A rákosivipera élőhelyét az ember felszántotta, erdősítette, lecsapolta, vagy éppen lebetonozta és lakótelepet épített rá. Az első példány leírása után alig több mint 100 évvel már a faj kipusztulásától kellett tartani. A kizárólag a Kárpát-medencében élő hüllő eltűnését talán az utolsó pillanatban akadályozták meg. A telepen, ahol a faj fennmaradásán dolgoznak 500 kígyó lakik.
A viperák a "menekülttáborban" várják, hogy a lassan visszafoglalt rétekre, a füves domboldalakba visszatérhessenek. A természetben csupán néhány száz vipera él a becslések szerint, de ez a hüllők esetében gyakorlatilag a nullával egyenlő, ahogy Péchy Tamás, a kunpeszéri Rákosivipera-védelmi Központ igazgatója fogalmaz. A központban lehetőségünk volt közelebbről is megnézni az állatot, amelynek természetvédelmi értéke egy millió forint. Igaz, csak a kamerát közelítettük hozzá, mert, bár az aprócska kígyó mérge nem halálos, kellemetlen és fájdalmas napok következnek a marása után.
