Mobiltelefon-, fejfájáscsillapító- és életbiztosítás-reklámokhoz hasonló gegekkel és képi világgal operálnak a magyar parlamenti pártok európai parlamenti (EP) választásokra készített reklámfilmjei, s ezt a szintet megbízhatóan hozzák. A második vonal pártjainak filmjeit az amatőr lelkesedés és a Budapest Tv-s hangulat uralja. Sorra vesszük, melyik párt milyen szpottal bűvöli el nyájas nézőközönségét.

MSZP: a pocakos ötvenesek a lányukhoz húznak

„Megoldjuk ezt is, remélem. Változott itt már annyi minden, de egyvalami biztosan nem: a saját hitem. Most is eszerint szavazok” – mondja az MSZP kampányfilmjének főszereplője, a deres hajú, pocakos, ötvenes férfi, miközben alsó középkategóriás gépkocsijában ülve balra teszi ki az indexet. Közben mellette ülő lányára gondol, aki bizonyára a rendszerváltás környékén született. A reklámfilm főhőse némi gyomorgörccsel élte végig az elmúlt húsz évet, de a szpot üzenete az, hogy a baloldal eddig is, ezután is megtalálja a kiutat. A film megrendelői úgy okoskodhattak, ha valamivel, ezzel talán sikerül a kormányzó pártnak hitet adnia saját szavazóinak. Mi meg úgy sejtjük, inkább csak azoknak, akik a mai napig úgyis kitartottak a párt mellett.

Fájdalmas döntés lesz – mondja a reklámfigura a gazdasági válságra utalva, márpedig ez az üzenet szöges ellentétben áll a Fidesz által évek óta sugallt délibábos üzenettel, amely szerint a nagy szenvedés megúszható. A szocialista kampány készítői ügyesen belecsempészték a most MDF-es színekben induló Bokros Lajost is a filmbe, hogy egyértelmű legyen: még a csodafegyver is a szocialisták találmánya volt. A családi élet zavartalanságát veszélyeztető elemek két hőzöngő autós képében bukkannak elő a klipben, ők utalnak a talán erősebb mozgósító erejű üzenetre, vagyis az utcai zavargások nem kívánt megismétlődésére.

A fiatal szavazókat azzal édesgethetné magához az MSZP, hogy vonzó, pörgős klipet nyújt át nekik. A szocialisták azonban nem képesek átlépni saját árnyékukon. Vontatott, humortalan újrafeldolgozását adják a százszor elkoptatott pirulás Mátrix-jelenetnek, amely pusztán annyival bátrabb a „felnőtteknek szóló” szoci filmnél, hogy közvetlen kapcsolatot feltételez a narancssárga pirula és az utcai zavargások között. Ami persze különös, hiszen éppen azoknak a budapestieknek kellett az utcai zavargások korábban titkolt világával megismerkedniük, akik 2006-ban nagy számban választották a piros pirulát. A filmnek egy 1:40 perces és egy 4 és fél perces (végignézhetetlenül lassú tempójú) verziója is elkészült.

Fidesz: Bajnaivá szépülő Gyurcsány

Gyurcsány Ferenc szikárabb, felkiáltójel-szerű arca szelídebb Bajnai-vonásokká rendeződik át a Fidesz szpotjában. Nem vagyunk meggyőződve arról, hogy megfelelő rémisztgetési faktorral bír ez a megoldás, még akkor sem, ha közben riogató jelszavak (hazugság, adóemelés, korrupció) villódznak a klipben. Meg hát maga a geg is infantilis, amivel kezdő grafikusok szórakoznak. De legyünk méltányosak: a tíz éve terjengő Orbán Viktor-Mr. Bean metamorfózisért cserében ennyi riposzt a Fidesztől már minimum kijárt. A Gyurcsányból Bajnaivá alakulást a sci-fi filmekből ismert vészjósló sercegés kíséri, a moziban jobbára ilyenkor veri ki a biztosítékot a pajtában landoló földönkívüli űrhajó. Jópofa, de sovány.

Nem így a választási kampánynyitóra készült filmecske: derűs képekhez derűs aláfestő zene, olyan, amilyet a reklámblokk és a híradó közötti huszonöt másodperben hallhatunk. A kampány az erőteljes felkiáltásnak tűnő, mégis valahogyan gyöngécske üzenet, az Elég! felkiáltás köré épül. De hát tudja a Fidesz jól, most ennyi is elég.

SZDSZ: alapjogok

Alighanem a szabaddemokraták reklámfilmjei a legjobban eltalált produkciók, de könnyen meglehet, hogy a végelszámolásnál semmit sem érnek. Bár Fodor Gábor pártelnök szerint nem a Jobbikkal hadakoznak, az vitathatatlan, hogy a neonácik által hiszterizált közhangulatban próbálnak határozott válaszokat adni filmjeik. Több millió roma, meleg, zsidó s liberális szavazó alapvető jogait, magyarságát, tisztességét vonják ma kétségbe – mondja a narrátor. Az expozíció erős, de ül. A filmsorozatnak több epizódja van - vallás, homoszexualitás, könnyű drogok, a nők diszkriminációja, fajgyűlölet. Képi világuk tetszetős, s bár nem különösebben ötletesek, a hazai társadalmi célú hirdetések közül inkább a velősebbek közé tartoznának. Mégis gondot jelenthet, hogy inkább defenzív álláspontot sugallnak, amivel nem biztos, hogy egy párt szavazótábora azonosulni kíván. A politikai reklám mégiscsak más műfaj, mint a társadalmi célú hirdetés. Ezt már onnan is sejhetjük, hogy míg az előbbiért fizetni kell, az utóbbit ingyen sugározzák.

