Nyolcról a hétre jutva – tízmillió alatt a népesség?

9 999 999. Jövő hétfőn éjjel egy ideig ez a szám lesz olvasható a Nagycsaládosok Országos Egyesületének internetes népességszámlálóján. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) kicsit másként kalkulál, náluk várhatóan csak pár héttel később esik majd a bűvös tízmillió alá Magyarország becsült lélekszáma. A teljes bizonyossághoz meg kell persze várni a jövő őszi népszámlálást, amely viszont még a fentieknél is kellemetlenebb információkkal szolgálhat majd.

Végel Dániel

Szakmai publikációk egy ideje mintha arra készítenék fel a közvéleményt, hogy Magyarország demográfiai helyzete voltaképpen rosszabb, mint a fenti adatok mutatják. Akár az is előfordulhat – olvasható ki a megszellőztetett statisztikákból –, hogy a ma prognosztizálható 9,98 milliós népesség helyett 2011 októberében esetleg csak 9,7 millió személyt találnak majd idehaza a népszámlálási biztosok. A KSH egyik szakembere, Gödri Irén egy tanulmányában nemrég azt írta, hogy a 10 milliós népesség „nagy valószínűséggel (...) már csak egy optimista vízió” Magyarországon. Még karakteresebben fogalmazott a HVG-nek a Népességtudományi Kutatóintézet igazgatóhelyettese. „Az az érzésem, hogy már régen 10 millió alatt vagyunk, csak még nem tudunk róla” – közölte Pongrácz Tiborné.

Az évtizedeken át hétjegyű hazai népességszám pontosan fél évszázaddal ezelőtt, 1960 őszén érte el a nyolcjegyű értéket. A Trianon utáni Magyarország lélekszáma az első, illetve a második világháború után még csak 8, illetve 9,2 millió volt. A legfőbb demográfiai mutató 1961–1980 között még tovább emelkedett – 10,7 millióig –, azóta viszont folyamatos a leépülés. Egyre több kutató úgy látja, ha a jelenlegi tendenciák folytatódnak, Magyarországnak az évszázad közepére meg kell barátkoznia a nyolc és fél millió körüli lakosságszámmal. Egyes társadalomtudósok ezt a demográfiai leépülést egyenesen „belső Trianonként” emlegetik.

A hosszú távú prognózisoknál aktuálisabb persze az a kérdés, miként süllyedhet a jövő év végére akár háromszázezer fővel is a népesség, ha a KSH hivatalos adatai szerint az év közepén még 10 millió 4 ezren éltek Magyarországon. A zuhanásszerű változás hátterében az emigrációs statisztika áll. A demográfusok mostanáig csak azzal az évi néhány száz magyar állampolgárságú kivándorlóval, illetve munkavállalóval számoltak (lásd ábránkat a 16. oldalon), akik távozásukat a hivatalos előírásoknak eleget téve bejelentették az itthoni hatóságoknak.

Az európai bevándorlási statisztikák azonban merőben más képet mutatnak. Ezek szerint évente valójában több tízezer magyar hagyja el egzisztenciateremtés szándékával a szülőföldjét. A kontinens nyugati államainak (mindenekelőtt Németország, Ausztria, Nagy-Britannia, Spanyolország) hivatalos adatai szerint 2001 és 2007 között 187 ezer magyar bevándorló próbált szerencsét Európában. Az évtized egészét figyelembe véve és a más kontinensekre kivándorló magyarokkal is kalkulálva a távozók összesített száma az új évezred első évtizedében kétségkívül megközelítheti akár a háromszázezer főt is. Ez a mindeddig csaknem teljesen figyelmen kívül hagyott migrációs veszteség ténylegesen akár 3 százalékos népességszám-csökkenést is előidézhet egy csapásra Magyarországon. E lélekszámdeficitet nem enyhíti a Magyarországra ugyancsak évi néhány tízezres nagyságrendben beáramló külföldi migráns sem, őket ugyanis 2001 óta már az itthoni népességhez számolják a hatóságok.

Másfél évtizeddel ezelőtt az időközben megszűnt Magyarország című hetilap szakértőkre hivatkozva arról írt, hogy a legrosszabb forgatókönyvvel számolva 300 év alatt akár el is fogyhat itthon a magyar népesség. Nem sokkal később, 1999-ben pedig a Magyar Tudományos Akadémia demográfiai bizottsága verte félre a harangokat egy Orbán Viktor miniszterelnökhöz címzett, gyors állami beavatkozást sürgető memorandummal. „A kedvezőtlen folyamatok öngerjesztővé váltak, a legújabb előreszámítások szerint a lakosság létszáma a jövő század közepére (2050) 6 millióra csökkenhet” – állította annak idején Cseh-Szombathy László akadémikus.

A népesedési mutatók azóta is a negatív tartományban mozognak, bár a fogyás mértéke eddig nem a legpesszimistább előrejelzésekhez igazodott. Az itthon született gyerekek száma az 1960-ban, illetve 1990-ben regisztrált 146, illetve 126 ezerről mára így is 96 ezerre csökkent. A statisztikusok most mindenekelőtt attól tartanak, hogy pár év múlva kifutnak a szülési korból a Ratkó-unokák, az utánuk következő – jóval kisebb létszámú – generáció pedig évente már csak 70 ezer újszülöttet lesz képes világra hozni.

BABUS ENDRE