Alig hogy megválasztották, máris lemondásra szólította fel Kóka János frakcióvezetőt az SZDSZ új elnöke, Retkes Attila. A párt „bűnei miatt” szavazóitól is bocsánatot kérő Retkes bejelentésénél meglepőbb volt Kóka erre adott reakciója: bár a frakcióvezető láthatóan feszengett a vele kevésbé szimpatizáló küldöttgyűlés tagjai között, előbb beszédet ígért, majd mindenkit gyorsan otthagyott. Majd közölte, hogy esze ágában sincs lemondani, szerinte az SZDSZ egyetlen működőképes testülete az általa vezetett frakció.

A sokak szerint agonizáló Szabad Demokraták Szövetsége sajátos helyzetbe lavírozta magát: a pártban az eddigi pártrelnök hívei, vagyis a „fodoristák”, míg a frakcióban a Kóka Jánossal szimpatizálók vannak enyhe többségben: a tizenkilenc fős frakcióban tizenegyen állnak mellette. Retkes szerint Kóka bűne egyrészt az a gazdaságpolitika, amit az SZDSZ kormányon képviselt, másrészt az, hogy az általa vezetett frakció a párton belül egyfajta „állam az államban” szerepet játszik.

Kóka János. Mert övék a hatalom. © Müller Judit

Kérdés, hogy eltávolítható-e  Kóka a frakció éléről, ha ő ellenáll. A legvalószínűbbnek az tűnik, hogy a friss pártelnök-választás után újonnan megalakult ügyvivő testület (üt) tagjai első ülésükön lemondásra szólítják fel Kókát.

Ha ennek ellenére sem mond le (amit ugyancsak valószínűsíthetünk), akkor fegyelmi eljárás indulhat ellene, amelynek a végén akár ki is zárhatják a pártból. Igen ám, de Kóka még akkor is frakcióvezető maradhatna a következő választásokig, ha a dolgok idáig fajulnak. Őt ugyanis csak az őt megválasztó frakció válthatja le, s mint mondtuk, ott egyelőre többségben vannnak hívei.

Márpedig ha Kóka marad a frakcióvezető, az SZDSZ könnyen skizofrén állapotba kerülhet. Fodor Gábor is elmondta vasárnap: elképzelhetetlen, hogy egymással viszálykodó frakcióvezetője és elnöke legyen egy pártnak. Az új pártelnök közölte, a pártot eddig jellemző gazdaságpolitikát egy "nemzetibb" politika váltaná fel, bár egyelőre az sem világos, pontosan micsoda. Retkes Attila nem állt elő programmal, mindössze arról beszélt, milyen strukturális változásokat hajtana végre a szervezeten belül. Eszerint például azt tervezi, hogy a párton belül alakuló különféle kabineteket alakít.

Retkes - talán kissé naívan - abban bízik, hogyha Kókát nem is tudja eltávolítani, az újonnan alakított kabinetek majd ellensúlyoznák a frakció súlyát és munkáját, a sajtó és azon keresztül a választók a kabinetek és nem a frakciók munkáján keresztül ítélik meg majd a pártot. Erre azonban kevés az esély, hiszen a média elsősorban az Országgyűlésben ülő, döntéshozó szabaddemokrata képviselőkre, nem pedig a pártszékházban tevékenykedő munkacsoportokra kíváncsi. Legfeljebb, ha azok "kibeszélnek", s élesen bírálják a párt többi részét. Arról már nem is beszélve, hogy a frakció – a parlamenti közvetítések révén - eleve nagyobb médiafelülethez jut. Az ellensúlyozás ötlete tehát kevés sikert tartogat.

Márpedig a Retkes-féle politika - legalábbis szavakban - erősen különbözik attól, amit Kóka János, illetve a frakció jelenleg képvisel. Az új pártelnök például nem szívesen támogatná, hogy az önkormányzatoktól vonjanak el 120 milliárdot, a Bajnai-kormány intézkedéseit pedig egytől-egyig megvizsgálná a majdani kabinetekkel, mielőtt döntene arról, támogatja-e. Ám hiába szeretne Retkes a korábbitól eltérő politikát, a valóságban a költségvetésről, az adótörvényekről a parlamenti frakció dönt.

Ráadásul úgy tűnik, az új pártelnök is csak szavakban karcos. Megválasztása után arról beszélt, hogy az SZDSZ egyes politikusai „egyéni gazdasági érdekeik” miatt tartják "álkoalícióban" a pártot, de másnap reggel a köztelevízióban már nem válaszolt arra, pontosan kikre és mire gondolt, ahogy kitérő választ adott arra is, ha tudja, miért nem kezdeményez eljárást ezen személyek ellen.

Az EP-választáson csúfosan leszereplő, a szavazatok alig két százalékát megszerző párt új elnöke mindenesetre ambiciózus - vagy inkább elérhetetlen - álmokat dédelget: az országgyűlési választásokon öt százalék fölötti eredményt szeretne elérni. Csakhogy egy saját frakciójával is hadilábon álló pártnak erre szinte nulla az esélye.