MDF: egy lépésre nyuszómuszótól

Habsburg György rosszabbul focizik, mint gyermekei, s egy pirítóst is képes odaégetni, Bokros Lajos pedig rossz ízléssel kiválasztott nyakkendőben, esetlenül helyezkedik a tömegközlekedési eszközön, ahelyett, hogy pénzt síbolna, s luxus Audit vezetne. No, de amikor az országról van szó, ők a legkarakánabb fickók, bár egy kicsit ráhajthatna Habsburg-Lothringen, mert nem akkora kunszt a pirítóskészítés. Nagyjából erről szólnak az MDF EP-választási reklámfilmjei. A pártok filmjeit nézve most először lehet olyan érzésünk, hogy nem az utcai zavargások felelőseiről, hanem Magyarország európai képviseletéről döntünk majd. Csakhogy vasárnap nem a marslakók szavaznak majd, akik a szpotból nyerik első élményeiket, hanem a magyar választók, akik nem egy potens, hanem a túlélésért küzdő pártnak ismerik az MDF-t.

Jobbik: ordenáré közérthetőség

Az OVB tegnapi döntése nélkül is nyilvánvaló, hogy aljas szlogent választott magának a Jobbik az EP-kampányra, a testület meglátása szerint egyenesen alkotmányellenest. Nem tudni, persze, hogy a bíróság is így gondolja-e majd. A primitív „Magyarország a magyaroké!” jelszóhoz (amelyben a KDNP OVB-delegáltja sem talált kivetnivalót) kitűnően passzol a párt kampányfilmjében megelevenített kiszámolós játék, amelynek a végén a „legkisebb” (nyilván a nem magyar) mindent ellop a többiektől. Gyerekkorunk mondókájával – magyar hangja Szersén Gyula – tehát a legegyszerűbb gondolkodású honfitársaink is könnyen eligazodnak a Jobbik hirdetésének képi és szimbólumvilágában. A lesújtó ököl pedig a diktatúrák meghitt hagyományát idézi fel. Csendőrséget, meg felelősségre vonást, a multik megfingatását – a kocsmai egyszerűségű jelszavakat Balczó Zoltán és Vona Gábor sorolják, hogy azután a parfümillatú listavezető libbenjen színre. A szpot jól sikerült, azt sűríti, ami a Jobbik lényege. Egyeseket lelkesít, másokat elborzaszt, de nem árul zsákbamacskát. Süt belőle a magabiztosság.

Munkáspárt: Thürmer Gyuláék ráéreztek

Thürmer Gyuláék filmjén nem végeztek utómunkát sem grafikusok, sem fényelők, sem renderelők, hogy csak néhány, az utóbbi évtizedben felfutott komputeres szakirányt említsünk. A Munkáspárt filmje a gyárakból annak idején elbocsátott tömegeket célozza, a szereplők által előadott kesergő bármely Szomszédok epizód végébe beleillett volna, de akár a Fidesz is megvette volna a 2006-os "rosszabbul élünk" kampányához. A szárazon koppanó mondatok mögé egy vicces kedvű hangmérnök kevert Jean-Michel Jarre-os effekteket, Thürmer szövege alá pedig drogtechnót. Ha csak feleannyi embert meggyőznek, mint ahány Komlós Juci-rajongó volt, már bejutnak az EP-be.

MCF: romák a Gárda ellen

A romák elleni gyilkosságok és az ezeket követő temetések képsoraival, valamint a Magyar Gárda elleni tüntetés képeivel próbál mozgósítani az MCF (Magyarországi Cigányok Fóruma) Roma Összefogás párt. Fiatal, szeplőtelen roma politikusok mondanak egy-egy mondatot a gyűlöletkeltés elleni küzdelemről. Milyen kár, hogy utánuk a pályázati pénzek elsíbolásával vádolt, s rosszul intonáló Kolompár Orbán következik.
 

LMP-HP: lehetne más kampány

Az LMP-HP fellépésével kapcsolatban már korábban is felmerült az a dilemma: miként is sikerülhet a hatalomba törekvését kifejeznie egy pártnak, amely lényegében megveti a hatalmat. És annyira kerüli a vezérelvűséget, hogy jelöltjei a kampányban jóformán beazonosíthatatlanok, helyettük – amúgy ötletes – Lego-figura színjátékot láthatunk. Kampányukban a játékosságnak szánt infantilizmusból egyébként sem volt hiány. Talány, hogy a párt divatos/korszerű üzeneteit hogyan lehet ennyire sután formába önteni. Az egyik filmben elhangzó „Fenntartható Európát!” jelszó például bármennyire is pozitív csengésű, néhány beavatotton kívül nem sok mindenki tudja dekódolni, mert nem világos, honnan látszik, hogy a mostani nem fenntartható.