Várossá nyilvánítási moratórium?

A parlamenti választások előtt bőkezűen, a szavazást követő esztendőkben viszont hagyományosan szűkmarkúan osztják a városi címeket Magyarországon. E rapszodikus gyakorlat az idén sem szakad meg, olyannyira, hogy 2011-ben várhatóan egyetlen nagyközséget sem léptet majd elő várossá a köztársasági elnök. Pedig pályázó továbbra is bőven akad: ebben az évben a HVG információi szerint 11 település célozta meg a magasabb közigazgatási sarzsit.

A 2011-es várossá nyilvánítási procedúra sokáig semmiben sem különbözött a korábbi hasonló eljárásoktól. Az aspiráns nagyközségi képviselő-testületek az előírásoknak megfelelően január 31-éig juttatták el kezdeményezésüket a közigazgatási és igazságügyi miniszterhez. A terjedelmüket tekintve gyakran félszáz oldalnál hosszabb pályázatokat nemcsak a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) apparátusa, hanem az általa felállított szakértői bizottság is értékelte. E zsűri – amelybe a törvény előírásai ellenére az idén először nem hívtak meg több országos érdekképviseletet – ezúttal a pályázóknak kevesebb mint a felét javasolta várossá nyilvánítani. A magasabb közigazgatási rangot az eredeti elképzelések szerint két Fejér megyei település, az egykori mezőváros Csákvár és a városi címmel nem rendelkező utolsó kistérségi központ, Aba, továbbá a Pest megyei Sülysáp és a pannonhalmi természetvédelmi térség központja, Jánosháza nyerhette volna el július 1-jén.

A fordulat a múlt héten következett be, amikor a KIM ismét összetrombitálta a szakértői testületet. Azzal az indítvánnyal állt elő, hogy a küszöbönálló közigazgatási változásokra (különösen a járások visszaállítására) tekintettel a bizottság az idén átmenetileg ne javasolja egyetlen városi cím kiadását sem. A zsűri tagjai rábólintottak az indítványra, aminek következtében a kormányzat hamarosan hivatalosan is bejelentheti a várossá nyilvánítási moratóriumot. Hacsak nem söpri el azt időközben az érintettek felháborodása.

 A moratórium egyik nagy vesztese kétségkívül a valamikori járási székhely, Csákvár lehet. A hajdan (1848–1910) országgyűlési választókerületi központként is számon tartott település várossá nyilvánítását az előző ciklusban háromszor támogatta a földrajztudósokból és közigazgatási szakértőkből álló korábbi zsűri. A régóta „jobbra szavazó” nagyközség előléptetését a baloldali kormányzatok idején azonban végül mindig megtorpedózta az éppen illetékes miniszter. „A tavalyi választási kampányok során e sérelmet többször is felemlegette a konzervatív tábor. Bízom benne, hogy a kormányzó jobboldal be fogja tartani választási ígéretét Csákváron” – jelentette ki a HVG-nek a település polgármestere. Katonáné Venguszt Beatrix a felfokozott várakozás érzékeltetésére elmondta, hogy pár hete ötszáz helybeli vett részt például egy községszépítő akción.

A várossá nyilvánítási procedúra hirtelen befagyasztása – mint a fideszes Horinka László polgármester szavaiból kitűnt – „nagyon kellemetlenül” érintené Sülysápot is, amely 2008-tól instanciázik az egymást követő kormányzatoknál a közigazgatási átsorolás érdekében. „Rengeteg pénzt és energiát öltünk már ebbe a kezdeményezésbe” – fogalmazott a falut 2006 óta irányító településvezető. A tizenegy érintett nagyközség közül tíz polgármestere lapzártánk idején közös levélben arra kérte fel Navracsics Tibor minisztert, hogy a tárca vizsgálja felül elképzelését. A városaspiránsok gyors ellenakciója nem volt véletlen, az 1999-es településszervezési törvény szerint a tárcavezető „május 31-éig tesz javaslatot várossá nyilvánításra a köztársasági elnöknek”.

Úgy érezzük magunkat, mint a Los Angelesbe készült magyar olimpikonok, akiket az utolsó pillanatban akadályoztak meg abban, hogy részt vegyenek a versenyen – fakadt ki a HVG-nek az ugyancsak érintett Kerepes polgármestere. Franka Tibor értetlenül áll az események előtt, hiszen az év elején a kormányhivatalok még befogadták a települések kezdeményezéseit, olyannyira, hogy volt, akit hiánypótlásra is köteleztek. „A közigazgatási ranglétrán feljebb lépni kívánó településeken 60 ezren élnek. Pályázataink semmibevétele nemcsak az önkormányzatok, hanem a kormányzat tekintélyét is rongálná” – fogalmazott a volt jobboldali újságíró, aki 2006 óta Magyarország egyik legnagyobb falujának vezetője.

A kormányzatot azzal nem lehet vádolni, hogy a moratóriummal az ellenzéket próbálná gyengíteni. Az érintett települések ugyanis kivétel nélkül „kormánypártiak”. Sülysápon például a vezetésben csak és kizárólag koalíciós helyi politikusok ülnek, négy további nagyközséget – Hőgyész, Lébény, Lepsény, Verpelét – pedig Fidesz–KDNP-s polgármester irányít. A független személyek által uralt önkormányzatokban (például Csákvár, Jászladány, Kerepes) pedig az utolsó parlamenti választások eredménye jelzi, hogy e falvak jelenleg ugyancsak „jobboldaliak”. A koalíció nyilvánvalóan nem pártpolitikai célokat követ tehát, amikor hirtelen le kívánja állítani a húsz éve tartó és egyre erősödő városalapítási dömpinget.

Kevesen vitatják, hogy a városi rangú települések száma irreális mértékben megsokasodott Magyarországon. Szinte mindenki egyetért azzal is, hogy az adminisztratív eszközökkel felpörgetett urbanizációnak előbb vagy utóbb megálljt kellett parancsolni. Az elmúlt kormányzati ciklusokban tömegesen váltak várossá ugyanis olyan települések, ahol hiába keres valaki bíróságot, kórházat, gimnáziumot, sőt valamirevaló településközpontot is. Ráadásul az utóbbi időben, egy-egy politikai jóakaró támogatásával, elmaradt infrastruktúrájú, zilált anyagi helyzetű, kimondottan falusias települések is bejutottak a városok egyre kevésbé exkluzív klubjába.

Az idén pályázó települések vezetőinek jó része mindezt maga sem vitatja. Azt viszont nem értik, miért nem hirdette ki a kormányzat már tavaly a várossá nyilvánítási moratóriumot. „Ki téríti meg a településeknek azt a legalább 20 millió forint közpénzt, amit a városi pályázatok elkészítéséért fizettek ki az önkormányzatok?” – kérdezi Franka.

BABUS ENDRE