A magyar egészségügy legnagyobb titkai közé tartozik, hogy az orvos miként választ kezelést a súlyos és különösen az idős betegek számára. Ami az egyik oldalról gyógyítási szabadságnak látszik, az a másikról takarékosságnak vagy épp hátrányos megkülönböztetésnek – írja a Népszabadság, Takarékossági okokból nélkülözik a szükséges terápiát az idősek? című mai cikke.

Tény, hogy a lakosság öregedése mind nagyobb költségeket ró az egészségügyre, s a pénzszűke miatt az intézményvezetők, az orvosok döntésre - szakzsargonban: sorolásra - kényszerülnek.  A lap idézi Kovács József bioetikust: a legtöbb esetben nincs megfogalmazva, milyen eljárás jár a kórházban, vannak ugyan protokollok, de azok betartását sem ellenőrzik, és ez beteget és orvost is kiszolgáltatottá tesz. A szakember szerint évente 30-40 ezer olyan haláleset történik, amely előtt olyan orvosi döntésre van szükség – például mennyire legyen agresszív a kezelés –, amiről a betegnek kellene a végső szót kimondania, ám alig-alig hallani ilyesmiről. 

A cikk egy még nem publikált WHO-kutatásra is hivatkozik. Eszerint 70 év feletti betegeknél sokkal ritkábban végeznek katéteres szívkoszorúér-tágítást, mint a fiatalabb betegeknél. Ugyanakkor arra is felhívják a figyelmet a szakemberek, hogy további elemzésre volna szükség annak eldöntésére, a terápia alkalmazásában, pontosabban elhagyásában valóban a betegek kora vagy egyéb okok játszottak-e közre.