Felszámolják a Hospinvestet: hiba csúszott a számításba?

© Fazekas István

„Őrült, aki a közfinanszírozott egészségügybe befektet” – kommentálta a Hospinvest felszámolásáról szóló múlt pénteki hírt Rácz Jenő, a Magyar Kórházszövetség jövendő elnöke, a veszprémi kórház főigazgatója. Az egykori egészségügyi miniszter keserűen azt is hozzáfűzte, ugyanez a sors vár a többiekre is, mert a kórházak a jelenlegi finanszírozásba sorra belebuknak, függetlenül attól, milyen formában működnek. Az általa vizionált csődláncolatot Rácz annak tulajdonítja, hogy most kezdi éreztetni a hatását az Egészségbiztosítási Alap kiadásainak 30 milliárd forintos megkurtítása, amiről a válságkezelés részeként döntött a kormány. Ez a Hospinvest által működtetett négy kórház (a kiskunhalasi, a hatvani, a gyöngyösi és az egri) esetében annyit tesz, hogy az áprilisi, a korábbival azonos betegforgalom után – a szokásos két hónapos átfutási idővel – július elején legalább negyedmilliárd forinttal kevesebbet kaptak az Országos Egészségbiztosítási Pénztártól (OEP), mint egy évvel korábban – summázta a HVG kérdésére Kollányi Gábor, a cég alapító-tulajdonos elnöke.

Ez a bevételkiesés azonban csak a kegyelemdöfés volt, a Hospinvest sorsa már hónapokkal korábban megpecsételődött. A 2000-ben, még a Fidesz-kormány idején kft-ként startolt vállalkozás négy évvel később két kórház működtetésbe vételével írta be a nevét a hazai egészségügy történetébe (Lásd Élt kilenc évet című cikkünket az 56. oldalon). Az időközben részvénytársasággá alakult cég filozófiája az volt, hogy a (mindig) szűkös közfinanszírozás okozta pénzügyi nehézségeken egyrészt a működtetett intézmények gazdálkodásának racionalizálásával, másrészt a beszerzések és az irányítás központosításával lehet úrrá lenni, sőt hosszabb távon nyereségre szert tenni. Ezt a törekvést támogatta az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD), amikor 2007 őszén 4 millió euróért – akkori árfolyamon mintegy egymilliárd forintért – megvásárolta a Hospinvest-részvények 30 százalékát.

Túlvállalások és a válság

A társtulajdonosok nem titkolt szándéka az volt, hogy öt–hét éven belül 10-15 kórház működtetését vegyék kézbe. A kalkulációk ugyanis azt mutatták, ekkora „üzemméret” még a szűkös OEP-finanszírozás mellett is fenntarthatóvá, fejleszthetővé teheti a vállalkozást. Csakhogy a számításba több hiba csúszott: az ígért hosszú távú befektetés helyett az EBRD másfél évet sem adott a kibontakozásra, az utolsó, az egri kórház átvétele erős politikai ellenállásba ütközött, és a válság kirobbanása óta a hazai egészségügy finanszírozása is tovább romlott. E hatások egyenként is halálos sérülést okozhattak volna, hát még együttesen.

Túlígérték magukat a hospinvestesek, hatalmas tartozásokat vállaltak át a kórháztulajdonos önkormányzatoktól, miközben reálértéken számítva az elmúlt három évben körülbelül 25 százalékkal csökkent az aktív kórházi ellátás OEP-finanszírozása – vélekednek szinte egyöntetűen a HVG által megkérdezett kórházmenedzserek. A gyors terjeszkedéshez a holding tőkeereje is gyengének bizonyult: a felvett hitelek fedezete zömmel a működtetett kórházak (valamint további öt járóbeteg-szakrendelő) OEP-bevétele volt, ami az idén várhatóan 16 milliárd forint körül alakult volna. A pénzügyi szakadék szélén tántorgó Hospinvesttől idén tavasszal a CIB Bank megvonta közel 2 milliárd forintos hitelkeretét, egyszersmind lefoglalta a cég számlájára beérkező, a betegellátásért átutalt 1,2 milliárd forintnyi OEP-járandóságot. Mivel a cég több száz beszállítónak és szerződéses partnerének tartozott, összességében 2,7 milliárd forint nettó adósságával csődvédelmet kért – abban a reményben, hogy sikerül új befektetőket találnia. De sem a hazai, sem a külföldi beruházók számára nem volt vonzó a magyar egészségügy a maga kiszámíthatatlanságával, szűkülő finanszírozásával, cseppet sem vállalkozásbarát jogi és politikai környezetével. Így nem maradt más hátra, mint a jobboldal gyakorta elhangzott megfogalmazása szerint a piramisjátékra épülő – tudniillik a hiányt egy-egy újabb kórház és az ahhoz tartozó OEP-bevétel megszerzésével betömő – vállalkozás felszámolása.

