Feltámadó közigazgatási hivatalok?

A magyar közigazgatás szégyene – csak ilyen és ehhez hasonló kifejezések hagyják el polgármesterek, jegyzők, önkormányzati szakértők száját, ha szóba kerül, hogy lassan egy éve nincs törvényességi ellenőrzés az önkormányzatok fölött. Pedig nap mint nap kiderül, szükség lenne rá, mert számos olyan önkormányzati intézkedés születik, amelynek törvényessége vitatható. Sok szakértő ilyennek tartja például a monoki önkormányzat rendeletét a szociális kártyáról, és a fóti képviselő-testület botrányos működése is visszavezethető a törvényességi ellenőrzés hiányára.

Mindez a megyei közigazgatási hivatalok megszüntetésének a következménye. A kormány 2006 óta a regionalizációt erőltette az államigazgatásban, de nem talált alkotmányos megoldást (lásd Hivatali naptár című írásunkat). A parlamentnek lehetősége van még alkotmányos megoldást választani, miután a múlt héten két szocialista képviselő, Wiener György és Csiha Judit terjesztett be újabb törvényjavaslatot.

Az önkormányzatok ellenőrzésén azonban csak úgy lehet változtatni, ha a törvénymódosítást a képviselők kétharmada támogatja. A szocialisták korábban erőnek erejével is megpróbálták megvalósítani elképzeléseiket, amihez utóbb alkotmányellenesnek ítélt eszközöket is alkalmaztak. Így fordulhatott elő, hogy a törvényesség őrének számító közigazgatási – majd egy átkeresztelés után államigazgatási – hivatalok egy ideig törvényes alap nélkül működtek, idén januárban pedig egyszerűen megszűnt az önkormányzatok törvényességi ellenőrzése.

Komoly fejtörést okozott mindez a regionális államigazgatási hivataloknak. Mit csináljanak azokkal a magasan képzett dolgozóikkal, akiknek a törvényességi ellenőrzés hiánya miatt nem maradt munkájuk? Elbocsátani luxus lett volna őket, hiszen abban a pillanatban, hogy a parlamenti képviselők meg tudnak egyezni, ismét szükség lesz rájuk. Ezért az önkormányzati tárca kezdeményezésére monitoring főosztályokat hoztak létre a korábbi törvényességi főosztályokból, és közben arra biztatták az önkormányzatokat, küldjék be jegyzőkönyveiket, határozataikat, rendeleteiket a regionális hivatalba, annak ellenére, hogy erre most törvény nem kötelezi őket. A minisztérium szerint az önkormányzatok 70-80 százaléka továbbra is megküldi dokumentumait.

Mindez még átmeneti megoldásnak sem nevezhető, de a Wiener–Csiha-javaslat sem hoz megoldást. Szövegéből látszik, hogy ezt a kört már lefutották a képviselők (HVG, 2009. augusztus 15.). A szöveg szinte szó szerint megegyezik ugyanis az idén őszi, a megyei közigazgatási hivatalok visszaállításáról szóló kormányjavaslathoz benyújtott fideszes módosító indítvánnyal, amit a végszavazás előtt maguk az ellenzéki képviselők írtak felül, hogy ne legyenek egyszerre közigazgatási és államigazgatási hivatalok is. A MSZP-s képviselők mostani tervezete viszont továbbra is fenntartaná a regionális államigazgatási hivatalokat.

Ha ezt a kettősséget sikerülne megszüntetni, akkor is maradnának akadályok. A beterjesztők 2010. január 1-jén életbe léptetnék a törvényt, ám a tervezetet házszabályszerűen már nem lehet végigtárgyalni az idén, és az ellenzéket lapzártánkig nem kérdezték meg, hajlandó lenne-e eltérni a házszabálytól. A várható ellenkezésnek más oka is van. A Fidesz ragaszkodik a 2010. július 1-jei induláshoz. Az ok egyszerű. Mint Répássy Róbert képviselő a HVG-nek elmondta, „nem szeretnénk, ha utolsó ténykedései egyikeként ez a kormány hat évre kinevezett közigazgatási hivatalvezetőket ültetne az önkormányzatok nyakára”.

RIBA ISTVÁN