Tölgyessy: ha a Fidesz ravasz, korábban alkotmányoz
Fontos nap a mai – nyitotta az alkotmány parlamenti elfogadásának napján tartott előadását Tölgyessy Péter. Azoknak is fontos, akik szeretik Orbán Viktort, nekik ünnep van. Számukra az új alkotmány azt jelenti, hogy az ország megszabadul a zavaros húsz évtől. Az ország másik felének viszont gyásznap, nagypénteki golgotajárás. Hogy lehet, hogy egy demokratikus országban egy parlamenti döntés ilyen véleményeket generáljon? – tette fel önmagának a kérdést az előadó.
Orbán Viktor már az 1998-as feles kormánytöbbségével is azt mondta, hogy ami jön, az több lesz, mint kormányváltás – emlékeztetett az SZDSZ második elnöke, aki később nyolc éven át a Fidesz parlamenti képviselője is volt. Tölgyessy hangsúlyozta: az elmúlt nyolc évben a Fidesz folyamatosan azt hangoztatta, hogy el kell söpörni a múltat és hatalmas változásra van szükség.
A politikai elemző szerint miután a Fidesz kétharmadot kapott, már nem nagyon tudta volna megindokolni, hogy miért nem alkotmányoz. Nagy feladat lett volna az alkotmányozás elől kimenekülni, a miniszterelnök pedig nem is akart. Tölgyessy úgy vélte: ha Orbán széles alapokra akarta volna helyezni az alkotmányt, akkor nem biztos, hogy az új alkotmány megszületett volna.
Az 1989-es alkotmány működőképes – szögezte le a volt politikus, hozzátéve, hogy a magyar politikai kultúrában nincs becsülete a kompromisszumnak. Ebben a helyzetben az ellenzéknek fel kell mutatnia a saját identitását, nem pedig kompromisszumos megoldást keresnie, tehát a saját szempontjából az MSZP és az LMP is helyesen cselekedett a teljes elutasítással.
Kényszerpályán voltak tehát a győztesek és a vesztesek is – mondta Tölgyessy. Úgy vélte: a Fidesznek az ellenzéket az alkotmányozásba bevonnia lényegében lehetetlen volt. Ha a Fidesz megpróbálta volna, az hosszú vitákat eredményezett volna, melyek végén megmaradt volna a régi alkotmány. Ezt Orbán Viktor rajongói nem fogadták volna el.
Tölgyessy szerint az új alkotmányba nagyon sok jobboldali alapérték nem került bele, így sok jobboldali szavazó csalódhatott a Fideszben. Nem lett például kétkamarás parlament, közvetlen elnökválasztás, és a magalkotmány is csak részlegesen jött létre. Ugyanakkor Magyarország szilárdan ugyanott maradt, mint ahol eddig volt, azaz tagja a nyugati szövetségi rendszerek. Ez számos nyugati jogi kötelezettséget ró az országra.
Az alkotmány négyötöde az 1989-es alkotmány szavait adja vissza – fogalmazott Tölgyessy, aki szerint legalább kétszáz, számára vitatható pont van benne, „köztük néhány nagyon súlyos”. Ennek ellenére megmarad a verseny, a piacgazdaság, a többpártrendszer és a jogállam – vélekedett.
Magyarország társadalma súlyos válságban van, a válság azonban eddig nem érintette a közjogi berendezkedést – most már érinti – folytatta –, sőt, az eddigiekhez képest új területen, a konfliktusossá váltközjog területén is megjelenik a válság.
Az ellenzék alkotmányon kívül helyezte magát
Tölgyessy közölte: 1989-ban minden fontos és nem fontos erő ott ült az Ellenzéki Kerekasztalnál, az 1990-es nagy alkotmánymódosítást pedig a képviselők négyötöde megszavazta. Az ország nem fogadta nagy-nagy szeretettel az 1990-es alkotmányt, de a rendszernek lényeges ellenzéke nem volt. Most lesz, hiszen az összes ellenzéki párt tagadja az új alkotmányt. A Jobbik szerint a Fidesz elárulta a forradalmat és kevés szentkoronát tett az alkotmányba. Tölgyessy szerint az egész parlamenti ellenzék az alkotmányon kívülre helyezi magát.
