Az Erős Magyarország címet viselő 2007-es Fidesz-program már a Nemzeti Együttműködés Programjánál egyértelműbben fogalmazott: biztosítani kell a magánnyugdíjpénztárakból való visszalépést az állami nyugdíjrendszerbe. Egyértelművé teszik, hogy azt szeretnék, ha mindenki a befizetésével arányos nyugdíjra számíthatna, s nyugdíj-folyószámlája ismeretében eldönthetné, hogy mikor és milyen feltételekkel szeretne nyugdíjba vonulni.

Ez a gondolat már az első Orbán-kormány idején is kimondatott. A miniszterelnök akkor a magánnyugdíjpénztárakat érintő tervezett módosítás kapcsán nyilatkozta: a nyugdíjasokkal kapcsolatos elvünk a pontos elszámolás, hosszú barátság. "Megreformáljuk és erősítjük az állami nyugdíjrendszert, s visszavárunk, sőt visszahívunk tíz- és százezreket a magánnyugdíjrendszerből" – idézzük Orbán Viktort 2001-ből azoknak, akik megdöbbentek a kormány lépésein és bejelentésein. A kormányfő már akkor is azt szorgalmazta, hogy mindenki akkor mehessen nyugdíjba, amikor akar, miután kiszámolták neki, hogy mennyit fizetett be, s ezért mennyi nyugdíj jár. S már akkor felvetette az 1998-as nyugdíjreform „visszareformálásának” lehetőségét.

Dudás Szabolcs

„A pénzügyi kormányzat a magánnyugdíjpénztárakat érintő módosításokkal kettős célt szeretne elérni, egyrészt növelné a rendszer működésének biztonságát, másrészt lehetőséget biztosítana a választásra (többek között a pályakezdők kötelező tagságát megszüntetve – a szerk.), hogy csak azok legyenek magánpéztári tagok, akiknek ez előnyös”- mondta akkor Tállai András, aki a Pénzügyminisztérium államtitkáraként dolgozott 2001-ben, most pedig a Belügyminisztérium önkormányzati államtitkára. Úgy tűnik, hogy a Fidesz tíz évvel ezelőtt még látott rációt a szabad választás lehetőségében, de a második Orbán-kormány már nem bízná a véletlenre a dolgot.

2001 áprilisában Szalay Gábor SZDSZ-es képviselő szólította meg a miniszterelnököt a tervezett törvénymódosítás miatt. „Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ön erőteljes, ámde kiszámítható ívű kezdőrúgással megindította a 2002. évi választási kampányt. Népszerűnek gondolt csomagolásban hozta az ország tudomására azt, hogy törekszik a részben államtalanított nyugdíjrendszer minél erőteljesebb visszaállamosítására, vagyis a nyugdíjjárulék-befizetések és nyugdíjkifizetések fölötti állami ellenőrzés és befolyásolás kissé posztszocialista ízű erősítésére. Önt feltehetően bosszantja a ’97-es nyugdíjreform egyik fő és igazán polgári jellegű elvének, az önmagával szemben felelős, öngondoskodó állampolgár szabad nyugdíjbiztosítóintézet-választási gyakorlatának a vártnál jóval nagyobb népszerűsége” – mondta 2001. április 17-én a parlamentben. Orbán Viktor úgy reagált: „Helyes dolog-e, hogy az állami rendszer átláthatóvá tétele helyett és előtt magánnyugdíjpénztárakat hozzunk létre? A válaszom az, hogy nem volt helyes. Először meg kellett volna reformálnunk, átláthatóvá kellett volna tennünk a már létező állami nyugdíjrendszert azért, hogy azok, akik ma nyugdíjasok, megkaphassák a nyugdíjukat és egy pillanatra se érezzék azt veszélyben. (…) Fordítva ültünk fel a lóra.”

A magánnyugdíjpénztárakról szóló parlamenti vitákért azonban érdemes még néhány évet ugrani az időben.

Túry Gergely

Hazánk nyugdíjvédelmi megbízottja, Selmeczi Gabriella 1997-ben, a társadalombiztosítás átalakítását célzó törvénycsomag vitájában a magánnyugdíjpénztárakról beszélve mondta: a társadalombiztosítás rendszerét olyan rövid idő alatt kívánja olyan jelentős mértékben átalakítani a kormány, hogy ez alapjaiban fogja érinteni az állampolgárok létbiztonságát. „Az egész kísérlet ahhoz hasonlítható, mintha az MSZP-SZDSZ-kormány kötelezné az állampolgárokat arra, hogy mondjuk egy csődközelben lévő utazási irodába fizessenek be, és menjenek es Szamarkandba” – fogalmazott a politikus. Értetlenkedett még egy sort azzal kapcsolatban, hogy hova ez a sietség, majd feltette a kérdést: kinek fontos azonnal bevezetni egy ekkora horderejű változást úgy, hogy sem a jogi, sem az adminisztratív, illetve sem az informatikai háttere nincs meg? Végül arra jutott, hogy a befizetett pénzek kezelésére áhítozó pénzügyi körök érdeke lehet mindez.

