A második Orbán-kabinet megalakulásának pillanatában kivétel nélkül véget ért a Bajnai-kormány szakállamtitkárainak megbízatása. Az 52 kormányzati tisztségviselőt – a korábbi évekkel ellentétben – nem az új adminisztráció tette lapátra, hanem voltaképpen még Gyurcsány Ferenc. A 2004–2009 közötti miniszterelnök négy évvel ezelőtt döntött úgy, hogy szakít a rendszerváltás egyik közjogi axiómájával, a pártsemleges és stabil szakapparátusi vezérkarok működtetésével. A professzionális államtitkári kar kulcsfiguráit, a közigazgatási államtitkárokat nem egyszerűen szélnek eresztette, hanem magát a pozíciót is törölte a kormányzati nómenklatúrából. A helyettes államtitkárok tisztsége megmaradt ugyan, ám ezeket az állásokat a parlamenti többség zsákmányává tették. Ennek megfelelően a határozatlan megbízatási időket maximum 4 évre, a hivatalban lévő kabinet mandátumának időtartamára korlátozták, s a korábbi „vicéket” szakállamtitkárokká keresztelték át.
Bánkuti András
A Fidesz–KDNP-s többség már legelső parlamenti döntésével (az ez évi XLIII. törvénnyel) visszahelyezte jogaiba a még 1990-ben kialakított professzionális államtitkári rendszert. A minisztériumi stábok szakmai munkáját így újra közigazgatási és helyettes államtitkárok irányítják. A Sándor-palotában a múlt héten kinevezett nyolc közigazgatási apparátusvezetővel egy napon tette le az esküt a második Orbán-kabinet 27 „alminiszterfélesége” is, ahogy Navracsics Tibor titulálta a helyszínen hamarjában a tárcák új alvezéreit, az ágazatvezető politikusokat. A brit kormányzati struktúrából átvett, ott junior ministerként ismert tisztségeket itthon mostantól 60 százalékos arányban parlamenti képviselők töltik be, nyilvánvalóan erősítve ezáltal a kormányzati frakciók és a kabinet belső kohézióját.
A májusban legkevésbé átszervezett három tárcánál – külügy, belügy, hadügy – csupán két ilyen alminiszter (hivatalosabban: ágazati államtitkár) teljesít mostantól szolgálatot. Ez azt is jelzi, hogy az e minisztériumokhoz került titkosszolgálatok felügyeletének jogát mindegyik tárcavezető magának tartotta fent. A legtöbb, 5-5 alminisztert az új mamuttárcáknál, vagyis a gazdasági, a fejlesztési, a közigazgatási és igazságügyi, valamint a humánerőforrásokért felelős minisztériumokban állították munkába. A debütáló hazai junior miniszterek között nem kevesebb mint hat eddigi településvezető is akad (lásd túloldali táblázatunkat). Ez világosan mutatja, hogy Orbán Viktor – aki kabinetjébe vidékfejlesztési miniszternek Karcag polgármesterét is átigazolta – az országos politikai elit jelentős rekrutációs bázisának tekinti a helyi önkormányzati vezetőket.
Az egymást követő kormányzatok már eddig is törekedtek arra, hogy egy-két ismert művésszel, sportolóval, akadémikussal emeljék tekintélyüket, hitelességüket. Az új ciklusban e szerep Czene Attila olimpiai bajnok úszónak és Szőcs Géza költőnek, az erdélyi kötődésű egykori szamizdatos szerkesztőnek jutott (az utóbbiról készült portrét lásd a 82. oldalon), akik a sport, illetve a kultúra ügyeiért felelősek a NEM-ben, vagyis a Nemzeti Erőforrás Minisztériumban.
A 27 alminiszteren és a régi motorosokból álló nyolcfős közigazgatási államtitkári karon kívül a múlt héten további nyolc parlamenti államtitkár is hivatalba lépett. Ez utóbbi gárda Cséfalvay Zoltán közgazdásztól eltekintve kizárólag honatyákból áll. A 263 kormánypárti képviselő közül így 27 fő tölt be egyúttal kormányzati tisztséget is, ami az egyik legmagasabb ilyen adat az utóbbi két évtizedben. A politikusnők aránya az első Orbán-kabinethez hasonlóan most is feltűnően csekély. A kizárólag férfiakból álló kormány és parlamenti államtitkári testület mellett a közigazgatási államtitkároknak az egynegyede, az alminisztereknek pedig nem egészen az ötöde tartozik a szebbik nemhez. Az összesen 54 miniszter és államtitkár között mindent egybevetve tehát 7 nő található. A második nem tagjainak nem csupán a kritikusnak tartott 20 százalékos üvegplafont nem sikerült tehát áttörniük, arányuk a 15 százalékot sem éri el az ország vezetői között.
A múlt heti tömeges államtitkári eskük után több sajtóorgánum is találgatni kezdte, vajon hány helyettes államtitkár léphet még egyáltalán hivatalba, ha a jobbközép kabinet az elődjénél valóban olcsóbban óhajt működni. A számítások azt mutatták, hogy a helyettes apparátusvezetők száma a 40-41 főt nem léphetné túl, amennyiben a takarékossági megfontolások az elsődlegesek. Csakhogy a minisztériumokban az utóbbi évtizedben többnyire 50-60 viceállamtitkár teljesített szolgálatot. A miniszterelnök némi hezitálás után a hét elején végül 54 helyettes államtitkári megbízatást adott ki (erről a jövő heti számban közöl cikket a HVG), ami egy csapásra választási lózunggá tette a kormányzat karcsúsítására vonatkozó korábbi ígéreteket.
Ami végül az elméletileg pártsemleges közigazgatási államtitkárok személyét illeti, a nyolc apparátusvezető közül legalább négyen kötődnek szervezetileg a kormánypártokhoz. A külügyi és a fejlesztési tárca első számú adminisztrátora, Bába Iván és Vízkelety Mariann a Fidesz külügyi, illetve jogi kabinetjének tagja, míg a humántárca adminisztratív főnöke, Jávor András a KDNP egészségügyi kabinetjét erősíti. Rajtuk kívül ugyancsak fideszes kádernek tekinthető Gál András Levente, a közigazgatási és igazságügyi tárca apparátusvezetője is, aki előbb a Duna Tv, majd a Magyar Rádió kuratóriumában képviselte a mostani vezető kormánypártot. A minisztériumok politikai és szakmai vezetése enyhén szólva továbbra sem különül el tehát olyan élesen, ahogy azt a rendszerváltó Antall-kabinet egykor megálmodta. Az utóbbi négy évben persze az is kiderült, hogy még mindig kevésbé rossz esetenként megszegni egy kívánatos szabályt, mint teljesen felszámolni. Ez utóbbi ugyanis a közigazgatás vezető pozícióinak teljes politikai megszállásához vezethet.
