Új mentős munkaruha: feltűnően drága és kényelmetlen

„Ha a »vezetőinken« múlna, akkor a munkaruha vörös posztóból készülne, birka jelzéssel. Mivel cégajándék, lehet, hogy Viagra-reklámmal lesz ellátva” – poénkodott a Mentődolgozók Önálló Szakszervezetének internetes csevegőfórumán egy mentős.

A munkaruhahelyzetükről társalgók abban maradéktalanul egyetértettek, hogy az Országos Mentőszolgálat végképp legatyásodott, így sokan maguk vásárolnak, netán csináltatnak munkaruhát, vagy egyszerűen farmert húznak. Érthető, hogy fokozott várakozás követte azt a tavaly szeptemberi bejelentést, hogy a Pfizer gyógyszergyár alapítványa, az Aegrotus összesen 180 millió forinttal támogatja új munka- és védőruha beszerzését. Az elkészült 2800 öltözetből a 6 ezer kivonuló mentős dolgozó közül csaknem minden második megkaphatta az új formaruhát.

HVG

Nem szokatlan, hogy a nagy gyógyszergyártók a társadalmi felelősségvállalás jelszavával jótékonykodnak – a cég nyereségéből valamennyi pénzt közcélokra visszafolyatnak. A Pfizer tavaly száznál is több alapítványt és betegszervezetet részeltetett összesen több mint negyedmilliárd forintnyi támogatásban, de arra még a cég öregjei sem emlékeznek, hogy valaha is egyetlen célra és egyetlen szervezetnek adott volna 180 millió forintot. A kilógó lólábat alig takargathatná a Pfizer, hiszen ezzel az aktussal egyszerre igyekezett szívességet tenni az államnak – Székely Tamás egészségügyi miniszter maga is részt vett az adományozásról szóló megállapodás ünnepélyes aláírásán –, és szerzett elkötelezett hívet a politikai ellenzék soraiban is.

Az OMSZ nyugat-magyarországi régiójának vezetője, Puskás Tivadar ugyanis a KDNP parlamenti képviselője, egyúttal az Országgyűlés egészségügyi bizottságának a tagja. A munkaruha-bemutató sajtótájékoztatóján Puskás a gomblyukában a Pfizer kitűzőjével, háta mögött a gyógyszergyárat népszerűsítő óriásplakáttal méltatta az elkötelezett multit. A mentős honatya el is büszkélkedett vele, hogy a pfizeresek hozzá mentek először, „együtt törték a fejüket, mire is fordítsák a majdani adományt”.

Az ötlet kikristályosodását követően az OMSZ-nél munkaruha-bizottság alakult, amely az európai és hazai szabványok alapján körvonalazta, milyen ruhára lenne szükség. Ezt a tervet átadták az Aegrotus alapítványnak, amely a feladat megoldására kivitelezőt szerzett. Így talált rá a HP Plasztik Kft.-re, amely a víztaszító anyagból készült, fényvisszaverő csíkokkal és több cipzárral ellátott kabát darabját 34 ezer forintért állította elő (lásd ábránkat). A korszerű és drága anyagból varrt mente Kínában elkészíttetve 17 dollár, azaz alig 4 ezer forint – állítják a HVG által megkérdezett textilpiaci szakértők –, de európai beszerzésű alapanyagból, a kontinensen megvarratva akár 15–17 ezer forintba is belekerülhet. E kalkuláció szerint, sőt némi rátartással a kollekció a 60 ezres árral szemben – amennyibe a kabát, a polárdzseki és a téli nadrág került – a feléből is kihozható lett volna. A HVG rögtönzött piackutatása alapján egy betegszállítással foglalkozó hazai cég 18 ezer forintos egységáron rendelte meg dolgozóinak a kabátot, de tavaly – egy korábbi közbeszerzése alapján – az OMSZ is 12 500 forintot fizetett darabjáért. Amúgy korábban a különböző ruhadarabokat legalább fél tucat cégtől szerezték be.

Talán nem meglepő fejlemény, hogy idén januárban az immár a minisztérium pénzéért meghirdetett mentősmunkaruha-tender a pfizeres árakhoz igazodott. A HP Plasztik úgy érezte, még némi áremelést is ki tudna harcolni: a 34 ezer forintos kabátárat 42 ezerre srófolta, összességében 78 ezerre tornászva fel egy téli kollekció egységárát. Vele szemben a nyertes M+Z Kft. 59 ezer forintot kért a téli szettért, a teljes tétel 145 milliós árával maga mögé utasítva a HP Plasztikot. A legolcsóbban, 79 millió forintért a Promotrade Kft. szállította volna le az összes garnitúrát, ám mint Nógrádi Attila, a cég ügyvezetője a HVG kérdésére elmondta, későn látták meg a pályázatot, ezért nem sikerült időre elkészíttetni a Távol-Keleten az ajánlattételhez szükséges mintadarabot. Ennek hiányában az ajánlatkérő a céget kizárta a versengésből.

Az már az ajánlattevőkön kívül álló, koncepcionális kérdés, hogy valóban a legdrágább kelmék egyikéből kell-e megálmodni a mentős munkaruhát. Az sem világos, miért kell összesen 4 ezer, ki nem vehető bélésű, a mentősök között már most „szaunanadrágként” emlegetett pantallót vásárolni, hiszen a munkaidő öt százaléka sem telik el fogcsikorgató hidegben, huzamosabb utcai tartózkodással. Ezekre az esetekre még mindig használhatóbb és olcsóbb megoldás a civileknél is régóta bevált – egy időben az OMSZ-nél is rendszeresített – jégeralsó. A nagy műgonddal megtervezett kabát pedig sem a zsíros szennyeződést, sem a mechanikai igénybevételt nem szereti, s a nadrágban nem helyezhető el a térdelő elsősegélynyújtó kényelmét szolgáló védőpárna. A felsőruhára tervezett névtábla pedig beakadhat valamibe a betegek emelgetése, szállítása közben. Volna helyette más megoldás is, ezt nemcsak a munkaruha-készítésben jártasak, de még a tévénézők is tudják, hiszen a Medicopter című, légimentős történeteket feldolgozó sorozatban a csinos munkaruhán öntapadós felirat jelzi a dolgozó nevét, beosztását.

GÁTI JÚLIA