Ajándéklink létrehozása

„A nők kissé beteltek már azzal, hogy a férfiak szűrőjén keresztül tekintsenek magukra”

„Szerelem nélkül nem tudunk megszabadulni múltunk démonaitól” – vallja Silvia Avallone olasz író. Miért látja macsónak az olasz társadalmat? Honnan jönnek dühös nőalakjai? Miért tartja különlegesnek a kamaszkort? Milyen tapasztalatokat szerzett a bolognai kiskorúak börtönében?

Kilátástalan női sorsok, bűnöket elkövető kamaszok állnak a regényei középpontjában. Tudatos feministának vallja magát. Mit jelent ez a hétköznapokban?

Fontos számomra a nők képviselete, a gondolat, a kifejezés szabadsága, a részvételük a közéletben. Nemcsak lányok, anyák, feleségek, barátnők vagyunk, hanem saját jogon van hangunk, észlelésünk a világról. Évszázadokon át a fejünkre olvasták, ha letértünk a nőknek kijelölt útról. Egyik pillanatban elvárták tőlünk az angyali külsőt és természetet, a másikban meg üldöztek, mint a boszorkányokat. Ahelyett, hogy önmagunkról mesélhettünk volna, mások mondták el, milyennek látnak minket.

Az olasz társadalomban még mindig a férfiak a dominánsak. Ugyanakkor az utóbbi évtizedekben egyre erősebben érvényesül a nők hangja. Mi indította el a változást?

Macsó társadalomban élünk, mint ahogy kissé az egész világ inkább a férfiak térfelére húz. Persze minden országnak megvannak a sajátosságai. Olaszországban marginálisnak számítanak a nők a kis- és nagybetűs történelemben éppúgy, mint a hatalmi berendezkedésben. Az erőszakos, a nőket prédának beállító kommunikáció, a birtokló, kizsákmányoló gondolkodásmód még mindig elfogadott.

A nők energiája, a nők kreativitása viszont átformálhatja a becsmérlő, alárendelő hozzáállást a nőkön kívül a gyengékkel, az elesettekkel szemben is.

HVG / Fazekas István

Nemzetközi viszonylatban is egyre nagyobb az érdeklődés az irodalomban a nők mint szerzők iránt. Mintha nagyban rájuk hárulna, hogy hangot adjanak a társadalmi problémáknak, az egyenlőtlen esélyeknek. Érzi ennek a terhét?

Hozzászólások