1985-ben Kádár János az MSZMP KB egyik ülésén azt mondta, hogy ha nem lesz jelentős életszínvonal-növekedés, akkor a rendszer legitimációja el fog tűnni. Egyre többen jöttek rá, hogy Magyarországon kapitalizmusra van szükség. Ennek megfelelően Grósz Károly miniszterelnöksége alatt a kapitalizmus majd minden gazdasági törvénye megszületett.
1987-88-ban ezzel párhuzamosan elindult egy közjogi gondolkodás a pártállamon belül. Az MSZMP koponyái beletörődtek, hogy többpártrendszer lesz, de kollektív korlátozás alá akarták venni az alapjogokat. Úgy tervezték, hogy legyen az alsóház a pártok dühöngője, de a valódi döntések a második kamarában szülessenek majd meg, és legyen közvetlenül, hosszú időre megválasztott köztársasági elnök. Ez volt a pártállam alkotmánykoncepciója – mondta Tölgyessy Péter. Ezzel ellentétben a klasszikus parlamentáris rendszer hívei nem is németes, inkább angolszász rendszert akartak stabil, de négyévente leváltható kormánnyal. Az eredeti céljuk az volt, hogy legyenek szabad választások, és új alkotmányt csak az új, szabadon választott Országgyűlés hozzon. Kiderült azonban, hogy ezen az alapon nincs megállapodás. A pártállam ragaszkodott az államfői intézmény felállításához, és ezzel megindult a folyamatos alkotmányozás.
Az első szabadon választott Országgyűlés közvetlenül megalakulása után további jelentős alkotmánymódosításokat hajtott végre, de új alkotmány még mindig nem született. Az 1990 októberi taxisblokáddal pedig teljesen elveszett az új alkotmány megszületésének a lehetősége.
A többséget a bécsi bevásárlás érdekelte
Tölgyessy úgy látja: Magyarországon nem voltak igazán aktív tömegek a rendszerváltás mellett. A többséget a bécsi bevásárlás érdekelte inkább, csak pár százezer ember aktivizálta magát a politikai változások terén. Ez pont ellentétes az Egyesült Államokban folyt alkotmányozással: ott az alapító atyák legitimitása szintén megkérdőjelezhető, de a függetlenséget kivívott amerikai tömegek részt vettek az alkotmányozásban. Ehhez hasonló magyar példa is akad: 1848-ban a lakosság jelentős része magáénak érezte az áprilisi törvényeket. 1989-ben nem ez volt a helyzet.
Tölgyessy Németország és Japán példáját hozta fel arra, hogy a gazdasági felemelkedés utólag legitimálhat alkotmányokat. A második világháború után mind a német, mint a japán alkotmány megszövegezésében a szövetségesek – azon belül főleg az Egyesült Államok – aktívan részt vettek. A japán alkotmány egyes részeit MacArthur tábornok diktálta le, szóról szóra. A gazdasági felemelkedés viszont utóbb legitimálta ezt a két alkotmányt. Magyarországon a gazdasági felemelkedés elmaradt, így ez az út nem volt járható – szögezte le Tölgyessy.
Magyarországon már 1989-ban megjelentek a hideg polgárháború alapjai. Míg Csurka István a magyarságot vindikálta az MDF-nek, addig Tamás Gáspár Miklós az ország Mucsává válását ígérte arra az esetre, ha nem az SZDSZ győz. Ez először értelmiségi ügynek tűnt csak, de utóbb a pártvezetők is magukévá tették ezeket a kliséket. Ezzel megjelent a sikeres politika két feltétele: együtt kell álmodni az emberekkel a megoldásról és fel kell mutatni a másik oldalon a Gonoszt.
