Kórházösszevonás Baranya megyében

Aki a szilvesztert a Baranya Megyei Kórházban kényszerült tölteni, az újév hajnalán már a pécsi egyetemi klinika ágyán ébredt. Persze az intézmény – és minden betege – a helyén maradt, csak új névtábla került a bejárat mellé. A külsőségekben most megnyilvánuló ügybuzgalom korántsem jellemezte a két kórház egyesítésére tett korábbi erőfeszítéseket; legkevesebb tíz éve sorra születtek és haltak el azok a tervek, amelyek a Pécsett működő egészségügyi intézmények munkáját kívánták ésszerűsíteni. A hosszú és terméketlen viták után, 2009 késő őszén nagy hirtelenjében példa nélküli megoldás született: a megye egyszerűen lemondott kórházáról. A közgyűlés feladatátadási szerződést kötött a Pécsi Tudományegyetemmel (PTE), és a 4,5 milliárd forintra becsült intézményi vagyon kezelését, valamint az összes dolgozót az univerzitásra testálta.

Három évvel ezelőtt még azt mérlegelte a Baranya Megyei Közgyűlés, hogy a két intézmény részvénytársasági formában történő integrációja esetén hogyan őrizhetné meg – legalább a fontos kérdésekben – a beleszólás lehetőségét, mára azonban letett erről. „A működést lehetetlenítené el, ha bármely kérdésben vétójogot kötöttünk volna ki. Ahhoz viszont ragaszkodtunk, hogy a PTE minden évben számoljon be a megyétől átvett feladat ellátásáról” – tette világossá Hargitai János megyei elnök (KDNP), hogy alkupozíciójuk nem volt túlságosan erős. Az erőviszonyokat a méretkülönbségek is magyarázzák: a klinikák 1243 aktív ágyon gyógyítanak, a megyei kórházban a Molnár Lajos miniszter nevével fémjelzett kapacitásszűkítést követően ennek csupán a harmadán. Igaz, az elvonások ellentételezésére a megyei gyógyintézmény 275 ágyat kapott a krónikus betegek ellátására. (Ezek nagyobbik hányada az elmúlt két és fél évben kihasználatlan maradt, egy részüket a megye a harkányi kórházába helyezte át, és adott belőle a pécsi irgalmas rendnek is.) A két intézmény bevételében pedig még az ágyszámbelinél is nagyobb különbségek voltak: a klinikák csaknem évi 19 milliárdjával szemben a megyei ispotály csupán 3,2 milliárd forintot kapott az Országos Egészségbiztosítási Pénztártól (OEP).

Tovább gyengítette a megye alkupozícióját, hogy gyógyító intézménye folyamatosan veszteséget termelt. A jogutód nélkül megszüntetett kórház után közel 3 milliárd forint – vagyis egyévnyi bevételének megfelelő – kifizetetlen számla maradt, amelyet a megyei önkormányzat részletekben törleszt majd a szállítóknak, illetve a tartozásokat felvásárló (faktoráló) MKB Banknak. Az OEP-től az októberi és novemberi munka ellenértékeként még mintegy 500 millió forint érkezik be, ellenben a decemberi bevétel már a klinikáké lesz. Utóbbi az összevonással, költözéssel, valamint az átvett dolgozók egy részének elbocsátásával járó, összesen 1,2 milliárd forintra becsült többletkiadásnak legfeljebb az ötödét fedezi majd.

Nehezen érthető, hogy az évi mintegy 14 milliárd forint bevételből gazdálkodó megye hogyan hagyhatta ennyire eladósodni kórházát; bár a kegyelemdöfést kétségkívül a 2007. áprilisi, az aktív kapacitásokat 30 százalékkal megnyirbáló miniszteri döntés és a vele járó bevételszűkülés adta. Ruzsa Csaba főigazgató 2006 közepén összesen 1 milliárd forint – 60 százalékban lejárt – tartozással vette át az intézményt, most pedig közel 3 milliárd forint fizetnivalót hagy maga után. Mindeközben belvárosi családi szállodáját építgette (HVG, 2009. szeptember 12.). A nyugdíjaskorban lévő, a városi MSZP-vel jó kapcsolatokat ápoló Ruzsa tanácsadói posztot kapott a klinikák főigazgatója mellett – nyilván eddigi érdemeire tekintettel.

