Koen Lenaerts, az Európai Unió Bíróságának elnöke szerint
“a tagállamok széles mozgástérrel rendelkeznek a kiskorúak védelmében, akár felnőtt vagy szexuális jellegű tartalmakkal szemben is, de az ilyen korlátozások nem tehetnek különbséget nemi identitás vagy szexuális irányultság alapján.”
A luxembourgi testület elnöke a magyar ügyről, vagyis az előző magyar kormány által gyermekvédelminek elnevezett törvényről is beszélt az Eurologusnak. Ennek előzménye, hogy a bíróság április 21-én közölte, hogy a 2021-ben elfogadott, a gyermekek védelmére hivatkozó magyar törvénymódosítás több ponton is sérti az uniós jogot és az EU alapvető értékeit, mivel olyan társadalmi csoportként kezeli az LMBTI+-embereket, amely veszélyt jelent, ami sérti az emberi méltóságot, és hozzájárulhat társadalmi kirekesztésükhöz.
Koen Lenaerts csütörtökön azt hangsúlyozta, hogy a Bíróság teljes ülésben meghozott ítélete a `Bizottság kontra Magyarország` ügyben nem pusztán egy konkrét jogszabályról szólt, hanem az uniós értékek védelméről is. Az ügy a kiskorúak hozzáférését korlátozó magyar szabályozást érintette olyan tartalmak esetében, amelyek a homoszexualitással és a nemi identitással kapcsolatosak. A Bíróság szerint Magyarország több fontos uniós jogi rendelkezést sértett meg: uniós jogalkotási aktusokat, az Alapjogi Charta egyes jogait, valamint az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkében rögzített alapértékeket, köztük az emberi méltóságot, az egyenlőséget, a hátrányos megkülönböztetés tilalmát, a jogállamiságot és a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak tiszteletben tartását.
Az elnök kiemelte, hogy a Bíróság nem vitatja: a tagállamoknak széles mérlegelési mozgásterük van abban, hogyan védik a gyermekeket és a kiskorúakat a számukra nem megfelelő médiatartalmakkal, akár szexuális jellegű, felnőtt tartalmakkal szemben. Az ítélet lényege azonban az, hogy az ilyen korlátozásokat nemi identitástól és szexuális irányultságtól semleges módon kell alkalmazni. Vagyis a gyermekvédelem önmagában legitim cél lehet, de nem szolgálhat olyan szabályozás alapjául, amely bizonyos kisebbségi csoportokat vagy identitásokat hátrányosan megkülönböztet.
Lenaerts szerint Magyarországnak, mint bármely más tagállamnak hasonló helyzetben, módosítania kell a jogszabályt úgy, hogy az megfeleljen az ítéletben foglalt követelményeknek. Hozzátette, a Bíróság szerepe ugyanakkor itt véget ér: ítéletet hoz, majd a végrehajtás már a politikai és jogalkotási folyamat feladata, jelen esetben a magyar politikáé. A Bíróság nem mondja meg részletesen, milyen jogalkotási technikával kell ezt megtenni, de az eredménynek összhangban kell lennie az uniós joggal és az ítéletben kimondott elvekkel.
Az uniós forrásokkal kapcsolatban Lenaerts világossá tette, hogy e konkrét ítélet és az uniós finanszírozás között nincs közvetlen automatikus kapcsolat. A Bíróság ítélete önmagában nem dönt források felfüggesztéséről vagy felszabadításáról. Ha azonban egy tagállam nem hajt végre egy kötelezettségszegést megállapító ítéletet, akkor a Bizottság ismét a Bírósághoz fordulhat, és pénzügyi szankciók kiszabását kérheti az érintett tagállammal szemben. Az elnök hozzátette, hogy ez az ügy jelenleg még nem tart ebben a szakaszban, és reményei szerint nem is jut el idáig, különösen mert az új magyar kormány jelek szerint kész eleget tenni az ítéletnek.
A tágabb összefüggésről szólva Lenaerts azt mondta: az Európai Unió nem csupán gazdasági unió vagy közös piac, hanem olyan jogi és alkotmányos rend, amely közös értékeken alapul. Ezek az értékek nem puszta politikai nyilatkozatok vagy általános aspirációk, hanem az uniós jogrend részét képezik, és minden tagállamra kötelezőek.
“A tagállamok közötti kölcsönös bizalom is azon alapul, hogy valamennyien tiszteletben tartják ezeket az értékeket.”
– fogalmazott az Európai Unió Bíróságának elnöke.
Lenaerts ugyanakkor visszautasította azt az értelmezést, hogy a Bíróság politikai vitákba avatkozna be. Szerinte a Bíróság feladata nem Európa kormányzása, és nem is az, hogy a demokratikus intézmények helyébe lépjen. Szerepe korlátozottabb, de alapvető: a szerződések és az uniós jog értelmezése, alkalmazása és kikényszerítése független és pártatlan módon. Ez biztosítja a tagállamok és polgáraik egyenlőségét az uniós jog előtt. Lenaerts szerint a Bíróság szerepe különösen akkor válik láthatóvá, amikor érzékeny vagy politikailag vitatott ügyek kerülnek elé, de éppen a bírói felülvizsgálat léte a jogállamiság egyik alapvető ismérve.
A korábbi, Európai Parlamentben tett megjegyzéseivel kapcsolatban Lenaerts azt mondta, hogy azokat akadémiai szabadsága keretében tette, és azok összhangban vannak azzal, amit a Bíróság elnökeként megtehet. Hangsúlyozta, hogy a pluralizmus, a tolerancia és a megkülönböztetés tilalma a Bíróság munkájának lényegéhez is hozzátartozik. Az uniós források kapcsán pedig arra utalt, hogy fontos: az EU-pénzeket arra a célra használják fel, amelyre odaítélték őket. Ebben az összefüggésben beszélt az Európai Ügyészség szerepéről is, amely szerinte garanciát jelenthet arra, hogy például közbeszerzési csalások gyanúja esetén hatékony büntetőeljárások indulhassanak.
Lenaerts szerint a bíráknak, különösen ha a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok védelméről van szó, joguk és kötelességük is megszólalni. Ezzel kapcsolatban a strasbourgi Európai Emberjogi Bíróságon tárgyalt, Baka kontra Magyarország ügyre hivatkozott, amely szerinte megerősíti, hogy a bírák szólásszabadsága kiterjed az ilyen alapvető kérdésekben való nyilvános megszólalásra.
A projekt az Európai Unió társfinanszírozásával, az Európai Parlament kommunikáció területére vonatkozó támogatási programja keretében valósult meg. Előkészítésében az Európai Parlament nem vett részt, és semmilyen felelősséget vagy kötelezettséget nem vállal a projekt keretében nyilvánosságra hozott információkért és álláspontokért, amelyekért kizárólag a szerzők, a megkérdezett személyek, a program szerkesztői és terjesztői felelősek az alkalmazandó jognak megfelelően.