Tölgyessy emlékeztetett: a taxisblokád idején Antall Józseffel szemben elhangzott a vád, hogy hatalmát megmentendő, államcsínyre is képes. Antall a legbrutálisabb baloldali támadásokat kapta, mely támadások „beleégtek a jobboldali lelkekbe”.
Közben kirobbant a médiaháború. Jobboldali sajtó 1990 környékén értelemszerűen alig volt, az egész sajtónak talán öt százaléka.
A jobboldal nagyon jó gazdasági helyzetben szenvedett – igaz, minimális – vereséget 2002-ben. Az egykori szabaddemokrata pártelnök szerint ezt a vereséget a Fidesz főleg saját magának köszönhette. Az új miniszterelnök, Medgyessy Péter – önnön legitimációját erősítendő – rögtön az elején elkezdte szórni a pénzt. Tölgyessy hangsúlyozta: ilyet csak Kádár János csinált, 1957-ben. Hozzátette: Medgyessy súlyosan ártott a magyar gazdaságnak.
Jött Gyurcsány Ferenc, aki sok mindent megértett a magyar valóságból, „de rengeteg kalandor vonása volt” – folytatta az elmúlt negyedszázad áttekintését Tölgyessy Péter. 2006 nyarán a gazdasági intézkedésekre válaszul elkezdett a kormány népszerűsége meredeken zuhanni, majd ezután nyilvánosságra került az őszödi beszéd. Az elemző szerint a zavargások kezelésében „irtózatos hibákat” követett el a rendőrség, „rettenetes dolgok történtek”. Úgy vélte: a mostani alkotmány akkor alapozódott meg. Tölgyessy felhívta a figyelmet arra, hogy a rendőri túlkapások felelőseinek egy része kitüntetést kapott.
Óriási azonban a jobboldal vétke is. 1994 őszén a költségvetési vitában a Fidesz még neoliberális alapon bírálta a kormányt, aztán soha többet.
2010-re pedig a piacpárti gondolat eljutott odáig, hogy az SZDSZ el sem tudott indulni, az MDF meg rettenetes kudarcot vallott. A parlamentbe jutott pártok vagy elutasították a piacgazdaságot és az 1989-90-es rendszerváltást, vagy legalábbis felemásan gondolkodtak róla. Tölgyessy azt mondta: a szocialisták – például a Bajnai-kormány idején – számos piacpárti gazdasági törvényt hoztak, de lelkük mélyén továbbra is hívei az állam és a gazdaság közeli kapcsolatának, és az LMP sem éppen piacpárti.
Tavaly az ország túlnyomó többsége azt gondolta, hogy a nyugati felzárkózási kísérlet kudarcot vallott. A volt politikus szerint „ezt nem szabad azzal elhessegetni, hogy minden magyar hülye”. Közölte: az 1968-as új gazdasági mechanizmus óta a velünk nagyjából egy kategóriába sorolható országoktól, például Csehországtól vagy Szlovéniától történő lemaradás – egy-két jobb évtől eltekintve – folyamatos, sőt: most messzebb vagyunk az Európai Unió 2004 előtti tizenöt tagállamának gazdasági átlagától, mint a belépéskor voltunk.
Fokozatos visszalépés
Tölgyessy úgy vélte: 1989-90-ben a közjogi berendezkedést tekintve nagyon előreszaladtunk a társadalmi helyzethez képest, aztán fokozatosan elkezdünk visszalépni. Orbán Viktor azt üzeni, hogy nem joguralomra, fékekre és ellensúlyokra van szükség, hanem bölcs vezetőre, és nem piacgazdaságra, hanem kollektivizmusra. Arra hívta fel a figyelmet, hogy a bankadó elfogadottsága kimagasló volt az MSZP és az LMP híveinek táborában is.
A Fidesz a különadóval és a nyugdíjak államosításával igyekezett kikerülni a megszorításokat, az új alkotmány pedig a mai létező helyzetre adott hibás válasz – mondta.
