Rövid időn belül több mint százezer rokkantnyugdíjast irányítana vissza a munkaerőpiacra a kormány. A terv mind a korábbi átminősítési gyakorlathoz, mind a meglévő erőforrásokhoz képest túl merésznek hat.
Se pénz, se munka – kesergett az 57 éves borsodi férfi, amikor tavalyi kontrollvizsgálatán megvonták tőle a rokkantnyugdíjat. Harmincöt évi munkaviszony után, agyiér-katasztrófa miatt kérte 2004-ben a rokkantosítást, rögvest le is százalékolták, és hat évig kapott állami apanázst. Rokkantnyugdíjának elvesztése után bő egy évet kellett várnia arra, hogy idén májusban felvegyék egy, a lakóhelyéhez közeli Mezőkövesden működő, megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató céghez. Ehhez szükség volt egy ismerős segítségére, és az is jól jött, hogy már nyugellátása megszűnése előtt munkára jelentkezett a cégnél, azaz rajta volt a várólistán. Az egykori lakatos ma fóliákat, zacskókat hajtogat, 68 ezer forintos keresete annyi, amennyi az utolsó nyugdíja volt.
Idővel talán ennél többet fog keresni. Legalábbis a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal főigazgatója, Pósfai Gábor tavaly úgy nyilatkozott: ha a csökkent munkaképességűek fizetést kapnak, jobban fognak élni, mint nyugdíjasként. De hogy valóban így lesz-e, s ha igen, mikortól és mennyivel, azt még nem tudni, az egészségkárosodottak támogatási rendszerének átalakítási koncepciója ugyanis még csak most készül. A HVG által a Nemzeti Erőforrás Minisztérium (Nefmi) szociális államtitkárságától kapott tájékoztatás mindenesetre azt sejteti, hogy csökken az ellátási kategóriák száma, és a foglalkoztathatósági szempontok az eddigieknél markánsabban érvényesülnek. A jelenleg társadalombiztosítási alapú, szolidaritási elvre épülő rokkantsági nyugellátás, rehabilitációs járadék, továbbá az egészségkárosodott személyek szociális járadékai (rendszeres szociális járadék, átmeneti járadék, rokkantsági járadék) szociális, illetve foglalkoztatási jellegű ellátásra egyszerűsödnek.
A politikusok sokáig elnézték, olykor bátorították, hogy azok, akik a rendszerváltozás után az ipar összeomlása miatt utcára kerültek, rokkantnyugdíjasként találjanak menedéket; az erre a sorsra jutottak serege 2006–2007-re már csaknem 800 ezresre duzzadt, és közülük 450 ezren akkor még nem érték el a nyugdíjkorhatárt. Az idő tájt Nyugat-Európában a csökkent munkaképességűek 30-40 százaléka dolgozott, Magyarországon viszont csak a tíz százalékuk – mármint legálisan. A rokkantosítás feltételeit 2007-ben a Gyurcsány-kormány kezdte szigorítani, azóta a helyzet annyiban változott, hogy míg a kilencvenes években tízezer főből átlagosan 59-en nyilváníttatták magukat rokkanttá, mostanában 25-en teszik ezt – összegezte Adler Judit, a GKI Gazdaságkutató Zrt. kutatásvezetője. Négy éve 750 milliárd forintot költött rokkantnyugdíjakra az állam (HVG, 2007. május 26.), az idei költségvetés 658 milliárdot szán erre. Perspektivikusan is egyre kevesebbet: a konvergenciaprogram szerint az idén 12 milliárd, jövőre 88 milliárd, 2013-ban pedig már 117 milliárd forinttal kevesebb jutna e célra.
A kormány szándéka 100-150 ezer rokkantnyugdíjas újra munkába állítása, ennek megkönnyítésére hétfőn három fideszes képviselő javaslatára módosították az alkotmányt. E szerint „az általános öregséginyugdíj-korhatár betöltését megelőzően folyósított nyugellátás törvényben meghatározottak szerint csökkenthető és szociális ellátássá alakítható, munkavégzésre való képesség esetén megszüntethető”. Ez elhárította ugyan a jogi akadályokat a felülvizsgálat elől, de annak költségeit nem annullálta. A rehabilitációs rendszer folyamatos átalakítását 2007-ben uniós forrásokkal együtt 60 milliárd forintra tervezték. A cél nem csupán az volt, hogy a minősítés új rendszerében a szakmai munkaképesség vizsgálatával kiszűrjék az álrokkantakat, hanem az, hogy munkavállalásra ösztönözzék őket. Ezért különböző szolgáltatásokat, képzési lehetőségeket vezettek be azok számára, akiknek rokkantnyugdíj helyett rehabilitációs járadékot ítéltek meg. Járadék legfeljebb 36 hónapig adható, és ennek fejében a jogosultnak együtt kell működnie a munkaügyi központtal.
