Kormánymegállapodás a háziorvosokkal

Óriási felzúdulást keltett a háziorvosok körében, amikor a 2010-es költségvetés körüli viták során arról értesültek, hogy a praxisoknak tavaly kifizetett 77,6 milliárd forintnál az idén 1,7 milliárd forinttal kevesebb jut. Az összesen 6777 felnőtt- és gyermekorvosi vállalkozásnak járó finanszírozást nem az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) faragta le, hanem a pénzügyi tárca, amely a munkáltatói járulékterhek 5 százalékpontos mérséklése, valamint a tételes egészségügyi hozzájárulás megszűnése miatt eleve ennyivel kevesebb kifizetést tervezett be. Ez a „nettósítás” – azaz a járulékcsökkenéssel arányos keretszűkítés – persze nemcsak a háziorvosokra vonatkozik, hanem valamennyi olyan szolgáltatóra, aki vállalkozói formában működik, például a fogorvosokra, a védőnőkre és a betegszállítókra is. Vagyis amennyit a doktorok megspórolnak a saját maguknak és az asszisztensüknek kifizetett bérek közterhein, eleve annyival kevesebb kerül a számlájukra.

A megkurtított háziorvosi kassza – szemben más egészségügyi szakmákéval – eleve kiegészült 2 milliárd forinttal, igaz, ezt az egészségügyi tárca megpántlikázta, elkülönítette. A szándék az volt, hogy ennek kifizetését minőségi mutatókhoz kössék, vagyis az év utolsó negyedében jelentős többletbevételhez jussanak azok a praxistulajdonosok, akik az átlagnál jobban dolgoznak. A minőségi mutatók meghatározása éppen egy évvel ezelőtt kezdődött el az érintett szakmai szervezetek bevonásával, majd tavaly májustól tesztüzemmódban el is indult az adatgyűjtés a háziorvosok teljesítményéről. Élesben pedig majd 2010 júliusától érnek többletforintokat a minőségi indikátorok. Összesen 12 szempont – egyebek mellett a szűrés, a magas vérnyomás és a diabétesz gondozása, a koleszterinszint vizsgálata, az infarktuson átesett páciensek kezelése – alapján mérik össze a doktorok teljesítményét.

„Az igazságosabb összehasonlíthatóság érdekében megyénként külön-külön átlagot mérünk, azon belül is különválasztjuk a városi és a nem városi praxisokat, a fővárosban pedig kerületenként történik a számítás – mondta a HVG-nek Körösi László, az OEP főosztályvezetője. – Többletpénzt az átlagosnál jobban teljesítők kapnak, de az átlag alattiakat nem sújtjuk elvonással.” Önmagában már az is nagyobb odafigyelést és minőségjavulást eredményezett, hogy a doktorok visszakapták a felmérés adatait, és láthatták, hol helyezkedik el a teljesítményük kollégáikéhoz képest – fűzte hozzá Medgyasszai Melinda, az Egészségügyi Minisztérium államtitkára. Több száz olyan praxis is akadt, amely valamennyi minőségi mutatót tekintve gyengébben teljesített az átlagnál.

Még be sem üzemelték az új rendszert, a minőségi premizálásra szánt summát alaposan megcsapolták. A háziorvosok finanszírozáscsökkentésének mértékét kifogásoló Magyar Orvosi Kamara elnöke és a tárca képviselője január 20-án arra a kompromisszumra jutott, hogy az e célra félretett pénzből 1,7 milliárd forinttal kiegészítik a praxisok bevételét, és csak a megmaradt 300 millió forintból számíthatnak az év utolsó negyedében némi prémiumra a kiemelkedően teljesítők. Nekik az államtitkár számítása szerint a megkurtított keretből legfeljebb havi 50 ezer forint többlet juthatna.

Az egy háziorvosi praxisra és az ügyeletre jutó társadalombiztosítási pénz 2008-ról 2009-re közel 27 százalékkal nőtt, részben kompenzálva az inflációt és a vizitdíj kiesését. Egy átlagos méretű, 1750 páciens kártyáját összegyűjtő praxis, ügyeleti díj nélkül, havi mintegy 800 ezer forint OEP-bevételből gazdálkodhatott tavaly. Ez napi 8 órás munkaidőre szól, ebből kell kifizetnie az orvosnak a saját bérét, valamint az alkalmazott ápolónő, szakasszisztens keresetét. Ha egy háziorvos önmagának 160 ezer, munkatársainak 122 ezer, illetve 70 ezer forint bruttó bért számol el, az idén csökkentett járulékokkal együtt 441 ezer forintot fizet ki – osztja meg a számításait a HVG-vel Sári István debreceni háziorvos. A fennmaradó 370 ezer forintból kell minden mást kigazdálkodnia – tette hozzá –, egyebek mellett a fűtés, a takarítás, az informatika, a gépkocsi- és telefonhasználat költségeit.

A fizetéseknek is szerepük lehet abban, hogy az ország szegényebb vidékein, ahol a betegek pénzben kifejeződő hálájára nem lehet számítani, sok a betöltetlen háziorvosi hely. A kistérségek jelentős részében pedig a doktorok egyharmada-fele idősebb 60 évesnél. Ilyen körülmények között nehéz újabb feladatokat a nyakukba varrni, minőségi követelményeket elvárni tőlük. Már az is méltatlankodást váltott ki a háziorvosok körében, hogy 2009 harmadik negyedévében életbe lépett a hatékony gyógyszerrendelés ösztönzésére bevezetett mérési rendszer, amelyet csak korbácsrendeletként emlegettek. Mostanra az is kiderült, kiket kell „megkorbácsolni”. Az OEP hálóján 181 olyan gyógyszerfelíró orvos – többségük kórházi, nem háziorvosi munkakörben dolgozik – akadt fenn, akik csak a legdrágább hatóanyagot tartalmazó gyógyszereket voltak hajlandók felírni. Ők büntetésképpen az egyes szakterületek legjelesebb képviselőinek az előadásait voltak kénytelenek meghallgatni egy olyan fejtágítón, amelyet az OEP nekik szervezett. A nagy érdeklődés miatt az ismeretfrissítő kurzusra csak a továbbképzésre ítéltek valamivel több mint a fele juthatott be, mivel a többi helyet az önkéntes érdeklődők foglalták el.

GÁTI JÚLIA