Az új alkotmány preambulumával kapcsolatban kifejtette: világosan kimutatható, hogy minél zavarosabb a nemzettudat, annál hosszabb a preambulum; ahol tiszta, erős a nemzettudat, ott vagy nagyon rövid a preambulum vagy egyáltalán nincs. Elfogadhatatlannak tartotta, hogy a preambulum szerint az 1944. március 19-i német megszállástól a szabadon választott Országgyűlés 1990. május 2-i összeüléséig megszakadt a jogfolytonosság. Szerinte ez „brutálisan megosztja az országot”, és egy gondolkodó jobboldali számára is elfogadhatatlan. Hozzátette: ez a megfogalmazás hárítja a történelmi a felelősséget. Még nagyobb baj, hogy a preambulum kollektivista és archaikus világképet rögzít, ráadásul az Alkotmánybíróság a preambulum alapján kell, hogy értelmezze az összes szabályt. Az új alkotmányban a kollektívum válik elsővé, a szabadságjogok pedig teljesen mellékesek. Ezzel kiléptünk abból a világból, ami az Egyesült Államokat naggyá tette: a legegyszerűbb amerikai is szentül hiszi és értéknek tartja, hogy hazája szabad ország. Az, hogy a Magyar Köztársaságból Magyarország lesz, azaz a köztársaságtól való irtózás Tölgyessy szerint „a haza nem lehet ellenzékben” felfogás folytatása.
Úgy folytatta: bekerült az új alkotmányba rengeteg dolog, például, hogy nincs kötelező magánnyugdíjpénztár, továbbá a forint mint fizetőeszköz. „Ebből később óriási gondok lehetnek” – vélte. Arra hívta fel a figyelmet, hogy az adótörvények kétharmadosak lesznek. Azt mondta: a határon túli magyarok szerepeltetésével átbillenhet, melyik párt nyeri a választásokat.
Jönnek a sarkalatos törvények
Tölgyessy szerint ugyanakkor mindez csak egy része a szabályozásnak, majd jönnek a sarkalatos törvények. Hozzátette: magát a kifejezést egyébként ő hozta elő 1989-ben. Egy sarkalatos törvény már megszületett: ez a sajtótörvény, ami nagyrészt a sajtószabadság visszavételét jelenti – közölte az elemző.
Nagy közjogi fantázia az intézmények átdolgozásában nincs, de abban, ahogy a Fidesz a hatalmát bebetonozza, van – mondta Tölgyessy Péter. Az Alkotmánybíróság létszáma négy fővel nő, viszont a szerepe csökken, ráadásul kevesebb ügyet fog kapni, mert a jövőben nem fordulhat bárki az Alkotmánybírósághoz. Nyilvánvaló, hogy az Alkotmánybíróság fideszesítése a cél – vélte. Bírálta az új alkotmányban szereplő előzetes normakontroll lehetőségét, ami „egy tipikus szocialista gondolat”, az Alkotmánybíróságot a kormány tanácsadójává teszi.
A demokratikus jogállam keretei megmaradnak, de az intézményrendszert egyetlenegy kormánytöbbség uralja. Ez első látásra hatalmas hatalomkoncentrációt jelent, ám „második látásra” pont az ilyen alkotmányok azok, amelyeket erővel szétvetnek. Ráadásul a gazdaságot illetően számos tekintetben ugyanott tartunk, mint 1985-ben – vélte Tölgyessy.
Orbán Viktor ráérez az emberek vágyaira, de lehet-e így kormányozni? – kérdezte. „Nekem az az érzésem, hogy nem” – felelt önmagának Tölgyessy, aki úgy látja: a Fidesz megítélése fordulóponton van, ez a politikai berendezkedés pedig nem stabilizálja a fideszes többséget.
Az előadó „nagyon nem örül annak, hogy az ellenzék a rendszer ellenzéke lett”. Franciaországot hozta fel példának: a francia közjogászok azon vitatkoznak, hogy hány alkotmány volt 1789 óta. A legszerényebbek tizennégyet, a kevésbé szerények tizennyolcat mondanak. „Ez nagyon sok. Efelé megyünk és ez nem jó” – hangsúlyozta.
