Pokorni: vállalható a felsőoktatási törvénytervezet utolsó változata

Az oktatáspolitikus A jövő záloga című rendezvényen kitért arra: alapvetően teljesítményelvű, minőségalapú finanszírozást kell bevezetni a felsőoktatásban. A felsőfokú szakképzés egy részét a főiskolákra kell telepíteni, a szakképző intézeteknek pedig nagyobb feladatot kellene vállalniuk a felnőttképzésben - tette hozzá Pokorni Zoltán. Fontosnak nevezte a magyar társadalomfejlődés szempontjából, hogy a megyeszékhelyeken felsőoktatási monopóliumok jöjjenek létre. Példaként hozta fel, hogy a vízügyi képzés java részét le lehetne vinni Bajára, ezzel párhuzamosan korlátozva e tekintetben a fővárosi kapacitásokat. Ugyanezen elv alapján Dunaújvárosban karbantartó mérnököket kellene képezni. Mint közölte: "a vidéki főiskolákat filiálékká kell tenni", ennek keretében ma már elindult "egy második generációs integráció" a felsőoktatási intézmények között.

Pokorni Zoltán arról is beszélt, hogy a felsőoktatásban "a hasznosságnak nincs ágense", tucatjával indítanak olyan szakokat, amelyekre nem biztos, hogy van szükség. Véleménye szerint hiteles képet kell kialakítani arról, hogy egy adott szakon végzettek milyen arányban tudnak elhelyezkedni. "Őrült kockázatnak" nevezte, hogy bizonytalanná vált, kerülhet-e Magyarországra az EU által szorgalmazott egyetemi központok közül. Egyúttal "befolyásolni kellene" az egységes európai diákhitel programot, hogy az így a hallgatóknak juttatandó összegeket leginkább a mesterképzési időszakra összpontosítsák - hangsúlyozta.

Horn Gábor, a Republikon Alapítvány elnöke helyénvalónak nevezte, hogy kitolódik a munkavállalási életkor alsó határa a tanulmányok hosszabbodásával. Addig azonban, amíg nincs ára annak, hogy értékes színvonalú tudáshoz jussanak hozzá a hallgatók, addig nem lesz magasabb a felsőoktatás színvonala - fogalmazott. Alapvető problémának nevezte, hogy a magyar felsőoktatás nem került be a nemzetközi vérkeringésbe, továbbá nem tartotta reálisnak, hogy másfélszer annyi pénzt költsenek az eddigiekhez képest a felsőoktatásra az elkövetkező időszakban.

Nagy Dávid, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának elnöke problémaként említette: ha valaki külföldre megy ösztöndíjjal, egészen biztos, hogy tovább tartanak majd a tanulmányai, mint azoknak, akik nem mennek külföldre. Az ipari szektornak az ösztöndíj- és a felsőoktatás finanszírozásában nagyobb részt kellene vállalnia - hívta fel a figyelmet.

Schlett István, az ELTE tanára megjegyezte: jelenleg "erőteljesen csökken a hallgatók és az oktatók motivációja" a felsőoktatásban. Ezt azzal indokolta, hogy "ritka az az oktató manapság, amelyik fő tevékenységének tekinti az egyetemi oktatást". A tanárok szétaprózzák magukat, több helyen dolgoznak, olyan munkahelyeken, ahol jobban megfizetik őket, és ahol nagyobb társadalmi presztízsnek is örvendhetnek.

Setényi János oktatáskutató megjegyezte: a nemzetközi, kétnyelvű diplomás képzést kellene mihamarabb beindítani, de ehhez a viszonyok jelenleg nem megfelelőek. 

Tóth Csaba, a Republikon Intézet stratégiai igazgatója a kerekasztal-beszélgetés előtti előadásában rámutatott: nincs magyar felsőoktatási intézmény az első 300-ban a világon. Kiemelte ugyanakkor, hogy nem feltétlenül a népességszám nagysága vagy a gazdaság fejlettsége határozza meg a felsőoktatás színvonalát. Negatívumként említette, hogy a magyar egyetemek, főiskolák a nemzetközi kutatásokban mindössze 3,3 százalékban vesznek részt, és azt is, hogy a nemzetközileg nem idézett magyar tanulmányok aránya jelentősen megnőtt az utóbbi 15 évben.