Várkonyi Péter 1931-ben született Budapesten. A Külügyi Akadémia elvégzése után diplomáciai szolgálatba lépett, követségi titkár volt Nagy-Britanniában és Egyiptomban. A Külügyminisztérium sajtóosztályát vezette 1958-tól, majd 1961-től Kádár János pártfőtitikár-miniszterelnök bizalmasa és titkára. 1965-ban kinevezik  az MSZMP központi apparátusában osztályvezető-helyettesnek.  1969-80 között miniszterhelyettesi, majd államtitkári rangban a kormány Tájékoztatási Hivatalának elnöke. Ezután két évig a Népszabadság főszerkesztője, majd az MSZMP KB titkára volt.

Pályafutása során maradéktalanul kiszolgálta a Kádár-rezsimet, mint a Tájékoztatási Hivatal elnöke keményen fellépett a hivatalos vonalhoz nem igazodó lapok, újságírók ellen. Kis híja volt, hogy fellépésére nem tiltották be a Világgazdaságot a 70-es évek végén.

1983: Várkonyi Péter (bal oldalon az első, mellette Szűrös Mátyás) Gromikóval tárgyal © server2001.rev.hu

1985-ben az akkor már külügyminiszter Várkonyit  országgyűlési képviselőnek "választották", ellenfele a Hungarotex eleve vesztesnek indult igazgatónője volt. Csak Tamás Gáspár Miklós zavart bele a színjátékba, aki ebben a választó-kerületben spontán jelöltként  indult. "Ha a  pártbizottságoknak esetleg nem sikerült volna elegendő számban mozgósítaniuk a környék minisztériumáiban dolgozókat a jelölő gyűlésre, tönkreverte volna a külügyminisztert. Így is éppen hogy sikerült néhány szavazattal kiszorítani Tamás Gazsit" - írja dr. Kende Péter a Bank Bianco - a Postabank és Princz Gábor c. könyvében.  

A rendszerváltozás előtt egyre többen követelték visszahívását képviselői posztjáról. Ezt a rezsim úgy oldotta meg, hogy önként lemondatták mandátumáról, és kinevezték washingtoni  nagykövetnek. Washingtonban pontosan tudták, hogy Várkonyi politikailag gyakorlatilag megbukott, nem is tárgyaltak vele komolyan, ezért hazahívása csak idő kérdése volt. 1990-ben Zwack Péter váltotta őt a nagyköveti poszton.   

Tevékenységét a Kádár-rendszer több állami kitüntetéssel honorálta.