A kormány és az iszapkatasztrófa

„AMagyar Állam (egyben mint károsult) és a magánszemély károsultak érdeke egy és ugyanaz: a Mal Zrt. térítse meg az összes kárt, amit okozott. Az állam célja egy hosszú távon is fenntartható kártérítés kifizetésének megteremtése. Ezt a törekvést azonban nagyban leronthatják a károsultak rövid távú, nem tervezhető és tömeges egyéni jogérvényesítési lépései” – írta novemberben az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság (OKF) főosztályvezetője a Fővárosi Bíróságnak, megjegyezve: nagyobb hátrány származna belőle, mint haszon, ha ideiglenes intézkedésként azonnali kártalanításra kötelezné a céget. „Távol áll tőlünk, hogy a bíróság ítélkezését befolyásoljuk” – fűzte hozzá egy meglepő fordulattal. Végül is nem befolyásolta: a Fővárosi Ítélőtábla december 21-ei ítélete helybenhagyta a korábbi végzést, e szerint a Malnak ideiglenes intézkedésként 10 millió forintot kell fizetnie a devecseri Konkoly József részére. Ha ez precedenst teremtene, a Malt azonnal terhelő kötelezettség meghaladhatná az egymilliárd forintot, és a cég a fölötte felügyeleti jogkört gyakorló OKF rémálmának megfelelően fizetésképtelenségbe sodródhatna.

Az állam és a károsultak érdeke éppen ezért nem „egy és ugyanaz”. Az állam a Mal fizetőképességéhez igazítaná a kártérítéseket, szem előtt tartva, hogy a timföldgyár több ezer családot tart el. Ebből adódik a kormányzati kétarcúság: egyrészt hatalmas erőket vonultatott fel a kármentesítésre, és részleges kártalanítást ígért, másrészt nem kis nyomást gyakorolva igyekszik elriasztani az érintetteket attól, hogy közvetlenül pereljék a Malt.

A kármentesítés sikertörténet, hiszen a Mal önmagában képtelen lett volna napok alatt ideiglenes, majd decemberre végleges védőgátat építeni a zagytározó kiszakadt fala köré, nem tudná 8,3 milliárd forintos előirányzattal eltakarítani vagy semlegesíteni az ezerhektárnyi agrárterületre lerakódott vörös anyagot, többmilliárdos ráfordítással megtisztítani a három elszennyezett település belterületét. Gyors volt az állam a károk enyhítésében is, alig egy hónappal a katasztrófa után felajánlotta az elveszett ingatlanok pótlását: újat a településen, használtat máshol, vagy pedig készpénzt. Az ingóságok káraira 500 ezer forintot, a ruhakárokra személyenként 200 ezer forintot térít, továbbá családonként egy személyautó káridőponti értékét. A többi veszteséget a Magyar Kármentő Alap és a karitatív szervezetek enyhítik.

Az iszapkatasztrófa egyik sérültje

Stiller Ákos

A lakossággal ingatlanügyben tárgyaló ügyvédcsoport vezetője a volt hevesi rendőrfőkapitány, Lantos Bálint ügyvédi irodája lett, mondván: ő már a 2001-es beregi árvíz utáni újjáépítéskor „bizonyított”. Ő pedig közreműködőként bevonta Sóvágó Sándor és Fazekas Attila egykori debreceni és szolnoki főkapitány ügyvédi irodáját és további három irodát, köztük a veszprémi Hunyadfalvi Ákosét, aki az Országos Választási Bizottság Fidesz által delegált tagja. A kárenyhítés csak a károsult ingatlanok tulajdonosaira vonatkozik, és azokra, akiknek a kertjébe betört az iszap. Akiknek az ingatlanát nem érte el a vörös áradat, azok nem számíthatnak állami kárenyhítésre.

