A délután háromra meghirdetett rendezvény jó negyedórás csúszással kezdődött. Háromkor még a felek közül kizárólag Bokros Lajos ült fönt a pódiumon. A vita negyed négy után, Lendvai Ildikó nélkül kezdődött, aki csak percekkel később érkezett meg.

Hagyományos értelemben véve sem liberális, sem konzervatív, sem szocialista szavazók nincsenek – mondta Schiffer András ügyvéd, a Lehet Más a Politika (LMP) országos listavezető-jelöltje. Hozzátette: az LMP-nek fontosak a politikai szabadságjogok, az emberi jogi liberalizmus és az 1989-90-ben megalkotott alkotmányos berendezkedés védelme. Szerinte „sokan kívánnak ellenállni a populizmusnak”, s ők „az LMP-nél otthonra találnak”. A moderátor, Baló György kérdésére úgy felelt: legalább három-ötszázezer választópolgárról lehet szó.

Az MDF miniszterelnök-jelöltje, Bokros Lajos szerint választási vitákra a közmédiában is szükség lenne. „Bárkivel, bármikor kész vagyok vitázni” – tette hozzá. A volt pénzügyminiszter szerint a „liberális szavazó” fogalomnak van egy negatív és egy pozitív meghatározása. A negatív szerint liberális szavazó az, aki nem akar kirekesztést, gyűlöletbeszédet, türelmetlenséget, agresszív kultúrát. „De mindez egy olyan liberális minimum, amelyben liberális és nem liberális szavazó egy többpárti parlamenti demokráciában a XXI. században egyet kell, hogy értsen.” Bokros úgy látja: a liberális szavazó ennél több: hisz abban, hogy a válság oka nem a piac, hanem versenybe történt rossz állami beavatkozás. Azt mondta: „a verseny az egyetlen módja a fejlődésnek, a demokratikus szocializmus nem működik”. Az európai parlamenti képviselő hozzátette: a piaci verseny kell, hogy az anyagi alapját adja a demokráciában divatozó politikai versenynek.

„Nem definiálnám, hogy ki a liberális szavazó” – ezt már Navracsics Tibor, a Fidesz frakcióvezetője jelentette ki. Szerinte összefüggés van aközött, hogy 1998-ban az SZDSZ vidéken összeomlott, a Fidesz pedig – főleg a Nyugat-Dunántúlon – megerősödött. Úgy vélte: 1990 és 1998 között az SZDSZ mellett az MDF-ben és a Fideszben is voltak liberálisok. Azok, pedig, akik 1998-ban lettek Fidesz-szavazók, nagy részben most is a Fideszt támogatják. Azt ugyanakkor leszögezte: az SZDSZ a D-209-es botrány ellenére ottmaradt a koalícióban, 2006 végén pedig Gergényit is kitüntette, „azok szavazatára, akik Gergényi kitüntetésével egyetértettek, nem tartunk igényt”. „Akik a szabad és erős Magyarországra tartanak igényt, azok nyugodtan szavazhatnak ránk” – tette hozzá.

A késésért elnézés lightot kérő Lendvai Ildikó, az MSZP elnöknője szerint a liberálisokat négy dolog jellemzi: a szabadságjogok érdekében a demokratikus szerkezet védelme, a modernizáció és a progresszív elkötelezettség, a szociális integráció és a társadalmi különbségek csökkentésének vágya és az az elvárás, hogy az állampolgárt ne tekintsék gyereknek, ne tartsák függőségben. A négy alapérték tekintetében szabadelvűnek vallom magam – szólt Lendvai coming out-ja.

A pénzügyi válság oka nem az, amit Bokros elmondott – vitázott az MDF miniszterelnök-jelöltjével Schiffer András, aki szerint „nem véletlen, hogy az Egyesült Államok kormánya Green New Dealt hirdetett meg” és Írország, illetve Dél-Korea is hasonlóban utazik. Navracsics és Lendvai túl tágra nyitotta a „liberális szavazó”, mint olyan körét – ezt már Bokros Lajos fejtette ki. A liberálisoknak ragaszkodniuk kell ahhoz, hogy a károkozó társadalom- és gazdaságpolitikát – lásd a száznapos programot 2002 nyarán – nem szabad folytatni. Az akkori úgynevezett jóléti rendszerváltásnak nem volt fedezete, nemhogy arany-, de bádogfedezete sem – fogalmazott Bokros. „Liberális minimum, hogy nem tesszük tönkre az országot” – mondta. A nyugdíjkassza nincs egyensúlyban és nem is lesz a közeljövőben, mégis a XIII. havi nyugdíj visszaadását ígéri a Fidesz. Ez nem fér be a liberális minimumra – figyelmeztetett.

