„Itt lakom, innen látszik is a házam” – mondta az őt igazoltató álrendőröknek Kóka Jenő három héttel a halála előtt. Özvegye szerint férje korábban sosem félt, és a gyilkosságokról szóló híradások sem érdekelték. Hitt abban, hogy ok nélkül senkinek sem eshet bántódása, mint ahogy abban is, hogy ártatlan embert senki nem akar megölni.
Kóka Jenő az éjszakai műszakból tartott hazafelé, amikor két fekete ruhás ember állította meg. Rendőrnek hitte őket, és nem tulajdonított különösebb jelentőséget az ellenőrzésnek. Elkérték a személyi igazolványát és a lakcímkártyáját is, majd megkérdezték, hogy hol lakik. Kóka Jenő megmutatta nekik a közelben álló házát, az azonban már gyanús volt a számára, amikor az egyik fekete ruhás azt kérdezte a társától: „Na, mit csináljunk vele, elengedjük?” A felesége minderről azt mondta a Roma Sajtóközpontnak, a férje csak otthon gondolkodott el azon, hogy akik feltartóztatták, nem fedték fel arcukat, végig maszkban kérdezték, fekete ruhájukon nem volt megkülönböztető, rendőri jelzés, és a közelben nem állt rendőrautó.
A 2011. március 25-én kezdődött büntetőperen K. Árpádot és társait előre kitervelten, aljas indokból, több emberen, részben sok ember életét veszélyeztetve, részben 14. életévét be nem töltött személy ellen elkövetett emberöléssel és más bűncselekményekkel vádolják. Az ügyész elmondta, hogy a vádlottak Tiszalökön kimondottan rendezett körülmények között élő áldozatot kerestek, mert úgy gondolták, hogy Kóka Jenő halála erőszakos válaszlépésre ösztönzi a magyarországi romákat.
Kóka Jenőt 2009. április 22-én, szerdán este fél tízkor lőtték le, amikor munkahelyére, az esti műszakba igyekezett. Ő volt a romák ellen elkövetett támadássorozat ötödik halálos áldozata.
Roma Sajtóközpont
