A konzervatív-liberális Sólyom számára a törvények megfontolásra visszaküldése lett az a közjogi eszköz, amellyel ellenzéki elnökként kifejezésre tudja juttatni saját morális értékrendjét, illetve államszervezési elképzeléseit a szociálliberális oldal egyes – alkotmányellenesnek nem minősülő – törekvéseivel szemben.

Az elnöki kontrák hátterében esetenként társadalomfilozófiai ellentétek álltak. A gyes három évről két évre csökkentése kapcsán Sólyom például alapjaiban kérdőjelezte meg a koalíció demográfiai kérdésekben elfoglalt álláspontját. Máskor környezetvédelmi, illetve adatvédelmi megfontolások miatt dobott vissza a T. Háznak egyes törvényeket.

Az államfő politikai vétói nemcsak a kormányoldal törekvéseit keresztezték az elmúlt években, hanem olykor az ellenzékét is. A Balaton-törvény, illetve az 1995-ös vízgazdálkodási törvény ökológiai előírásainak felpuhítását (településfejlesztési érdekek címén) például a parlamenti jobboldal is forszírozta.

Az AB-re átküldött törvényekkel ellentétben – ezekből az ügyekből Sólyom eddig mindig győztesen jött ki – a politikai vétók nem mindig hoztak sikert az elnök számára. Az eddig megfontolásra visszadobott húsz törvény mintegy negyedében a Ház második nekifutásra sem volt hajlandó megváltoztatni eredeti döntését.
 
Az államfő politikai vétói egyre cizelláltabb formát öltenek, s ez lett az államfő számára az a műfaj, amelynek révén valamelyest kifejezésre tudja juttatni elnöki ars poeticáját.

A teljes cikket elolvashatja a legfrissebb HVG-ben.