Hídfelújítás: miért kerül ez 30 milliárd forintba?

Ha elmaradna az 1-es és a 3-as villamos vonalainak korszerűsítése, akkor „az állagromlás miatt a rekonstrukciós munkák költségei folyamatosan emelkednének. A (...) pénzügyi háttér megteremtése újfent a főváros költségvetését terhelné, méghozzá uniós és költségvetési támogatások híján teljes mértékben” – áll Hagyó Miklós szocialista és Ikvai-Szabó Imre szabaddemokrata főpolgármester-helyettesek tavaly júniusi fővárosi közgyűlési előterjesztésében.

A múlt héten úgy látszott, mégis el kell halasztani ezt a 33,8 milliárd forintos uniós támogatással tervezett nagyberuházást, mert a főváros 10 milliárd forintos önrészét ennél is fontosabb célra kell fordítani. „Kiderült” ugyanis, hogy a Margit híd évek óta halogatott felújítására beérkezett mindkét árajánlat több mint a duplája annak a 13 milliárd forintnak, ami a Városháza idén áprilisi közgyűlési határozatában szerepel. E hét elejére váratlanul mégis rálelt a hiányzó forrásra a főpolgármesteri kabinet, így a dráma – vagy inkább bohózat – happy enddel zárulhat, ha a lapzártánk utáni közgyűlés is elfogadja a módosítást.

© Dudás Szabolcs

A hídfelújítás nem kalkulált drágulása kommunikációs manővernek tűnik, amit a költségvetési lyukak eltakarására szántak. Demszky Gábor főpolgármester május elején 13 milliárd forintos beruházásról, május végén már „az áfa és a világpiaci acélárak időközben bekövetkezett emelkedése miatt” 14,85 milliárdról beszélt. Újabb két hét elteltével, a főpolgármesteri kabinet múlt heti ülése után kiszivárgott, hogy a Hídépítő Zrt. nagyjából kétszer ennyiért végezné el a munkát, a másik pályázó, a Vegyépszer ennél is egymilliárd forinttal drágábban.

Két választás

Büntetőjogi intézkedésről szóló bejegyzés került a Margit híd felújítására pályázó mindkét társaság, a Hídépítő Zrt. és a Vegyépszer Zrt. cégirataiba a budapesti X. és XVII. kerületi ügyészség kérése alapján. Ez azt jelenti, hogy a cégekkel kapcsolatban nyomozás folyik, amiről az ügyészségnek tájékoztatnia kell a cégbíróságot, hogy az üzleti életben a partnereik után érdeklődő megrendelők, szerződéskötők a cégdokumentációból értesülhessenek az esetleges kockázatokról – értelmezte a HVG-nek az intézkedést a Fővárosi Főügyészség sajtóosztálya. Tovább.

Nagy versenyre nem is lehetett számítani, hiszen a Ganz Híd-, Daru- és Acélszerkezetgyártó Zrt. (mellesleg ez a társaság is a két pályázó, a Vegyépszer és közvetetten a Hídépítő érdekeltsége) megingásával mindössze két cég maradt alkalmas a hazai piacon hídépítésre. Külföldiek pedig ilyen, helyi vizsgálatokat, egyedi elemeket igénylő, sok, célszerűen helyi erővel végezhető helyreállítási munkára nem szívesen pályáznak. Ezúttal sem tették.

Az ajánlott árak csak az uniós pályázati dokumentációhoz képest látszanak soknak, igazodnak viszont az előzetes mérnöki becsléshez. A hídfelújítás költségeit a Főmterv Zrt. 2007 végén, akkori áron 21 milliárd forintra taksálta, ami sokkolta a városvezetést. Kérésére fél évre rá a műszaki tartalom csökkentésével 16 milliárd forintra „engedte le” az árat a Főmterv, például a híd szélesítését a pillér átépítése helyett az északi oldalon konzolos megoldással számolta ki, és több műemlék felújítását is elhagyta. A költségek lefaragását az is szükségessé tette, hogy 50 millió euró (jelenleg mintegy 14 milliárd forint) fölött a magyar kormányon kívül az Európai Bizottság is részt venne a pályázatról szóló döntésben, és a Városházán joggal tarthattak attól, hogy ennyi pénzért az unió karbantartást már nem támogatna.

