Paul Lendvai a magyar emberek keserűségéről és csalódottságáról ír

A Neue Zürcher Zeitung nemzetközi kiadása hétfőn Paul Lendvai,Európa legmagányosabb népe címmel közölt egész oldalas elemzését közölte Magyarországról.

  • MTI MTI
Paul Lendvai a magyar emberek keserűségéről és csalódottságáról ír

Egyetlen posztkommunista országban sem olyan elégedetlenek, keserűek és remény nélküliek és a rendszerváltás következményeiben annyira csalódottak az emberek, mint Magyarországon - mutatott rá az Ausztriában élő neves publicista a véleményformáló svájci napilap hasábjain. A politikai következmények, mindenekelőtt a fiatal generáció körében, elgondolkodtatóak - írta Paul Lendvai.

A 18-29 éveseknek csak 23 százaléka elégedett az életkörülményeivel, ami messze a legkisebb arány a volt kommunista országok körében. A fiatalok háromnegyede hisz egy új rendszerváltozás lehetőségében a fontos üzemek újraállamosításával és az országnak kárt okozó politikusok elszámoltatásával együtt. Lendvai idézte a New York-i Rágalmazásellenes Liga felmérését is, miszerint az elmúlt két évben hét százalékkal, kétharmadra nőtt azoknak az aránya Magyarországon, akik úgy vélik, hogy a zsidók túl nagy szerepet játszanak a gazdasági életben. Nagy-Britanniában például 15, Németországban 21 százalék volt ez az arány.

Ezeknek az adatoknak a fényében nem volt meglepő "a politikailag jobboldali konzervatív, gazdaságilag baloldali populista, egyúttal erősen nemzeti és klerikális Fidesz" átütő választási győzelme - vélekedett a szerző.  Megállapítása szerint noha a jobb- és baloldal kölcsönösen egymást vádolja a társadalom depressziója miatt, ezek a vádaskodások nem adnak magyarázatot a társadalom "elgondolkodtató, sőt aggasztó" mentális és morális állapotára. "A kelet-európaiak problémájának gyökere nem a Nyugathoz, hanem saját történelmükhöz való viszonyuk" - idézett egy, a lapban korábban megjelent megállapítást. Ez a magyarokra is igaz, és rájuk különösen - tette hozzá Lendvai.

A magyar az albántól eltekintve a legmagányosabb nép Európában, egyedülálló nyelvvel és történelemmel. "A félelem egy kis nemzet lassú halálától ... és egész népcsoportok elvesztett háborúk révén kikényszerített amputációjának következményeitől a honfoglalás óta meghatározó tényezői a magyar történelemnek" - írta. "A Magyarországot terhelő tulajdonképpeni jelzálog - írta a későbbiekben - a Trianonhoz vezető úttal, a Szent István-i birodalom halálokával és az 1920-89 közötti végzetes fordulatokkal kapcsolatos igazság elfojtása, elhallgatása és megszépítése".

"Egyre gátlástalanabb magyarosítás folyt"

Amit Friedrich Nietzsche a valóságtól való félelemnek nevezett, bizonyos tekintetben minden volt kommunista országra igaz, és nem csak Magyarországra - vélekedett a szerző. Találónak nevezte William M. Johnston amerikai kultúrtörténész megállapítását is, miszerint "a hajlandóság, hogy rózsaszín szemüvegen át nézzék a világot, arra csábította a magyarokat, hogy nagyságukat eltúlozzák, miközben az alávetett népek nélkülözéséről nem vettek tudomást".

A magyar korona mint a politikai nemzet jelképe alatt a kiegyezés után az Osztrák-Magyar Monarchia magyar részében "egyre gátlástalanabb magyarosítás" folyt - írta a történelmi okokat részletezve Lendvai. Hozzátette, hogy a magyar államfelfogás a magyarosítási kampányok ellenére sem volt rasszista, hanem kizárólag kulturálisan meghatározott.

A szerző úgy látja, "egy arányérzék nélkül propagált revizionizmus fényében folytatott féktelen nacionalizmus", antiszemitizmussal társulva képezte az alapját annak a "végzetes kurzusnak, amely Magyarországot végül a hitleri Németország hű szatellitállamává tette és egy újabb katasztrófához vezetett a második világháborúban".

A szomszédos országok kommunista rezsimjeivel ellentétben a magyar kommunista vezetés a nemzeti tényezőt nem a nép megnyerése, hanem a szétbomlasztás eszközeként fogta fel. Ez képezte a hátterét nem csak a Kádár-rendszer nagyon óvatos szomszédságpolitikájának, hanem a szocialista-liberális kormányok tudatos visszafogottságának a magyar kisebbségekkel szemben 1994-98 és 2002-2010 között. Másrészt ezért tudott nem csak Orbán Viktor és a Fidesz nemzeti hangsúlyú irányvonala, hanem a jobboldali radikális Jobbik is masszív támogatásra szert tenni a fiatalok és a határon túli magyarok körében.

Szót ejtett Trianonról is

A lakosság Trianon-képét az elmúlt évtizedben "a nacionalisták agresszív és egy jobboldali médiabirodalom által támogatott retorikája s a liberálisok és baloldaliak passzivitása" következtében a nemzeti és jobboldali konzervatív tábor "értelmezési fennhatósága" alakítja - fogalmazott. Ráadásul - tette hozzá - felmérések szerint a megkérdezetteknek csak a 15 százaléka rendelkezik megközelítőleg pontos ismeretekkel a magyarlakta területek népességi adatairól. "Erdély lakosságának csak egyötöde magyar, ezzel szemben még a terület visszacsatolását támogatóknak is a fele meg van győződve arról, hogy ötven százalék feletti a magyarok aránya" - jegyezte meg.

A szerző felidézte a Trianon-emléknap bevezetését és a határon túli magyarok honosítását megkönnyítő törvénymódosítást. Eltekintve néhány "zavaros fejűtől" a jobbikosok között, egy magyar politikus sem emel szót a határok visszaállítása mellett - tette hozzá. "A nemzeti hangulatkeltés és a szavazati jognak az új alkotmánnyal várható megadása a szomszédos országok többségi nemzeteiben tapasztalható hasonló tendenciák fényében nagyon is könnyen kiélezhetik a konfliktust" - írta elemzésében Paul Lendvai.

Az idei aszályt az egész ország megszenvedheti, Orbánék nagy mentőöve pedig csak kivételezetteknek nyújthat reményt

Az idei aszályt az egész ország megszenvedheti, Orbánék nagy mentőöve pedig csak kivételezetteknek nyújthat reményt

A két évvel ezelőttinél is durvább aszály néz ki idén, az őszi vetés hamarabb ért be, a tavaszi kultúrák „nagyon rossz állapotban vannak”, ha nem jön eső, nagy terméskiesések lehetnek a kukoricában. A kormány most leginkább az öntözéssel kampányol az aszály ellen, kár, hogy ez a hazai termőterületek alig több mint 2 százalékán érhető el.