A csődöt követő átmenet megkönnyítésére az Egészségügyi Minisztériumban már egy „lex Hospinvest” kodifikálásán dolgoznak. Ez a katasztrófatörvényként is emlegetett jogszabály arra adna választ, hogyan lehet a folyamatos betegellátás fenntartása mellett visszaadni a kórházműködtetést a tulajdonos önkormányzatoknak. Egyelőre mind a négy érintett önkormányzat (a kiskunhalasi, a hatvani, a gyöngyösi és a Heves megyei) létrehozta a maga nonprofit kft-jét, hogy augusztus, illetve szeptember 1-jétől azok vegyék át a kórházak működtetését a Hospinvesttől. Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat felkészült arra, hogy az új gazdasági társaságoknak, vagyis az egyébként változatlan szakmai feltételekkel tovább üzemelő kórházaknak zökkenőmentesen kiadja a működési engedélyt. A 100 százalékban önkormányzati tulajdonú kft-knek azonban gondoskodniuk kell a kórházuk kéthavi működéséhez szükséges pénzről – hiszen az első OEP-elszámolás ekkora késéssel érkezik majd meg.

Az önkormányzati kft helyzetét Egerben a lokális politika is nehezíti. Habis László, a város fideszes támogatást élvező független polgármestere – aki mindeddig teljes mellszélességgel és egy városi iroda rendelkezésre bocsátásával is támogatta a Hospinvest ellen fellépő „kórházvédőket” – már a múlt héten törvénytelennek titulálta, hogy a kórházműködtetésre létrehozott kft-be a megye nem vette be tulajdonostársként a várost. Ugyanakkor arról elfelejtett említést tenni, hogy egyetlen fideszes megyei önkormányzat sem osztott lapot a városnak: sem a debreceni Kenézy-, sem a szombathelyi Markusovszky-, sem pedig a veszprémi Csolnoky Ferenc-kórház esetében. Az pedig hosszan elhúzódó viták tárgya lehet, hogy a Hospinvest-éra idején történt befektetéseket – például a kiskunhalasi kórház sürgősségi részlegének kialakítását – hogyan és mennyiért számolják el.

Túlköltekezés kontra hiszékenység

Jóllehet a Hospinvestet számtalanszor hírbe hozták kitűnő kormányzati, mindenekelőtt szocialista kapcsolatokkal, a balról jövő támogatás az erős jobboldali ellenszélben kevésnek bizonyult vagy valójában teljesen hiányzott. Az egri Markhot Ferenc-kórház „védelmében” például az indulatok a fenyegetésektől nemegyszer a tettlegességig fajultak – büntetlenül. Ebben a légkörben a feladatra vállalkozó orvosok fizetését – s persze a Hospinvest költségeit – jócskán felsrófolták (a hírek szerint az osztályvezető orvosok díjazása akár a havi bruttó 1 millió forintot is meghaladja).

Arra a kérdésre, hogy hol számította el magát a leginkább, Kollányi saját hiszékenységét kárhoztatta. „Elhittem, hogy a 2005–2006-ban meghirdetett egészségügyi rendcsinálás végbemegy, nem lesz forráskivonás, és megszületnek a szektorsemlegességet garantáló jogszabályok is” – sorolta a cég elnöke. Tavaly pusztán az a tény, hogy nem költségvetési, hanem gazdasági társaság formájában működtette a kórházakat a Hospinvest, 600 millió forintos bevételi mínuszt jelentett. Sem ők, sem a 100 százalékban önkormányzati tulajdonú kórházi gazdasági társaságok nem kapták meg ugyanis a 13. havi bért a költségvetéstől, ugyanakkor százmilliós nagyságrendű iparűzési adót kellett fizetniük. „Véleményem szerint az sem a vállalkozások dolga lenne, hogy az egészségügy működését torzító paraszolvencia ügyét megoldják. E tekintetben sem történt semmilyen előrelépés” – nevesítette Kollányi a vállalkozását kísérő szakmai ellenszenv mögött felfedezhető pénzféltést.

Vajon végérvényesen megbukott-e a Hospinvest nevéhez kötődő hálózatépítő modell? – latolgatják laikusok és hozzáértők egyaránt. Az már most világosan látszik, hogy a forma változni fog, ám a lényeget nem lehet megkerülni. Az önkormányzatoknak ugyanis még annyi pénzük sem lesz kórházaik fenntartására, mint eddig volt, így még a korábbinál is égetőbb szükségük lesz befektetőkre. Avagy bezárhatják a gyógyintézeteket, amit eddig – választási esélyeiket szem előtt tartva – mindenáron el akartak kerülni.

Gáti Júlia