„Abban reménykedünk, hogy a Mecsek oldalában lévő egykori tüdőszanatóriumot el tudjuk adni, és ebből rendezni lehet az adósságokat. Ehhez módosítani kell Pécs városrendezési tervét, mert abban az öthektáros, összközműves, panorámás telek még egészségügyi célú ingatlanként szerepel. Elkótyavetyélni nem akarjuk, megvárjuk, amíg értékén tudjuk eladni” – jelölte meg Hargitai az adósságcsökkentés reménybeli forrását. Ez az ingatlan a rajta lévő, teljesen lelakott épülettel 2008-ig a krónikus ellátás és a rehabilitáció színtere volt. A megye és a kórház akkori vezetése 2006-ban azt tervezgette, hogy e funkciók megtartásával egy fizetős idősotthon kialakítására magántőkét von be. Csakhogy a helyi politika elsöpörte a 6 milliárd forintos beruházás koncepcióját, az egészségügy „privatizálását” ellenző fideszes–kereszténydemokrata megyei vezetés pedig 2006-os választási győzelme után végleg levette a tervet a közgyűlés napirendjéről. Így maradt az értékesítésre kijelölt telek – immár egészségügyi és szociális funkció nélkül. A megyei kórház beolvasztása a klinikákba a jelek szerint megfelelt a Fidesz éppen aktuális egészségügyi víziójának, amely szerint Magyarországon „hat, nyolc, legfeljebb tíz kórházcentrumot érdemes működtetni”. Azok az esetek, amelyeket ezekben nem tudnak ellátni, más, nyilván kisebb kórházakba kerülnek.

Nem könnyebb feladat a klinikák veszteségességének megszüntetése sem. Az egyetemi intézmények ugyanis több kincstári biztos elfogyasztása és számos átvilágítás után is kevesebb bevételt termelnek, mint amennyit költenek, az egyenlegük tavaly több mint 2 milliárd forint mínusz volt. A pécsi klinikák adósságállománya is nő, ez év elején szintén meghaladta a 3 milliárd forintot, a felújítási és műszerpótlási restanciák pedig még tetemesebbek. Az 1966-ban készült központi épülettömb meglehetősen lelakott, az ehhez csatlakozó, 1999-ben átadott Szívcentrum pedig azonnali ráfordításként úgy másfél milliárd forintnyi műszerbeszerzést igényelne. „A megyei kórház átvételével csökkenteni tudjuk a kiadásokat, miközben az eddigi OEP-bevétel is megmarad vagy növekszik” – állítja Kollár Lajos, a PTE Klinikai Központjának főigazgatója. „A laborok, intézeti gyógyszertárak, raktárak számát csökkenteni fogjuk, az anyaggazdálkodási költségeket szintúgy. Tervbe vettük, hogy a klinika belső szervezeti rendszerét is átalakítjuk. Az eddigi három, mindennel foglalkozó belgyógyászati klinika helyett egy intézet lesz, külön szervezeti egységet alkotnak majd a mozgásszervi betegségeket gyógyító szakmák, valamint a szív- és érrendszeri bajokkal foglalkozó intézet is” – vázolta a főigazgató azokat a lépéseket, amelyeket már régen meg kellett volna tenni.

Bár Pécsett a 26 helyen működő egészségügyi ellátás racionalizálását szavakban a jobb- és baloldal politikusai, valamint a szakemberek egyaránt sürgették, az integráció a háttérben munkáló különböző érdekek miatt a végtelenségig elhúzódhatott volna. A megkerülhetetlen kényszert az jelentette, hogy a további makacskodás veszélybe sodorta volna azt a közel 12 milliárd forintos uniós fejlesztési lehetőséget, amelyre a PTE a pólusprogram keretében pályázott (lásd Javuló állapot című írásunkat). Az intézmény legalább részbeni korszerűsítését szolgáló pénzért azonban fel kellett mutatni minden olyan tervet, amely a gazdaságosságot, az adósságmérséklést, a fenntartható működést szavatolja. Ezek sorába tartozott az integráció is, amely felszámolja a két intézmény közötti felesleges párhuzamosságokat.

GÁTI JÚLIA