Ha elmaradna az 1-es és a 3-as villamos vonalainak korszerűsítése, akkor „az állagromlás miatt a rekonstrukciós munkák költségei folyamatosan emelkednének. A (...) pénzügyi háttér megteremtése újfent a főváros költségvetését terhelné, méghozzá uniós és költségvetési támogatások híján teljes mértékben” – áll Hagyó Miklós szocialista és Ikvai-Szabó Imre szabaddemokrata főpolgármester-helyettesek tavaly júniusi fővárosi közgyűlési előterjesztésében.
A múlt héten úgy látszott, mégis el kell halasztani ezt a 33,8 milliárd forintos uniós támogatással tervezett nagyberuházást, mert a főváros 10 milliárd forintos önrészét ennél is fontosabb célra kell fordítani. „Kiderült” ugyanis, hogy a Margit híd évek óta halogatott felújítására beérkezett mindkét árajánlat több mint a duplája annak a 13 milliárd forintnak, ami a Városháza idén áprilisi közgyűlési határozatában szerepel. E hét elejére váratlanul mégis rálelt a hiányzó forrásra a főpolgármesteri kabinet, így a dráma – vagy inkább bohózat – happy enddel zárulhat, ha a lapzártánk utáni közgyűlés is elfogadja a módosítást.
© Dudás Szabolcs |
A hídfelújítás nem kalkulált drágulása kommunikációs manővernek tűnik, amit a költségvetési lyukak eltakarására szántak. Demszky Gábor főpolgármester május elején 13 milliárd forintos beruházásról, május végén már „az áfa és a világpiaci acélárak időközben bekövetkezett emelkedése miatt” 14,85 milliárdról beszélt. Újabb két hét elteltével, a főpolgármesteri kabinet múlt heti ülése után kiszivárgott, hogy a Hídépítő Zrt. nagyjából kétszer ennyiért végezné el a munkát, a másik pályázó, a Vegyépszer ennél is egymilliárd forinttal drágábban.
| Két választás |
| Büntetőjogi intézkedésről szóló bejegyzés került a Margit híd felújítására pályázó mindkét társaság, a Hídépítő Zrt. és a Vegyépszer Zrt. cégirataiba a budapesti X. és XVII. kerületi ügyészség kérése alapján. Ez azt jelenti, hogy a cégekkel kapcsolatban nyomozás folyik, amiről az ügyészségnek tájékoztatnia kell a cégbíróságot, hogy az üzleti életben a partnereik után érdeklődő megrendelők, szerződéskötők a cégdokumentációból értesülhessenek az esetleges kockázatokról – értelmezte a HVG-nek az intézkedést a Fővárosi Főügyészség sajtóosztálya. Tovább. |
Az ajánlott árak csak az uniós pályázati dokumentációhoz képest látszanak soknak, igazodnak viszont az előzetes mérnöki becsléshez. A hídfelújítás költségeit a Főmterv Zrt. 2007 végén, akkori áron 21 milliárd forintra taksálta, ami sokkolta a városvezetést. Kérésére fél évre rá a műszaki tartalom csökkentésével 16 milliárd forintra „engedte le” az árat a Főmterv, például a híd szélesítését a pillér átépítése helyett az északi oldalon konzolos megoldással számolta ki, és több műemlék felújítását is elhagyta. A költségek lefaragását az is szükségessé tette, hogy 50 millió euró (jelenleg mintegy 14 milliárd forint) fölött a magyar kormányon kívül az Európai Bizottság is részt venne a pályázatról szóló döntésben, és a Városházán joggal tarthattak attól, hogy ennyi pénzért az unió karbantartást már nem támogatna.
A híd katasztrofális állapota épp azért következett be, mert az 1867-ben épült, a világháborúban felrobbantott hidat több mint 30 éve, 1978–1979-ben generálozták utoljára, és csak akkor szigetelték a vasbeton pályalemezeket, így azokba addig akadálytalanul csorgott a téli sólé. A lemezek „vasbeton szerkezetében levő huzalok elrozsdásodtak, újjal kell pótolni a többször javítgatott villamosvágány-alépítményt is, és kevésbé sürgősen, de javítandók a mederpillérek kilazult kövei is” – mondták már 2003-ban a HVG-nek a hídfenntartási munkákat végző Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt.-nél.