Tegyük hozzá azt is, hogy Selmeczi Gabriella (és nevében az egész párt) akkor a törvényalkotás tempójáról és a jogbiztonságról a következőképp vélekedett: „A Fidesz Magyar Polgári Párt úgy gondolja, hogy a társadalombiztosítás reformjának az a sajátossága, hogy a reformok bevezetésének és az új rendszer működésbe lépésének egyaránt rendkívül nagy az időigénye. Külföldi példák sora bizonyítja, hogy a nyugdíjreformot, a társadalombiztosítás reformját nem lehet pár hét alatt elvégezni”. (…) „A társadalom tagjainak hosszabb távon tudniuk kell számítani, tudniuk kell kalkulálni azzal, hogy milyen feltételek fogják meghatározni a körülményeket” – fogalmazott.

Ugyanebben a parlamenti vitában történt, hogy Varga Mihály elmondta, ő is híve az öngondoskodásnak, az egyéni felelősségvállalásra épülő tőkefedezeti elvnek. Szükség van olyan rendszerre, amely a piaci logikát behozza a nyugdíjrendszerbe - fogalmazott. Az önkéntes biztosítók számaira hivatkozva azt mondta: van igény erre a megtakarítási formára. „Azonban hozzá kell tennem: ha a kormány még sokat érvel a tőkefedezeti elv mellett, akkor kételyeim támadnak, hogy helyes-e ezt a rendszert támogatni” - került be az ellenérvei sorába.

Stiller Ákos

A fideszes politikus nehezményezte, hogy a kormány nem fogalmaz egyértelműen, nem érzi bizonyítva, hogy valóban gazdasági növekedést generálna a döntés, ráadásul szerinte a kiszámíthatóság és a biztonság elve is sérül. Varga arra kérte a kormányt, hogy ne vezesse félre az embereket, „akik ma azt gondolják, hogy ennek a rendszernek a keretei között majd valamikor 2025 után magasabb nyugdíjat vehetnek fel. Sajnos nem fognak magasabb nyugdíjat felvenni, és akkor már azok a kormánypárti politikusok, akik ma emellett érvelnek, nem tudják elmagyarázni, hogy ez miért kevesebb” – mondta 1997-ben.

Megszólalt a vitában Hasznos Miklós is, aki ma már a Jobbikot erősíti, de akkor még a Kereszténydemokrata Néppárt színeiben került be a parlamentbe. Ő is nehezményezte a sietséget: egy kiérlelt demokráciában nem negyven óra vita alatt születik meg egy ilyen, az egész jövőt meghatározó törvényjavaslat és csomag – vélekedett.

Végül pedig térjünk vissza 2001-be. Amikor az akkori kormánypárt a magánnyugdíjpénztárakat érintő módosításokon dolgozott (és aminek következtében megszűnt a pályakezdők kötelező belépése, s ellentétben a korábbi tervekkel, nem növelték tovább, hanem befagyasztották a magánnyugdíjpénztárakba utalandó járulék arányát – a 2002-ben hatalomra kerülő kormány végül „visszacsinálta” ezeket a módosításokat), Kökény Mihály emelt szót egy, a Népszabadságban 2001 decemberében megjelent írásban a tervezet ellen. A szocialista politikus úgy fogalmazott: a Fidesz-képviselők módosító indítványaival a magánnyugdíjpénztárakat lassú haldoklásra ítélik. Kökény akkor azt írta: a felhalmozott járulék és azok hozadékai elérhetik a GDP 40-50 százalékát, s a Fidesz „nem akarja, hogy ekkora tőke létezzék, amihez ő nem nyúlhat hozzá, s ettől a riválisától kívánna megszabadulni”. „Nem lenne meglepő, ha a Fidesz szemet vetett volna a nyugdíjpénztárakban már felhalmozott több mint 200 milliárd forintra és arra a 60 milliárdra, amelyet a költségvetés ’megtakarítana’”.

Felmerültek az alkotmányossági aggályok is. Kökény azt írta: szemük se rebben, amikor emlékeztetik őket az Alkotmánybíróság azon döntéseire, amelyek egyértelműen kimondják, hogy a jogbiztonság érvényesülése azt követeli a jogalkotótól, hogy a jogszabályokban kifejezett állami magatartás legyen kiszámítható, s az egyén egzisztenciális döntéseit tegye tervezhetővé. A politikus akkor arra is emlékeztetett, hogy a magán-nyugdíjpénztári tagok várományai a tulajdonjogéval azonos szintű védelem alatt állnak. „Úgy tűnik, egyedül az Ab állíthatja le a rohamosztagosokat” – vélekedett 2001-ben.