Szavazz rám!

Baló György azon kérdésére, hogy miért szavazzon az MDF-re a liberális szavazó, Bokros azt mondta: mert az MDF-nek ellentmondás- és hézagmentes, megvalósítható programja van. Hozzátette: az MDF nemcsak a liberális szavazót szeretnénk megszólítani, hanem mindenkit – a konzervatívokat is –, „aki meg akarja fordítani a jelenlegi leszakadást”. Az MDF célja a munkahelyteremtés de ezt nem az államnak kell megoldania, hanem a vállalkozóknak, azaz a piacgazdaságnak. Ehhez viszont kisebb, megreformált, jobban szolgáltató államra és ugyancsak megreformált államháztartásra van szükség. „Csak reformokkal lehet a magyar gazdaság szekerét megfordítani” – tette hozzá.

A kérdés az, hogy ma Magyarországon liberális mércével mérve a jogállam rendben van-e vagy vannak-e funkcionális zavarok – fejtegette Navracsics Tibor. Szerinte az elmúlt négy évben a magyar demokráciát és az emberi jogokat súlyos incidensek érték. Létezik magyar liberalizmus, de az elmúlt négy év elég okot szolgáltatott arra, hogy a liberális szavazók elgondolkodjanak. Az elmúlt négy évben ugyanis a magyar demokrácia sérüléseket szenvedett, így azt reparálni kell – fejtette ki az ellenzéki frakcióvezető.

Schiffer szerint „a húszéves szerkezeten korrekciókat kell végrehajtani”, ez önmagában nem ördögtől való gondolat. Ugyanakkor az nem jó, ha az alkotmánymódosításra egy párt egyedül is képes. Mint mondta, attól fél, hogy a Fidesz „egy tekintélyelvű rendszer felé kíván elmozdulni”. „András, nyugodj meg, nincsenek tekintélyuralmi törekvéseink” – igyekezett megnyugtatni Navracsics Tibor Schiffert. "Elhiszem, hogy a Fidesznek nincsenek tekintélyelvű követelései, de „ki kell tenni az asztalra, hogy ki mit akar” – mondta Schiffer András. Szerinte „ma oligarchák, félbűnözői csoportok lepték el a politikai mezőt”. Ez sokba kerül az adófizetőknek „és illuzórikussá teszi az állampolgári részvételt”. Mint mondta, nem az állam mérete, hanem az átláthatósága a lényeges. Arra hívta föl a figyelmet, hogy a párt- és a kampányfinanszírozás kérdését meg kell oldani. Ennek eddigi elmaradása nemcsak a Fidesz, hanem az egész politikai elit bűne – tette hozzá. Gazdaságpolitikai kérdésekkel kapcsolatban úgy fogalmazott: 1990 után elveszítettünk másfélmillió munkahelyet és ebből később csak háromszázezret tudtunk visszaszerezni. A kulcskérdés – vélte – hogy miképp tudunk esélyt teremteni a munka világán kívül lévő másfélmillió embernek. Schiffer úgy határozta meg az LMP-t, hogy az „ökoszociális piacgazdaságot” kíván.

2006-ig valamennyi párt optimistán túlvállalta magát a kampányokban – próbálta csökkenteni a kormánypárt felelősségét Lendvai Ildikó. „De csak a szocialisták voltak hajlandóak ennek megfizetni az árát” – fűzte hozzá. Bírálta a Fideszt, amiért az nem támogatta a Bajnai-féle konszolidációt, ugyanakkor egyetértett Navracsiccsal: a magyar demokrácia valóban sebezhetővé vált az elmúlt négy évben. Ennek azonban szerinte nem a kormány az oka, hanem az előretört verbális és a fizikai erőszak.

