A Pride volt az Orbán-rendszer temetési menete
A rendszerváltás idejének hangulatát lehetett érezni abban a tömegben, ahol a legtöbben legfeljebb gyerekek voltak akkoriban.
Filmforgatásba illő klisék: árpádsáv csaknem mindenütt, ahová zászló tehető, Trianon-emlékek itt-ott. Gárda azonban sehol, sőt a csendőrség is a múlté. Helyette polgár-, város- és mezőőrök vigyáznak a nyugalomra, de ők sem föltűnően masírozva – ez minden, amiben közös a négy jobbikos vezetésű település, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei 14 ezres város, Tiszavasvári, a tavasszal etnikai lőporos hordóként hírhedtté vált Heves megyei Gyöngyöspata, a román határ közelében található Hencida, és a Vas, illetve Zala megye határán fekvő Hegyháthodász. Gondjaik különbözőek, ahogyan az okok is, amelyek a választókat a szélsőjobboldal karjaiba lökték.
Jobbikos részről jelenleg ugyanakkor a legtöbb panasz a kormányt, a kormánypárti politikusokat éri. Gyöngyöspatán nyílt ellenségeskedéssel indult a kapcsolat: Balázs József (Fidesz) országgyűlési képviselő korábban az állami támogatások elapadásával fenyegette meg az akkor még jelölt Juhászt. Míg a hasonló, de fideszes vezetésű települések 10-20 milliós támogatásokban részesülnek, Hencidának az idén be kellett érnie 2 millióval az önhibáján kívül hátrányos helyzetű településeknek járó keretből. Tiszavasvári helyzete pedig különösen kényes: bár kondíciói alapján logikus lenne – a kistérség legnagyobb városa, közvetlen autópálya-lehajtóval könnyen megközelíthető – korántsem veheti biztosra, hogy megkapja a járásközponti titulust az önkormányzati rendszer átalakításakor.
A Jobbik által irányított települések működéséről a HVG év végi dupla számában olvashatnak.
