Állami cégekben pár ezer forint induló befizetéssel akár százezer forintos részvénycsomag megvásárlására lesz lehetőség, részletfizetéssel, adókedvezménnyel - szól a Gyurcsány Ferenc által - nem túl részletesen vázolt - Új Tulajdonosi Program. A miniszterelnök hétfői, parlamenti évadnyitójában elhangzott javaslata szerint a következő hetekben határoznák meg az - egyébként kevesebb mint ötven százalékos részig - privatizálandó vállalatok körét, az elsők között kiszemelt négy vállalat neve azonban rövid úton kiszivárgott. A Magyar Villamos Művek (MVM), a Szerencsejáték Zrt., a Magyar Posta, valamint az Állami Autópályakezelő Zrt. jött szóba első körben.

A Szerencsejáték Zrt. s az MVM bekerülését a pénzügyminiszter szerdán nem is cáfolta. Ezek mellé később újabbak csatlakozhatnak. Azt persze nehéz megbecsülni, mekkora állami vagyon áll még rendelkezésre; ilyen vagyonmérleg nem készült idehaza, s ha valaki nekifogna számolni, valószínűleg elakadna, amint a közutakhoz meg a földben rejlő ásványi kincsekhez érne.

Felerészben olyan részvénytársaságokról van tehát szó, amelyek egyébként is készülnek, vagy gyorsan felkészíthetők a privatizálásra, a másik félről, vagyis az MVM-ről és a Magyar Postáról nem pont ez jut eszünkbe. "Lesz két-három bank, ahova be lehet menni, s tőkeszámlára részvényt vásárolni. Vagy kifizetik egyben, vagy részletre és hitelből" - vázolja a helyzet egyszerűségét egy lapunknak név nélkül nyilatkozó kormányközeli közgazdász.

Ennél azért bonyolultabb a dolog - állítja Csaba László, közgazdász, egyetemi tanár. "Ha tőzsdére visszük a cégeket, fel kell mérni, át kell világítani, auditálni kell őket, mérleget készíteni, majd találni olyan bankot, amely bevezeti az értékpapírpiacra, ez pedig költséggel és sokhavi munkával jár" - magyarázza a közgazdász, megjegyezve: jó időzítés esetén nagy bevételt lehet elérni, rossz időzítéssel azonban a cég is tönkremehet. Márpedig a Budapesti Értéktőzsde mostanában gyengélkedik. Másfelől persze az is igaz, hogy a tőkebeáramlás jót tenne neki.

Az Állami Autópályakezelő Zrt. száz százalékban privatizálható, így eleve készülünk erre - mondta a hvg.hu-nak Winkler-Virág András, a cég szóvivője. A jelenlegi - kisrészvényeseknek szóló - változat azonban némileg bonyolítja a helyzetet. Kérdés ugyanis, hogy a gazdasági tárca által 2009 második felére kitűzött, a cég kevesebb mint 50 százalékát érintő első körös magánosítást Gyurcsány Ferenc hétfői - cégneveket még nem tartalmazó - bejelentése éppenséggel lassítja vagy gyorsítja.

A kormányfő által csak vázlatosan ismertetett modell nem új, a szakembereket leginkább a Csehszlovákiában kipróbált kuponos privatizációra emlékezteti. Persze nem lehet mondani, hogy ehhez hasonló kisbefektetői vagy munkavállalói részvényprogram ne lett volna idehaza is. Ám míg a hazai alapforma a készpénzes privatizáció volt, s általában stratégiai befektetőknek adták el az állami vagyont, addig északi szomszédainknál a kisrészvényeseket bevonó, gyors privatizáció mellett döntöttek. Václav Klausék úgy tervezték, hogy a szétterített tulajdonosi rendszert fenntartja a piac. A részvények kiosztásával egyidőben ugyanakkor egy másodlagos piac is beindult: közbülső privatizációs alapok vásárolták fel az emberektől a részvényeket, majd az alapokat bankok vették meg. Idővel állami tulajdonú bankok kezébe kerültek az állami vállalatok részvényei, óriási és gyors tőkekoncentrációt eredményezve.

Ehhez persze - állítja egyik forrásunk - az is kellett, hogy elfelejtettek fékeket rakni a rendszerbe. Ha idehaza el kívánják kerülni, hogy a Szerencsejáték Zrt. részvényeit egyből felvásárolják a befektetési alapok, ilyen fékek kellenek: például az, hogy részletre lehessen csak részvényt venni. Ám ezt sem szabad túlzásba vinni. "A romániai privatizációnál a kuponos változatot alkalmazták, de nagyon szigorúan megkötötték, ki mire költheti; le is lassult a dolog" - mondja Csaba László. Túl sok korlátozással tehát úgy járhatunk, mint anno, amikor egyetlen csekkbűntény sem történt Magyarországon, mert senki nem fogadta el a csekkeket.

A történet persze nem arról szól, hogy mindenki kap valamit: azok szereznek tulajdont, akiknek van pénzük, vagy akik hitelképesek. Kevés megkötéssel azonban a kárpótlási jegyek története ismétlődhet meg; ha a forgalomképesség szempontja dominál, az összes többi szempontot ki lehet játszani árfolyamspekulációval, s megint csak nem azoknak a zsebét tömi meg a kormány, akikét meg szerette volna - figyelmeztet Csaba László.

Kérdés tehát, mennyire van előkészítve ez a folyamat. Félő, hogy inkább rögtönzésről van szó, amelynek időzítését a Fidesz népszavazás-kampánya indokolja. "Sokkal világosabban látnánk, ha volna egy ötéves privatizációs program, amelyben benne van az autópályakezelő, s akár a MÁV is" - mondja Csaba László. A cégekre és a tőzsdére ez pezsdítőleg hatna, hiszen a vállalati stratégiáknak a piac előtt kell megmérkőzniük.

Mindennek azonban vajmi kevés köze van a polgárosodáshoz - hívja fel a figyelmet Bruszt László. A Firenzében tanító szociológus szerint csak a mesében van mindenkinek tulajdona, ez a "népi kapitalizmus". Ezzel szemben a népszerű kapitalizmus elérhető, a csehszlovák kuponos privatizációval végül is ez történt. A polgárosodás lassú folyamat, mondja Bruszt, s nem a tulajdonszerzéssel kezdődik, hanem azzal végződik.