„Hiába fektetünk pénzt az álláskeresésbe, ha nincs munkahely” – értékelte a HVG-nek Szakály József, a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetségének (MEOSZ) főtitkára azt a 2008-ban indult programot, amelybe azok kerülhettek be, akik egészségkárosodása 50–79 százalékos, és eséllyel visszavezethetők a munkaerőpiacra. Ők évente 5-6 ezren lehetnek. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség honlapján található pályázati kiírás szerint a 16 milliárd forintnyi uniós támogatásból indult rehabilitációs programban két év alatt 14 ezren vettek részt, azt azonban nem tudni, hányuknak sikerült be-, illetve visszakerülnie a nyílt munkaerőpiacra.
Szakemberek szerint botorság azt gondolni, hogy az aktív korú rokkantak tízezreit újra munkára lehet fogni. Többségükért aligha fognak kapkodni; Adler Judit a GKI nemrég készült felmérését idézve azt állítja, a munkaadók szerint a rokkantak teljesítménye 70 százalékos, többet hiányoznak, mint az egészségesek, emiatt nem szeretik őket alkalmazni. A kormánnyal számháborúban álló MEOSZ szerint 73 százalékuk aluliskolázott, sokan a nehéziparban dolgoztak, egy-egy évben mindössze harmincezren lehetnek a munkára foghatók. „A Foglalkoztatási Hivatal januárban 57 ezer megváltozott munkaképességű álláskeresőt regisztrált, ha az állományuk újabb 30 ezerrel bővül, csaknem 90 ezren maradhatnak ellátás nélkül” – véli Szakály. A feltételes mód annak szól, hogy a hétfői alkotmánymódosítás után a korhatár alatti nyugdíjak szociális juttatássá alakíthatók, utóbbi pedig nem kötelező, csupán adható.
Rokkantsági nyugdíj helyett rehabilitációs járadékot 2008 óta több mint 24 ezer személynek ítéltek meg, ők tavaly átlagosan 69 ezer forinthoz jutottak havonta. Egyes szakemberek szerint komplex rehabilitációt csak azoknak érdemes felajánlani, akik előtt még 10-15 éves pályafutás állhat, ők azonban nincsenek túl sokan. Az Országos Nyugdíj-biztosítási Főigazgatóság az év elején 340 ezer aktív korú rokkantnyugdíjast tartott számon, de közülük 190 ezren 1955 előtt születtek, vagyis hamarosan elérik a korhatárt. Márpedig Nagy Anna kormányszóvivő úgy fogalmazott, csak az 1954 után születetteket hívják be felülvizsgálatra, az átalakítás első lépéseként, ez év második felében, 220 ezer főt. Azt még nem tudni, hogy az évente körülbelül 300 ezer vizsgálatot végző Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal bővíti-e létszámát, hogy ősztől az évente szokásos vizsgálat valamivel több mint kétharmadát elvégezhesse. Egyébként a kontrollvizsgálatokon 2006 óta évente 10-13 ezerrel kevesebben kaptak ismét rokkant véleményezést, mint ahányan a minősítést végző bizottság elé kerültek (lásd grafikonunkat).
Az elveszett képességek helyett 2007 óta az Egészségügyi Világszervezet (WHO) módszertanára alapozott komplex minősítés során a szervezet egészének egészségkárosodását, valamint a rehabilitálhatóságot és a szakmai munkaképességet mérlegeli egy négyfős bizottság, továbbra is meghatározóan az orvosi szempontok alapján. Mivel az igénylő egyszerre csak egy szakértővel találkozik, egy bennfentes szerint még mindig van lehetőség korrupcióra. Ennek ellenére 2006 és 2010 között a rokkantak tábora százezerrel csökkent. A munkára alkalmasak kiszűrésére különböző képességvizsgáló eszközöket vetnének be, amelyek beszerzése még hátravan – tudta meg a HVG a Nefmitől. Az egyik csodafegyver a munkaszimulátor, amely 13 ezer szakma munkakövetelményeit tárolja – állítólag még a fókavadászét is. A becsaphatatlannak tartott diagnosztikai műszer csaknem hatvanmillió forintba került, jelenleg szakemberek képzésére használják, sajtóhírek szerint a rehabilitációs hivatal vidéki igazgatóságai 2012-ben kapnak egy-egy darabot.
FARKAS TÍMEA
„A bukásoktól, brutális sérülésektől való félelem folyamatosan bennem van” – meséli Valter Attila országútikerékpár-versenyző a Penge podcast legújabb adásában, ahol arról is beszélget Szilágyi Áronnal és Kenyeres Andrással, hogy milyen gondolatok futnak át az agyán egy esés után, mekkora nyomást jelentett számára a 2021-es berobbanása, és milyen hatással vannak rá a kommentek.
Novák Előd szerint a Fidesz hülyét csinál magából.
Hosszú hallgatás után jelentkezett a kormányközeli közvélemény-kutató.
A műsorvezető kiáll a szombati felvonulók mellett és drukkol, hogy békés legyen a rendezvény.
Nehéz-Posony Kata, a HVG ügyvédje minden kérdésre válaszol.
A jelentős indulótőkével is megtámogatott alapítvány már dátumot sem mond, mikorra várható a régóta ígért beruházás.
