A Bajnai-kormány pályája

„A fociban kapus vagyok, ez a leghálátlanabb szerep a csapatban. Ha egy csatár tíz helyzetből kettőt berúg, ő a sztár. Ha a kapus tíz lövésből egyet bevéd, rajta ment el a meccs. Aki lelkileg kapusalkat, az vállalja ezt az aránytalanságot. (...) Kapus vagyok. Nem fogok cselezni, nem török csatárszerepre. Védeni fogok.” Még miniszterelnökké történt megválasztása előtt, 2009 áprilisában e szavakkal zárta az MSZP küldöttgyűlésén elmondott beszédét Bajnai Gordon. Azóta többé-kevésbé kiderült, mire volt képes a múlt év elején kialakult vészhelyzetet követően a támadó mentalitású elődjét követő, hálóőr mentalitású kormányzati válságmenedzser. A közeli napokban hivatalosan megkezdődő parlamenti választási kampánnyal voltaképpen lezárul a Bajnai-kabinet működésének alighanem legkarakteresebb időszaka.

Az 58. magyar miniszterelnök több tekintetben is baljós előjelek közepette lépett hivatalba tavaly a húsvéti ünnepek után. Bajnai Gordonnak nemcsak a rendelkezésére álló korlátozott idővel kellett számot vetnie, hanem például a kormányt kívülről támogató SZDSZ megosztottságával is. A kordonokkal hermetikusan elzárt Kossuth téren az új kormányfő eskütétele idején ráadásul több ezren követelték a parlament önfeloszlatását, az esti órákban pedig össze is csaptak egymással a tüntetők és a rendőrök.

Az új kormány Fidesz által emlegetett fogyatékos legitimációját látszott tükrözni az is, hogy parlamenti eskütételét követően Bajnainak – elődjeivel ellentétben – az államfői páholyba kellett „elzarándokolnia” az elnöki gratulációért. A szakértőinek mondott régi-új kormány állítólagos technokrata szellemisége iránt viszont az a tény támasztott komoly kétséget, hogy a 14 miniszter közül 11 továbbra is a zuhanó népszerűségű MSZP tagja – több esetben vezető kádere – volt. Az új miniszterelnök személyes hitelességét ugyancsak sokan megkérdőjelezték, mondván: Bajnai sem új fiú a parlamenti patkóban.

A magyar fizetőeszköz tavaly márciusi 317 forintos euróárfolyama az emberek jelentős részével ugyanakkor megértette, hogy elkerülhetetlenek a válságintézkedések. Bajnai és kabinetje ebben a kegyelmi pillanatban kemény, de többé-kevésbé kiegyensúlyozott döntéseket volt képes hozni. A kormány nemcsak a családi pótlék összegét fagyasztotta be két évre, hanem a közalkalmazottak bérkeretét is. Az érezhető növekedés beindulásáig a miniszterelnök beszüntette a 13. havi nyugdíj folyósítását, egyszersmind (lépcsőzetesen) 62-ről 65 évre emeltette fel az Országgyűléssel a nyugdíjkorhatárt. A Bajnai-csomag része volt továbbá a vagyonosokat sújtó új közteher, a progresszív ingatlanadó is. „Magyarországon tovább már nem járható út (...) a fogyasztás és a szociális juttatások hitelből történő fedezése (...) Én nem vállalok szerepet abban, hogy Magyarország előbb-utóbb uzsorakamatra kényszerüljön kölcsönt felvenni, ami után aztán több nemzedék munkája csak a kamat kamatának a törlesztésére megy el” – fejtegette már megválasztásakor a magát szabadelvű szociáldemokratának tartó, 41 éves miniszterelnök.

A gyors gazdasági szükségintézkedéseket követően Bajnai más területeken is képes volt bizonyos részeredményeket elérni. Hosszú, kínos interregnum és több sikertelen választási forduló után a parlament 2009 júniusában például új főbírót tudott állítani az egy éven át elnök nélkül működő Legfelsőbb Bíróság élére. Az új vezető az a Baka András lett, akiről a Gyurcsány-érában az MSZP többsége még hallani sem akart.

Bajnai személyi döntései több alkalommal ugyancsak meglepetést keltettek. Különböző időpontokban és okokból ugyan, de sorban távoztak a kormányzatból például azok a miniszterek és főhivatalnokok – Szilvásy György, Draskovics Tibor, Ficsor Ádám, Laborc Sándor –, akiket az Orbán Viktor vezette jobboldal a leghevesebben támadott. A miniszterelnök káderpolitikája időnként mintha Medgyessy Péter „nemzeti közép” irányvonalát próbálta volna követni. A MÁV élére állított Andrási Miklós például 1988. március 30-án az első név volt a Fidesz megalakulásáról kiadott (37 személy által aláírt) nyilatkozaton.

Az időnként még ma is Gyurcsány-klónként emlegetett kormányfő diszkrét formában ugyan, de egy-két alkalommal elhatárolódott politikai mentorától is. „Ez a program fájni fog” – jelezte Gyurcsány elhíresült kijelentését kontrakarikírozva már hivatalba lépésekor Bajnai, aki egyszer az őszödi beszédre utalva Illyés Gyulát idézte, mondván: „Növeli, ki elfödi a bajt.”

