Azok, akik a várandósokat lebeszélik az influenza elleni oltásról, azokhoz a tűzoltókhoz hasonlítanak, akik az égő házban lévőket azzal rémisztgetik, hogy kint elütheti őket a tűzoltókocsi – írja Czeizel Endre genetikus az ÉS-ben, miután tételesen cáfolja azokat az állításokat, amelyek a H1N1 oltás ellen szólnak.

A szakember kitér arra, hogy a hagyományos influenza esetében nem magasabb a terhes nők halálozása, viszont az 1918-19-es spanyoljárvány, illetve az 1957-58-as ázsiai pandémia idején kétszer magasabb volt az állapotos nők halálozási aránya, mint a hasonló korú, de gyermeket váróké.

A magzatra az infuenzavírusok nem, de a betegséggel járó magas láz veszélyes, s utóbbi fejlődési rendellenességet okozhat. Az oltások ugyan nem védik ki mindenkiben a megbetegedést, viszont általában enyhébb formában zajlanak le a beoltottaknál - hívja fel a figyelmet Czeizel Endre.

Arra a felvetésre, miszerint „az oltás hatását nem ellenőrizték várandósokon” is felel a genetikus. A klinikai vizsgálatokba - a nemzetközi gyakorlat szerint - sehol sem vonnak be terhes nőket, viszont a korábbi influenzaoltások állapotosokra gyakorolt hatását több százezer esetben ellenőrizték, s „semmiféle fenyegető jelenséget nem találtak”.

Az oltóanyag magzatra gyakorolt hatásáról azt írja: mivel maga az influenzavírus nem okoz fejlődési rendellenességet, az oltóanyag - amely a vírus elölt fehérjeszármazéka - sem okozhat bajt. A genetikus a lehetséges mellékhatásokat és azok gyakoriságát is sorra veszi. Írásában azt is megindokolja, hogy miért nem valósak azok a félelmek, amelyek szerint a terhesség első három hónapjában nem szabad állapotos nőket oltani. Azt írja: a várandósság első hónapjában a magzatra nézve semmiféle klinikailag érzékelhető veszéllyel nem kell számolni. A magzatkezdemény ugyanis, amely az első hónap végére kialakul, a „mindent vagy semmit” szabálya szerint reagál, vagyis ha drasztikus ártalom éri, elpusztul, kevésbé veszélyes ártalom esetén pedig a károsodott sejteket a többi sejt pótolja - őssejtekről lévén szó.