Az özvegyi nyugdíj „feléledéséről” szóló írásban már szó volt arról, hogy  a hatályos szabályozás kétféle özvegyi nyugdíjat ismer: az ideiglenes özvegyi nyugdíjat és az özvegyi nyugdíjat, amely korábban „állandó” özvegyi nyugdíjként határoztak meg.

Fő szabályként az ideiglenes özvegyi nyugdíj annak az öregségi, rokkantsági vagy baleseti rokkantsági nyugdíjnak a 60 százaléka, amely az elhunytat az elhalálozás hónapjában megillette, vagy megillette volna.

Az „állandó” özvegyi nyugdíj annak a sajátjogú öregségi, rokkantsági nyugdíjnak a 30 százaléka, amely az elhunytat a halál időpontjában megillette vagy megillette volna. Az özvegyi nyugdíj nem 30, hanem 60 százalék, ha az özvegynek nincs saját jogú nyugellátása (öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíja) és nem kap az 1988. előtt hatályos rendelkezések szerint megállapított mezőgazdasági szövetkezeti öregségi, munkaképtelenségi vagy növelt összegű járadékot. A 60 százalékos özvegyi nyugdíj az özvegyet mindaddig megilleti, amíg saját jogán nem állapítanak meg a részére nyugellátást. Akkortól a saját nyugdíja mellett már csak az elhunyt nyugdíjának 30 százaléka jár.

Ugyanazon jogszerző jogán több ideiglenes özvegyi nyugdíjra, „állandó” özvegyi nyugdíjra jogosult esetén az ideiglenes, illetve „állandó” özvegyi nyugdíjat a jogosultak között egyenlő arányban kell megosztani. Arról, hogy ez miként néz ki a gyakorlatban, olvasson többet az Adózónán!