Gyanús gazdasági ügyletek, rossz hatalmi alkuk, időhúzó kormányzati törekvések azonban időről időre árnyékot vetnek a Bajnai-kabinet működésére is. A Sukoró község külterületén felhúzni tervezett King's City kaszinóváros építését ugyan még a Gyurcsány-adminisztráció nyilvánította kiemelt beruházássá, a később hűtlen kezelés címén nyomozás tárgyává is lett projekt miatt azonban már a jelenlegi kabinetnek kell folyamatosan magyarázkodnia. A civil szervezetek által is élesen támadott ügylet kapcsán a Pénzügyminisztérium – áttételesen – saját korábbi közigazgatási határozatának bírósági megtámadására kényszerült, minthogy a kérdéses állami ingatlant a jelek szerint áron alul cserélték el.

Sem ez az eset, sem Benedek Fülöp volt agrárminisztériumi államtitkár hivatali visszaélés miatt történt, nem jogerős elítélése nem volt azonban elegendő ok arra, hogy az ingatlan-nyilvántartás garanciális szabályainak felülvizsgálatára késztesse a jelenlegi hatalmat. Az ősszel elfogadott új Ptk. a telekkönyv vezetését (a jelenlegi kormányzati felügyelet helyett) továbbra sem hajlandó az igazságszolgáltatásra bízni, miként azt több hazai jogászprofesszor sürgeti, s miként az bevett gyakorlat volt 1869 és 1973 között Magyarországon. Korábbi ígéretei ellenére a kabinet, úgy tűnik, adós marad az egykori állambiztonsági szolgálat iratainak kutathatóságát kiterjesztő dossziétörvénnyel is.

A válságkabinet kormányzóképességében kételkedők fenntartásait némiképp csökkenthette viszont a rendőrség tavaly augusztusi sikere, amikor is a Nemzeti Nyomozó Iroda emberei begyűjtötték a köztársaság első számú „közellenségeit”. A különböző megyékben hat ártatlan cigány embert „kivégző” gyilkosok, pontosabban a bűncselekmény-sorozat gyanúsítottjai egy év után kerültek rendőrkézre. A Magyar Gárda bírósági feloszlatása óta a hatóságok keményebb fellépést helyeztek kilátásba a Jobbik által életre hívott szervezettel szemben is, ennek kézzelfogható jeleit azonban még alig érzékelni. A radikálisok megerősödését kiváltó jelenségekre, a vagyonbiztonság vidéki megrendülésére a kormányzat a Btk. szigorításával és a „minden községbe rendőrt!” akció meghirdetésével válaszolt.

A hivatalba lépése óta több politikai gesztussal is kísérletező Bajnainak az elmúlt kilenc hónapban mindent egybevetve a Parlamenten belül és azon kívül is sikerült lecsendesítenie ellenfeleit. Legalább áttételesen szerepet játszott ebben az a felemás viszony is, ami az államfő és a kormányfő között kialakult. Sólyom László egyfelől mindmáig hangsúlyozza, hogy a 2009 tavaszán kirobbant gazdasági és politikai válságra szerinte az előrehozott választás lett volna a legdemokratikusabb megoldás. Másfelől azt is félreérthetetlenné tette, hogy törvényesnek tekinti Bajnai parlamenti megválasztását, s összességében respektálja a strukturális változásokat végrehajtó, havi 1 forintos jelképes összegért dolgozó miniszterelnök lépéseit.

A két fél közötti viszonyt egyébként mindmáig sajátos aszimmetria jellemzi. Miközben a köztársasági elnök eddig nem kevesebb mint 13 alkalommal dobta vissza az Országgyűlésnek a többségében a Bajnai-kabinet által kezdeményezett törvényeket (további három jogszabályt pedig átküldött felülvizsgálatra az Alkotmánybírósághoz), a miniszterelnöknek a szeme sem rebben. Amikor annyira rendkívüli év van mögöttünk, mint a tavalyi, és annyi a fontos változás – nyilatkozta nemrég az MTI-nek az államfői kontrákról Bajnai –, érthető, ha a köztársasági elnök él alkotmányos jogával, „s hangot ad véleményének, amelyet minden egyes esetben komolyan mérlegeltünk”. A két vezető közjogi tisztségviselő nem csak egyszer került azonban azonos platformra az elmúlt hónapokban. A pártoktól időnként három lépés távolságot tartó miniszterelnök ugyanúgy rosszallással fogadta például az MSZP és a Fidesz kereskedelmi rádiókról kötött különalkuját, mint Sólyom László.

„Ha egy év múlva azt mondják majd, ezek a válság kellős közepén sem dobtak el kaszát és kapát (...) pedig az elején egy ország morgott rájuk, és bár nehéz volt, de megúsztuk azt, hogy tönkremenjen az ország, szóval ha a válságkezelő kormány búcsújakor ezt mondják az emberek, én elégedett leszek” – magyarázta a már említett kongresszusi beszédében tavaly tavasszal Bajnai. A vészkapus miniszterelnököt a közvélemény-kutatások tanúsága szerint az emberek továbbra sem különösebben kedvelik, elképzelhető viszont, hogy egy részük esetleg kezdi elhinni: valóban képes megbirkózni a kormányzás feladatával. A gond csak az, hogy egy válságkezelő kellett ahhoz, hogy konszolidálja valamelyest a baloldal által két ciklus alatt kritikus állapotba juttatott országot.

BABUS ENDRE