Csingtaótól a XVI. kerületig: a Cui család vasárnapi ebédjén jártunk
Új sorozatunkban Magyarországon élő családok, közösségek vasárnapi ebédjéhez ülünk le.
Az elmúlt csaknem két évtized alatt Budapesten az SZDSZ és Demszky Gábor folyamatosan irányító szerepet játszott, miközben a konfliktusok hol a kormánnyal, hol a kerületekkel, hol pedig a koalíciós partnerrel éleződtek ki.
A szabadon választott fővárosi önkormányzat 19 éve működik - ha az Antall-kormány bosszújának eredményeként létrejött kétszintű budapesti önkormányzati rendszerre a működés kifejezést szabad használni. A parlament elé azután terjesztették a fővárosi törvényt, hogy az akkori ellenzék, az SZDSZ és a Fidesz elsöprő győzelmet aratott az MDF és szövetségesei felett az 1990-es őszi helyhatósági választásokon.
Az Antall-kormány jogilag abszurd helyzetet teremtő törvénnyel rukkolt elő 1991-ben: ugyanarra a közigazgatási területre, Budapestre kétféle szabadon választott önkormányzatot hozott létre: a fővárosit és a kerületit. A törvény tételesen kimondta: "A fővárosi, valamint a fővárosi kerületi önkormányzatok önkormányzati alapjogaikat tekintve egyenlőek." Mindez állóháborút eredményezett a Budapest egészéért felelős főváros és saját városrészei között. A mai, 19 év után tapasztalható kaotikus viszonyok is részben erre vezethetőek vissza.
Az 1991-es törvény eredménye volt a kilencvenes évek elején a kisebbségben - fideszes külső támogatással - kormányzó SZDSZ-es főpolgármester, Demszky Gábor és a szintén szabad demokrata kerületi vezetők - köztük Tarlós István óbudai polgármester - összeugrása. Csepel még népszavazást is rendezett a Budapesttől való leválásról, ám a fővárosi vezetők ígérgetésbe kezdtek, amellyel maguk mellé állították a csepelieket, csakhogy az ígéretek egy része azóta sem teljesült.
Egy kis finomítás
A teljesen összekuszált budapesti közigazgatás rendszerén a Horn-kormány idején a több mint kétharmados többségű MSZP-SZDSZ koalíció némileg változtatott, a kerületi "kiskirályságok" kárára a budapesti "vízfejet" erősítette némileg, de alapvetően a kerületek maradtak erősebbek. Ekkortól kezdve ugyanis a szocialisták már komoly polgármesteri funkciókat szereztek a városrészekben, és nem volt érdekük a központosítás.
Demszky Gábor főpolgármester © MTI |
Az egymást követő kormányok újra és újra felvetették az értelmetlen budapesti rendszer megreformálását; az eredetleg a City-koncepcióval - a belső kerületek és a főváros összevonásával, valamint a külső kerületek viszonylagos nagyobb függetlenségével - előrukkoló liberális Fidesz elképzelése volt a kilencvenes évek elején talán a legracionálisabb.
Ám később a Fidesz konzervatív párttá vált, és amikor 1998-2002 között az Orbán-kabinet regnált, csak annyi maradt meg az emberek emlékezetében, hogy a kormány minden erejével akadályozza a metróépítést. Ez nagyjából még a következő országos és önkormányzati választást (2002) is a szociálliberális koalíció javára döntötte el.
Metró és BKV
Jutalmul a Medgyessy-, majd a Gyurcsány-kormány elkezdte a metróépítést. A beruházás óriásivá dagadt költségvetése, a folyamatos csúszások, na meg a BKV-botrányok közben folyamatosan erodálták az 1994 óta a budapesti Városházát irányító MSZP-SZDSZ-koalíciót. Előbb csak kisebb repedések támadtak a frakciókon belül, például az SZDSZ-es Lakos Imre és Bőhm András függetlenedése, illetve Havas Szófia önállóskodása az MSZP-n belül.
Idén aztán beütött a ménkű: a szocialisták nagy hirtelenséggel bejelentették, hogy kilépnek a koalícióból, és megpróbáltak úgy tenni, mintha eddig nem az ő emberük, Hagyó Miklós felügyelte volna a Városházán a botrányos működésű BKV-t. Demszky Gábor azonnal reagált, és bejelentette: nem indul többé a főpolgármesteri címért.
Új sorozatunkban Magyarországon élő családok, közösségek vasárnapi ebédjéhez ülünk le.
Szombaton a volt MTV-s hírigazgató döntő szettet vívott Szabó Stein Imrével szemben, de 6-1 arányban az ő pályázatát találták jobbnak.