Most kiderülhet, hogy a szabadság és a jogállam érték. Hogy a szabadság és a jogállam felértékelődik-e, csak rajtunk múlik. Elindul a verseny a lelkekért. Tölgyessy szerint kedvezőek a feltételek megvívni a saját szabadságharcunkat. „Akkora szabadságot kapunk, amekkorát megérdemlünk” – zárta gondolatait az elemző.
Mécs Imre hallgatói kérdésére Tölgyessy úgy felelt: 1990 ősze után nem volt esélye annak, hogy konszenzusos alkotmány jöjjön létre. Hangsúlyozta: ő már 1989-ben is nagyon ellene volt bármiféle preambulumnak. A szocialisták 1989-ban elérték, hogy „a szocializmus értékei” kifejezés bekerüljön az alkotmányba, de az 1990 tavaszi nagy alkotmánymódosításkor ez már ki is került belőle.
Szintén kérdésre válaszolva Tölgyessy úgy felelt: Magyarország külföldi sajtója 1956 novembere óta nem volt ilyen rossz. A végső kérdés az – mutatott rá –, hogy sikeres lesz-e így Magyarország. Szerinte nem. „Hiszek a nyugatos piacgazdaságban és a jogállamban” – közölte.
A szocialistákat bírálva azt mondta: a jelenlegi ellenzék fő ereje sok tekintetben sakkban tartható azzal, hogy – tekintettel a 2002 és 2010 közötti kormányzásra – ő a fő felelős azért, hogy itt tartunk.
Ugyancsak egy, a hallgatóságból érkezett kérdésre úgy reagált: aki túl közel kerül a Fideszhez, „az a halál fia”. Erre már az LMP és a Jobbik is rájött, épp ezért mindkét párt távolodik a Fidesztől.
Tölgyessy annak a félelmének adott hangot, hogy olyan harcok lehetnek országosan, mint szülővárosában, Esztergomban, ahol veszélyben a tömegközlekedés és a szemétszállítás.
Miért nem akarja Orbán a népszavazást?
Egy következő kérdésre úgy felelt: teljesen téves az a közhiedelem, hogy többet kétharmados többsége soha senkinek nem lehet, hiszen a kormányzat az eddigi hat választás során kétszer is kétharmados többséggel állt fel. Ráadásul a nép hangulata nagyon könnyen átbillen, főleg Magyarországon. Tölgyessy az előrehozott választásokat sem tartja kizártnak.
Kizártnak tartja viszont, hogy kilépnénk az Európai Unióból. Azt mondta: a társadalom jelentős részére nyugatias értékeket vall, így „ez nem menne”. Az viszont továbbra is várható, hogy az Unióval kapcsolatban Orbán továbbra is nagyokat fog mondani saját törzsközönségének.
A hvg.hu kérdésére Tölgyessy Péter úgy reagált: ha a Horn-kormány nem módosította volna a népszavazási törvényt, akkor a Fidesz által kikényszerített 2008-as úgynevezett szociális népszavazás minden bizonnyal érvénytelen lett volna, hiszen ebben az esetben a szocialisták bojkottra szólították volna fel híveiket, és valószínűleg nem haladta volna meg a részvételi arány az ötven százalékot. Az új alkotmányról szóló népszavazást viszont a Fidesz „hevesen ellenzi”, mert tudja, hogy az nem magáról az új alkotmányról szólna, hanem arról, hogy „akarjuk-e Orbán Viktort vagy sem”. Tölgyessy szerint „ha a Fidesz igazán ravasz”, akkor már fél évvel korábban összehozza az új alkotmányt és akkor még kockázat nélkül kiírhatta volna a népszavazást. Most már kétesélyes, hogy egy ilyen népszavazásból győztesen jönne-e ki.
Szegő Péter
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
