Alkotmánybíróság: neve, ha van, csak áruvédjegy

Nincs komoly alkotmányos ellensúlya többé a Fidesz-kormánynak a magyar közjogi rendszerben. Az Alkotmánybíróság (AB) a jogkörei egy részének elvesztésével lesz kénytelen fizetni azért, mert nem értette az új idők szavát, és alkotmányellenesnek merészelte minősíteni a nyári Orbán-pontok egyikét, a közszférában a végkielégítésekre kivetett 98 százalékos büntetőadót.

Csak percekig tarthatott a jogállam híveinek öröme. Kedden délelőtt minősítette alkotmányellenesnek az AB a júliusban megszavazott, de csak október 1-jén hatályba lépett törvényt, amely január 1-jéig visszamenőleges hatállyal vezette be az extra adót. Kormánypárti és jobbikos politikusokon kívül nemigen akadt senki, aki jogállami megoldásnak találta volna a közszférában dolgozók megfélemlítését is szolgáló nyári parlamenti döntést, jellemző módon nincs olyan komoly jogász vagy adószakértő, aki mellette érvelt volna. Így nem okozott meglepetést az AB-verdikt. Az egyhangú döntéssel, de négy párhuzamos indokolással meghozott határozat szerint „a törvény (...) nemcsak a jó erkölcsbe ütköző módon juttatott, törvény vagy megállapodás alapján járó, de az érintettek által befolyásolható módon keletkező jövedelmekre vonatkozik, hanem más, a törvényekben jelenleg is fenntartott, a jogviszony megszűnéséhez kapcsolódó jövedelmekre is. Ezért a törvénynek ezek, az általánosan, a jogviszony megszűnésével összefüggésben kifizetett valamennyi jövedelemre vonatkozó, visszaható hatályú különadót előíró rendelkezései (...) ellentétesek az Alkotmány 70/I. &§ (2) bekezdésével és a visszaható hatályú jogalkotást tiltó (...) bekezdésével.”

Bánkuti András

 Bár az AB elismerte a parlament jogát arra, hogy a jó erkölcsbe ütköző módon szerzett végkielégítéseket és más hasonló jövedelmeket pluszadóval sújtsa, a Fidesz–KDNP-nek ez nem volt elég. Némi kedd déli tétovázás után már fel is tűnt az Országgyűlés irományrendszerében Lázár János fideszes frakcióvezető három törvényjavaslata, s e csomag – elfogadása esetén – nem egyszerűen a keddi határozatot, hanem magát az AB-t húzza át. Az alkotmányos ellenszegülést megtorlandó a Fidesz módosíttatná az alaptörvényt és az alkotmánybírósági törvényt, és kimondatná a Házzal, hogy nincs helye AB-felülvizsgálatnak olyan esetben, amikor országos népszavazás sem írható ki. Márpedig az adóügyek ilyenek. Ennek törvénybe iktatását követően a parlament nyomban elfogadhatná a büntetőadó-törvény új verzióját is, amely szó szerint azonos az alkotmánybírák által megsemmisítettel, pusztán – számolva némi kötelező országgyűlési demokratikus színjátékkal – az első adófizetési időpontot tolná ki október 31-éről 2011. március 31-ére.

Ha így lesz, akkor aligha kerülhető el a büntetőadó befizetése, de a tét már sokkal nagyobb. Ez az alkotmánymódosítás annak az alaptörvénybe iktatása, hogy a Fidesznek – finomabban szólva a mindenkori kétharmados kormánytöbbségnek – mindig igaza van, még akkor is, ha nincs. Hogy mennyire így van, jelzi a Lázár-indítványok szövegezése. A büntetőadóról beadott – vagyis inkább újra benyújtott – törvényszöveg indokolása két évtizedes hagyománnyal szakítva szót sem ejt az AB-döntésről, mindenkinek értésére adva, hogy a régi AB nincs többé.

És nincs is. Az alkotmánybírósági törvény módosításának indokolása szerint a kormánypárt vezérkara kedd délben megvilágosodott, s hirtelen rájött, hogy az AB „nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedő széles hatáskört gyakorolva vizsgálja a jogszabályok alkotmányosságát. (...) A jogállam megszilárdulásával az alkotmánybíráskodás ilyen széles jogköre mára indokolhatatlanná vált.” A Fidesz-lépés fenyegetés a közjogi rendszer minden olyan szereplője számára, amelynek van némi autonómiája a kormánnyal szemben. Érthetnek a lázári szóból például a bírák is, ilyen elvi alapon ugyanis szinte azt is alkotmányba lehetne foglalni, hogy a Legfelsőbb Bíróság sem ítélhet a kormány szándéka, érdekei ellen.

Az AB-t az sem mentette meg a jogkörét korlátozó retorziótól, hogy határozatában bársonyosan fogalmazott. Gondosan különválasztja például a büntetőadó-törvény hatálybalépése előtti kifizetésekre visszamenőlegesen kivetett 98 százalék ügyét a hatálybalépés utániakétól. Óvatosan jegyzi csak meg azt is, hogy miközben a végkielégítés típusú jövedelmeket 2 millió forint fölött a kifogásolt törvény mind besorolja a „jó erkölcsbe ütközők” közé, az erkölcsileg valóban kifogásolhatóak közül a más címen kifizetetteket nem adóztatja extrán. Az alkotmánybírák leszögezték azt is, hogy „adót önmagában a mértéke miatt általában nem lehet aránytalannak minősíteni”, igaz, hozzátették, ebben az esetben az alaptörvényben megengedett „külön mértéket” teljes elvonásnak értelmezte a Ház, ami alkotmánysértő.

A büntetőadó ügye csak a kezdet. Miután az AB a Lázár-javaslat elfogadása esetén elveszti felülvizsgálati jogát az úgynevezett tiltott népszavazási tárgyak ügyében, például a nyugdíjpénztári befizetések államosítása (HVG, 2010. október 23.) ellen sem lehet majd hozzá fordulni (ha meg valaki már megtette, akkor le kell zárni a vizsgálódást). Nyilvánvaló ugyanis, hogy a parlamenti többség költségvetési kérdésnek fogja tekinteni a nyugdíjpénzek lefoglalását, vagyis nem enged róla népszavazást (erre is rásegítettek azért egy apró alkotmánybetoldással) így – ezek szerint – már az AB elé se kerülhet majd az ügy.

A kérdés legfeljebb az lehet, meddig folytatódik a némi önállósággal még rendelkező közintézmények elleni Fidesz-attak (a versenyhivatali kinevezésekkel kapcsolatosat kedden még visszaverte az AB). Mindenesetre új korszak kezdődött. Hol vannak már azok az idők, amikor még „csak” a közmédiumok függetlensége volt a tét? És innen nézve nevetséges apróság az a vita, hogy ki határozhatja meg a jegybankelnök fizetését.

JUHÁSZ GÁBOR