – fölemelték szavukat a felvidéki bevonulással szemben. Sólyom László ezt követően a Cseh Centrumban hangversenyt adó cseh kamarazenekart, az Ensemble Martinůt hallgatta végig. A hangversenyen Haydn, Beethoven, Rossini és Otmar Mácha – XX. századi cseh zeneszerző: „Hangolsz?” „Nem, Máchát játszom.” – szerzeményei csendültek föl. A körülbelül héttől nyolcig tartó hangverseny után a Cseh Centrum még egy állófogadásnak is helyszínéül szolgált, de ezen az elnöki házaspár már nem volt jelen: a hangverseny után rezidenciájukra távoztak.

Szegő Péter