© Dudás Szabolcs |
A változás csak annyi, hogy az akkor „közepesnél rosszabb” állapotúnak minősített híd kifejezetten rossz állapotba került. A Közterület-fenntartónál pedig immár nyilatkozati és a hídmesteri járatokról való fotózási tilalom van érvényben. A titkolózás ellenére tudható, hogy egyes kilazult pillérkövek bármikor a mélybe hullhatnak, a Combino villamosok üzembe állítása idején kidőlt vezetékoszlopok rögzítésére nehéz volt az elrozsdásodott alaplemezen ép részt találni, és számos pályalemezt ideiglenesen meg kellett erősíteni.
A híd felújítása tehát csak azon az áron lenne tovább halogatható, hogy a provizórikus megoldások milliárdokat visznek el a fővárosi büdzséből, miközben a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséggel nemrég aláírt szerződésben rögzített 6 milliárd forintos uniós támogatás is elveszne. (A 13 milliárd forintos beruházási programban az uniós pénz mellett 6 milliárd forint saját erőt kell letennie a városnak, a folyamatos villamos- és buszközlekedés fenntartásának egymilliárdját pedig a BKV-nak kell kigazdálkodnia.) A Városháza ezt nem vállalhatja, sőt a főpolgármesteri kabinet a hétfői ülésén végül arról is letett, hogy elhalassza az említett két villamosvonal korszerűsítését, amely 33,8 milliárd forintnyi uniós támogatási keret elvesztésével járt volna. Ráadásul a kormánynak is nehéz lett volna hasonló méretű másik programot előhúznia, anélkül viszont ez a támogatási keret kútba esett volna Magyarország számára. Meglehet, ebben az alkuerőben bízva a kormányzati hozzájárulás kizsarolásának a szándéka is állhatott amögött, hogy Hagyó hirtelen meglebegtette a beruházás lefújását.
Az viszont továbbra is homályos, honnan varázsolt elő hétfőn 17 milliárd forintot a Városháza. Az aznapi sajtóközleményében ugyanis egyrészt az M5-ös bevezető szakaszának idén amúgy sem tervezett kiépítésére szánt 1,6 milliárd forint, másrészt némi kerékpárút-építésre szánt pénz átcsoportosítását jelentette be. A szükséges összeg legnagyobb részét, 13,2 milliárdot pedig sajátos módon magából az általános hídfelújítási keretből finanszírozná. Ez a 2010–2015 között 86 milliárd forintos előirányzat a költségvetés fekete doboza, a Margit híd felújítását nem tartalmazza, és egyetlen más felújítást sem nevesít. Megcsapolása majd néhány felüljáró egyre rosszabb állapotán érződik, hogy melyekén, azt talán még az ügyben döntő Hagyó sem tudja.
© Dudás Szabolcs |
A Margit hídi csata rávilágít a főváros pénztelenségére. A költségvetés hajdani gazdája, Atkári János főpolgármester-helyettes öt évvel ezelőtti menesztését – a befektetőkkel „akadékoskodó” Schneller István főépítész két évvel későbbi ellehetetlenítésével együtt – Demszky azzal indokolta, hogy ideje többet költeni a fejlesztésekre, és olyan pénzügyi felelősre van szüksége a városnak, aki nem „ül rá” a pénzre. A fejlesztések azonban az uniós pénzbugyrok kinyílása ellenére sem gyorsultak fel, és a főváros hitelképességét továbbra is rontja a BKV évi mintegy 40 milliárd forintos pénzügyi hiánya.
Mozgósítható forrása már alig maradt a Városházának, újabb hiteleit is hosszú távra, 5 éves türelmi idővel veszi fel (HVG 2009. február 14.), azaz a lyukak betömésének költségei a következő ciklust terhelik majd. Az aranytartalék, a Fővárosi Gázművek Zrt. fővárosi kézben lévő 50 százalékos részvénypakettjének értékesítése pedig – részben az ellenzék ellenállása miatt – az idén már aligha hoz bevételt. Más megoldás híján a jelek szerint csak a fejlesztési pénzek csonkolásával teremthető meg a pénzügyi egyensúly.
SZABÓ GÁBOR