Rájuk is kiterjedt volna viszont Berecz Zsolt és Németh Ákos ajkai ügyvédek pertaktikája: ők több mint száz ügyfelük nevében birtokháborításért perlik a Mal Zrt.-t. Először a timföldgyár ajkai telephelye szerint illetékes jegyzőtől kértek birtokvédelmet, ám ezt elutasította. Ebben az eljárásban a Malnak kellett volna bizonyítania, hogy nem követett el birtokháborítást, amire Berecznek az a válasza: „Akkor mit keres a vörösiszap a frizsiderben?” A jegyző határozata ellen a birtokháborítás megállapításáért decemberben az ajkai városi bírósághoz adtak be keresetet a károsultak. „Akinek semmijét sem vitte el az iszap, az is károsodott” – jelentette ki Tili Károly, Kolontár független polgármestere a HVG-nek. Szerinte ideje lenne perközösséget alakítani – ezt októberben a miniszterelnök a devecseri kihelyezett kormányülésen korainak tartotta –, de nehéz megszervezni, mert „az ötlet lejáratódott, miután meghallottuk, hogy Magyar György mennyit kér ügyvédi munkadíjként”. Az október közepén ügyfeleket toborzó Magyar a perérték 13 százalékát kívánta felszámolni. De az állami felkérésre csatasorba állt kollégái sem voltak túlságosan szerények: az OKF – mint ezt a Zöld Baloldal párt kérdésére közölte – december 10-éig 68 millió forintot fizetett az ügyvédi munkacsoportnak.

Akár együtt, akár külön, a Mal ellen még számos pert indítanak az érintettek, hiszen például a nem vagyoni károk enyhítését sem vállalta magára a kormány. Az állam a kárenyhítési kifizetéseket előlegnek fogja fel – magyarázták a katasztrófavédelmi vezetők –, amit egy későbbi peres eljárásban behajt majd a Malon. Rejtély, hogy a tavaly 28,3 milliárd forintos árbevételt elért és 363 milliós veszteséget elszenvedett cégnek miből futná a Tollár Tibor OKF-főigazgató-helyettes által 20-25 milliárd forintra becsült kárelhárítási és kárenyhítési kiadásokra, nem beszélve a még lappangó kárigényekről. Az állam Mal elleni pere aligha indul el addig, amíg a cég állami felügyelet alatt működik, ennek az időtartama pedig ma megjósolhatatlan. Lasztovicza Jenő, a megyei közgyűlés elnöke például az év végéig kérte e helyzet fenntartását.

Az végképp bizonytalan, hogy az állam kontra Mal perben kizárólag az utóbbi felelősségét állapítaná-e meg a bíróság. Néhány nap alatt megrendítő csapások érték ugyanis azokat, akik a hatóságok felelősségét tagadják. Az egyik perben például fölmerült, hogy az ajkai gyár katasztrófavédelmi tervében szerepelt a gátszakadás esélye, és benne volt az is, hogy ilyenkor nincs ellenszere a pusztításnak. A tervet az OKF jóváhagyta. Ráadásul azt is elnézte, hogy az iszaptározó befogadóképességét megnövelte a cég, de a tervet nem igazították át, figyelmen kívül hagyva, hogy a korábban számított anyagmennyiség kétszerese zúdulhat a településekre. Friss bírósági végzés mondja ki azt is, hogy a tározó gátjának építését a zöld hatóságnak kellett volna engedélyeznie, és az ő feladata annak állapotát ellenőrizni. Ez szöges ellentétben áll a környezetügyi államtitkárság eddig hangoztatott nézeteivel.

Újabb fordulat, hogy a Mal a múlt héten megkapta a környezethasználati engedélyt. Ez 2018 január végéig érvényes, és előírja az áttérést az úgynevezett száraz technológiára. Ennek lényege, hogy a vörösiszapot nem folyékony állapotban tárolják; bár, hogy mennyi lehet a víztartalma, nem egyértelmű a határozatból. Abban ugyanis az is szerepel, hogy május 1-jétől a szárazanyag aránya már 60 százalék lesz, majd az átalakítás második ütemében, november 1-jétől 60-70 százalékra nő, másutt viszont az olvasható, hogy „az 50–65 százalék szárazanyag-tartalmú vörösiszap elhelyezése az elérhető legjobb technikának tekinthető”. Az átállás – jelezte Tollár Tibor a HVG érdeklődésére – nagyjából 550 millió forintba kerül, és a Mal maga finanszírozza, csakúgy, mint a zagytározó oldalfalának helyreállítását. A környezetet kevésbé veszélyeztető technológiára való átállás után már csak az a kérdés, miért nem kényszerítette ki ezt korábban az elérhető legjobb technológia előírására kötelezett állami hatóság.

SZABÓ GÁBOR