A híd katasztrofális állapota épp azért következett be, mert az 1867-ben épült, a világháborúban felrobbantott hidat több mint 30 éve, 1978–1979-ben generálozták utoljára, és csak akkor szigetelték a vasbeton pályalemezeket, így azokba addig akadálytalanul csorgott a téli sólé. A lemezek „vasbeton szerkezetében levő huzalok elrozsdásodtak, újjal kell pótolni a többször javítgatott villamosvágány-alépítményt is, és kevésbé sürgősen, de javítandók a mederpillérek kilazult kövei is” – mondták már 2003-ban a HVG-nek a hídfenntartási munkákat végző Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt.-nél.

© Dudás Szabolcs

A változás csak annyi, hogy az akkor „közepesnél rosszabb” állapotúnak minősített híd kifejezetten rossz állapotba került. A Közterület-fenntartónál pedig immár nyilatkozati és a hídmesteri járatokról való fotózási tilalom van érvényben. A titkolózás ellenére tudható, hogy egyes kilazult pillérkövek bármikor a mélybe hullhatnak, a Combino villamosok üzembe állítása idején kidőlt vezetékoszlopok rögzítésére nehéz volt az elrozsdásodott alaplemezen ép részt találni, és számos pályalemezt ideiglenesen meg kellett erősíteni.

A híd felújítása tehát csak azon az áron lenne tovább halogatható, hogy a provizórikus megoldások milliárdokat visznek el a fővárosi büdzséből, miközben a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséggel nemrég aláírt szerződésben rögzített 6 milliárd forintos uniós támogatás is elveszne. (A 13 milliárd forintos beruházási programban az uniós pénz mellett 6 milliárd forint saját erőt kell letennie a városnak, a folyamatos villamos- és buszközlekedés fenntartásának egymilliárdját pedig a BKV-nak kell kigazdálkodnia.) A Városháza ezt nem vállalhatja, sőt a főpolgármesteri kabinet a hétfői ülésén végül arról is letett, hogy elhalassza az említett két villamosvonal korszerűsítését, amely 33,8 milliárd forintnyi uniós támogatási keret elvesztésével járt volna. Ráadásul a kormánynak is nehéz lett volna hasonló méretű másik programot előhúznia, anélkül viszont ez a támogatási keret kútba esett volna Magyarország számára. Meglehet, ebben az alkuerőben bízva a kormányzati hozzájárulás kizsarolásának a szándéka is állhatott amögött, hogy Hagyó hirtelen meglebegtette a beruházás lefújását.

Az viszont továbbra is homályos, honnan varázsolt elő hétfőn 17 milliárd forintot a Városháza. Az aznapi sajtóközleményében ugyanis egyrészt az M5-ös bevezető szakaszának idén amúgy sem tervezett kiépítésére szánt 1,6 milliárd forint, másrészt némi kerékpárút-építésre szánt pénz átcsoportosítását jelentette be. A szükséges összeg legnagyobb részét, 13,2 milliárdot pedig sajátos módon magából az általános hídfelújítási keretből finanszírozná. Ez a 2010–2015 között 86 milliárd forintos előirányzat a költségvetés fekete doboza, a Margit híd felújítását nem tartalmazza, és egyetlen más felújítást sem nevesít. Megcsapolása majd néhány felüljáró egyre rosszabb állapotán érződik, hogy melyekén, azt talán még az ügyben döntő Hagyó sem tudja.

© Dudás Szabolcs

A Margit hídi csata rávilágít a főváros pénztelenségére. A költségvetés hajdani gazdája, Atkári János főpolgármester-helyettes öt évvel ezelőtti menesztését – a befektetőkkel „akadékoskodó” Schneller István főépítész két évvel későbbi ellehetetlenítésével együtt – Demszky azzal indokolta, hogy ideje többet költeni a fejlesztésekre, és olyan pénzügyi felelősre van szüksége a városnak, aki nem „ül rá” a pénzre. A fejlesztések azonban az uniós pénzbugyrok kinyílása ellenére sem gyorsultak fel, és a főváros hitelképességét továbbra is rontja a BKV évi mintegy 40 milliárd forintos pénzügyi hiánya.

Mozgósítható forrása már alig maradt a Városházának, újabb hiteleit is hosszú távra, 5 éves türelmi idővel veszi fel (HVG 2009. február 14.), azaz a lyukak betömésének költségei a következő ciklust terhelik majd. Az aranytartalék, a Fővárosi Gázművek Zrt. fővárosi kézben lévő 50 százalékos részvénypakettjének értékesítése pedig – részben az ellenzék ellenállása miatt – az idén már aligha hoz bevételt. Más megoldás híján a jelek szerint csak a fejlesztési pénzek csonkolásával teremthető meg a pénzügyi egyensúly.

SZABÓ GÁBOR