A sorozatgyilkos onnan ismerszik meg, hogy egykönnyen nem ismerszik meg - állítják szakemberek, noha valamiféle definíciót mégiscsak alkalmaznak rájuk. Steven Egger amerikai kriminológus meghatározása szerint egy sorozatgyilkos legalább három vagy négy embert öl meg, szadisztikusan dominálja gyenge, érzékeny, kiszolgáltatott áldozatait, akiket egyébként nem ismer (ezért úgy tűnhet, véletlenszerűen gyilkol), de akik számára szimbolikus jelentőséggel bírnak. Legtöbbször gyermekkori traumák érték, társadalmi igazságtalanság elszenvedője volt, de a gyilkos hajlam mögött neurofiziológiás betegség vagy agyi sérülés is állhat. És ami megkülönbözteti a sorozatgyilkost a bérgyilkostól, hogy utóbbi anyagi, míg az előbbi pszichológiai okok miatt veszi el mások életét. Igaz, néhány szakértő - köztük Kovács Lajos nyugalmazott rendőrezredes - a haszonszerzés céljából sorozatban gyilkolókat is sorozatgyilkosoknak tekinti.

Bár a sorozatgyilkosok csaknem egytől egyik pszicho-vagy szociopata emberek, ez közvetlen ismerőseinek általában nem, legfeljebb csak szakembernek szúrhat szemet: csak egy szakvizsgálattal lehet kimutatni, hogy az esetleges szótlanság, zárkózottság vagy furcsa hóbort mögött a lelkiismereti és érzelmi szint sorozatgyilkosokra jellemző csökkent volta vagy teljes hiánya húzódik. Sőt, mivel általában személyiségzavarosak és nem elmebetegek, így gyakran normálisnak és kedvesnek tűnnek, jól tudnak alkalmazkodni a környezethez – ezt a jelenséget Hervey Cleckley amerikai elmeorvos a józan ész álarcának nevezi.

Tudják, hogy bűnt követnek el

Sorozatgyilkosok. Látszólag normálisak.

A sorozatgyilkosok nem tanulnak saját hibájukból, kényszeresen visszatérnek a frusztrációt okozó élethelyzetekhez és mindig a korábbi módon, azaz rosszul próbálják megoldani azokat. Gyakran teljesítményproblémái vannak, a "produkciós kényszer" pedig a gyilkolásban talál levezetést, amihez a gyilkos a lebukásáig ragaszkodik. Tudja, hogy bűnt követ el, de képtelen abbahagyni a számára feszültség levezető gyilkolást. Egyes szakértők szerint az öldöklésnek szexuális vonatkozásai is lehetnek, a fegyver elővétele és elsütése szexuális tartalommal bírhat. Ezt igazolja például a múlt században élő viadukt-robbantó, Matuska Szilveszter esete is, akit szexuálisan is kielégült a vonatrobbantások során.

A sorozatgyilkos teljesítménykényszert érezhet az őt üldöző, a hatalmat, a tekintélyt szimbolizáló rendőrséggel szemben is. Kényszeresen bizonyítani akar, ezért öl újra és újra – mutatnak rá szakértők. A nagy médiavisszhang ez esetben ideiglenesen meg is nyugtathatja a tettest, aki ezáltal úgy érezheti: óriási munkára kényszeríti a rendőrséget, legyőzi a hatalmat. Az Egyesült Államok leghírhedtebb sorozatgyilkosa, a hetvenes években „aktív” Ted Bundy például egy rendőrségi zöld számon kérte a diszpécsert, hogy szóljon a rendőröknek, nyomozzanak jobban, mert többet nem szeretne ölni, de magától nem tud leállni.