Az LMP és az MDF fölfogása közti nagy különbségre hívta föl a figyelmet Bokros Lajos. Hozzátette: a másfélmillió ember utcára kerülése „megtisztulás volt”, mert ez a másfélmillió munkahely „gazdaságilag tarthatatlannak” bizonyult. Nem a munkahelyek elvesztése volt a probléma, hanem az, hogy a gazdaság nem teremt elegendő hatékonyan fönntartható új munkahelyet. Sosem a munkahelyek megőrzésére kell a hangsúlyt helyezni, hanem új munkahelyek teremtésére. – szögezte le. „Az ökoszociális piacgazdaság az állami akaratképzés egy újabb formája” – gyalulta le az LMP-t. Nem a pártoknak, a kormánynak, az államnak, az önkormányzatoknak, hanem a vállalkozóknak kell munkahelyeket létrehozniuk – szögezte le.

Egy liberálisnak fontos, hogy a javak igazságosan oszoljanak meg – adta a liberalizmus egy sajátos értelmezését Schiffer András. Szerinte az államnak felelőssége, sőt: esélyteremtő funkciója van, beruházóként szerepet kell vállalnia a gazdaságban. Úgy vélte: Solt Ottilia szellemi örökösei aligha fognak egy olyan pártra szavazni, amelynek miniszterelnök-jelöltje szerint másfélmillió munkahely elveszítése nem volt tragédia. Bokros azt is mondta, hogy az új munkahelyek teremtődésének elmaradása tragédia – jegyezte meg az MDF-es politikus védelmében megszólaló Baló György.

A Fidesz és a liberálisok közös nevezője a szabadság és a jólét – közölte Navracsics Tibor, aki szerint olyan kormányra van szükség, amely mindenkinek elhozza a szabadságot és a jólétet, azaz a polgári Magyarországot. Az állam ne korlátozza a szabadságjogokat, ne veszélyeztesse az életet, kifizetődő legyen becsületesen élni és ne legyen kifizetődő bűnözőként élni – tette hozzá. Schiffer „ökoszociális piacgazdaságát” úgy kommentálta: az a közeljövőben reális jövőképpé válhat, de most először a gazdaságot és a jogállamot kell stabilizálni. Részleteket azonban Navracsics nem árult el.

Európa csúszik le Észak-Amerikához és Kelet-Ázsiához képest – figyelmeztetett Bokros Lajos. Úgy vélte: nem azon kell töprengeni, hogy az egyre kisebb tortát hogy osszuk el, hogy lehet a torta méretét növelni. 

A politika ne diktáljon a gazdaságnak, de vegye észre, mit kell támogatnia és az támogassa – ezt már Lendvai Ildikó mondta. Szerinte az ország sebezhetően ment bele a válságba, de a válságkezelésnek köszönhetően megerősödve jöhet ki onnét. 

A hvg.hu-nak nyilatkozó Lendvai Ildikót a Mesterházy-Orbán és a Mesterházy-Bokros vitáról kérdeztük. Ha Mesterházy nem áll ki Bokrossal szemben, milyen morális alapállásból várja el, hogy Orbán Viktor kiálljon ellene? – kérdeztük az MSZP pártelnöknőjét. „Az MSZP az évek óta gyakorolt modellt javasolta: előbb a két fő rivális, a jelenlegi kormánypárt és a legnagyobb ellenzéki párt miniszterelnök-jelöltje vitatkozzék és utána kerüljön sor a többi párt vitájára. Mindig így volt eddig és most sem tartom elképzelhetetlennek, hogy ez így lesz. Úgy látom, hogy Orbán Viktort még beleszoríthatják a körülmények abba, hogy ezt a vitát vállalja. Nem érdeke a vita, de egy minimum elvárást illenék teljesítenie, nemcsak a demokratikus illemszabályok, hanem saját választói miatt is. Szerintem egy mégoly jól álló párt miniszterelnök-jelöltjének sem áll jól, ha legyávázhatják.” Lendvai szerint az MSZP és a Fidesz miniszterelnök-jelöltjének vitája után nem két-, hanem többszereplős vitára kerülhetne sor, amelyben „természetesen Mesterházy Attila és Bokros Lajos is részt venne. Arra a kérdésünkre, hogy egy ilyen vitán Mesterházy egy asztalhoz ülne-e Vona Gáborral, a kormánypárt elnöknője úgy felelt: „Nem szívesen, de hogyha elkerülhetetlen, igen. Az asztalnál is ki lehet fejezni azt a véleményt, hogy az illetőnek nincs helye a demokrácia jelképes asztalánál." 

Szegő Péter