Küldetéstudatból is ölhetnek

A statisztikák szerint a sorozatgyilkosok általában fehér bőrű, középosztálybeli, 20-30 év körüli emberek, akik közül többen egyes területeken professzionálisak és sikeresek, az intelligenciájuk pedig átlagon felüli. Sokan közülük rendőrök, katonák vagy biztonsági őrök szerettek volna lenni, vagy valaha azok voltak – a móri mészáros, a cellájában öngyilkosságot elkövetett Nagy László például korábban büntetésvégrehajtási-intézetben és fegyverboltban is dolgozott, a fegyverekhez pedig fegyverszakértőket megszégyenítően értett. A sorozatgyilkosokra jellemző többi tulajdonság is illett egyébként a tatabányai férfira: gyerekként trauma érte (édesapja öngyilkos lett), s jóllehet nagyon zárkózott volt, a környezete mit sem sejtett valódi énjéről, a normalitás mögé tudott rejtőzni.

A szakirodalom több típusba sorolja a sorozatgyilkosokat: van, aki élvezetből öl (élvhajhász), van, aki hatalmi mámorból, megint más küldetéstudatból. A romák elleni gyilkos, illetve gyilkosok ez utóbbi táborba sorolhatók. A küldetéstudatból gyilkolók meg vannak róla győződve, hogy cselekedeteik nemesek, mert bizonyos emberek (legtöbbször prostituáltak vagy egy bizonyos etnikum tagjai) megölésével a társadalom haladását segítik elő. Jó példa erre a prostituált sorozatgyilkos, Aileen Wuornos esete, aki kuncsaftjait tette el láb alól.

Általában a szervezettség jellemzi a sorozatgyilkosokat, „akcióikat” jó előre, gondosan kitervelik. Jellemző, hogy a bűncselekmény menetét végig az irányításuk alatt tartják, és a törvényszéki tudományokat is ismerve könnyebben tüntetik el maguk után a nyomokat. Igaz, a szervezettség idővel szervezetlenebbé válhat (egyre óvatlanabbak lesznek, hibákat követnek el), ami növeli lebukásuk esélyét, s előbb vagy utóbb, de rendőrkézre kerülhetnek.

A romákat célzó gyilkosságok kapcsán felmerül, hogy ezeket nem egy ember követi el. A sorozatgyilkosságoknál ez sem példa nélküli: a rendőrgyilkos Soós Lajos és társai például a hatvanas-hetvenes években összesen öt emberrel végeztek, a kilencvenes években Bene László és Donászi Aladár pedig négy embert ölt meg.

Kétségtelen persze, hogy miközben az Egyesült Államokban majdnem minden évre jut egy-egy sorozatgyilkos, Magyarországon ez – már csak a lélekszám miatt is - jóval ritkább. Emlékezetes Kis Béla esete: házának udvarában 1916-ban hét női holttestet találtak, de egyes vélemények szerint áldozatainak száma az 50-60-at is elérheti. Ugyancsak a hazai sorozatgyilkosok között jegyzik Jancsó-Ladányi Piroskát, aki édesanyjával, Jancsó Borbálával az ötvenes években legalább öt fiatal lányt ölt meg Törökszentmiklóson. Kovács Péter, a martfűi sorozatgyilkos pedig 1957 és 1967 között legalább öt nőt ölt meg, egyik gyilkosságáért ráadásul egy másik, ártatlan embert ítéltek halálra – szerencséjére végül nem végezték ki, hanem szabadulhatott, amikor Kovácsot elfogták.

A nyolcvanas évek elején a hárshegyi úttörővasút nyomvonalán tevékenykedett Molnár Henrik gyerekeket gyilkolt, majd miután elmebeteggé nyilvánítva a gyógykezelés után újra ölt, kivégezték. A százhalombattai rémként hírhedté vált és jelenleg börtönben ülő Balogh Lajos 1995-ben négy emberrel végzett, s ugyanígy a rácsok mögé került a kilencvenes évek végi bolti sorozatgyilkosságok elkövetője, Erdélyi Nándor is. De a móri mészárlás miatt letartóztatott Nagy Lászlót is a sorozatgyilkosok közé lehet sorolni. Noha a nyolc emberéletet követelő móri mészárlás nem volt sorozatgyilkosság, az ügy első számú gyanúsítottja, Nagy László sorozatgyilkosnak nevezhető, hiszen számos jel utal arra, hogy több mint egy évvel Mór után Veszprémben megölt egy postást is.