A közszolgálati bulvár pazar dotációjával teremt konkurenciát a kormány a piac által amúgy is megtépázott kereskedelmi médiumoknak. Az állami műsoralap önmagában annyi támogatást kap, amennyi pénzt a többi piaci szereplő együttesen kasszíroz a hirdetésekért.
Jobban teszi, ha inkább a józan eszére hallgat, mint ha a problémáit a szerencséjére hagyatkozva igyekszik megoldani – ezt javasolta a hirado.hu hétfői horoszkópja a rák csillagjegyűeknek, az ikrek havában születetteknek pedig azt tanácsolta, próbáljanak ki néhány légzőgyakorlatot, amelyek révén talán megnyugodhatnak, mielőtt nagyobb zűrzavart okoznak. Az csupán a véletlen műve, hogy az első csoportba Matolcsy György, a másodikba Orbán Viktor is beletartozik, így még burkolt kormánykritikával sem vádolható a hírportál, amely hasonló habkönnyű tartalmat ígért aznap estére a köztévék nézőinek is: a Maradj talpon! című vetélkedő után A férfi a legjobb orvosság című német sorozatdarabot, majd az Infrastrukturális Védelmi Osztag kalandjait taglaló Hacktion című sorozat legújabb epizódját. A bulvártempóval az égvilágon semmi baj nem lenne, ha magánvállalkozás honlapjáról és tévéjéről volna szó, nem pedig az adófizetők pénzéből bőkezűen kistafírozott közmédiumokról, amelyek közszolgálati feladataiknak csak mérsékelten felelnek meg, viszont úgy nyomulnak be a kereskedelmi orgánumok terepére, hogy nem igazán kell megméretniük magukat a piacon.
A közmédiumok összevonásával létrejött műsorgyártó konglomerátum, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) 77,4 milliárd forintból gazdálkodhat jövőre, ebből közel 65 milliárd az állami támogatás az idei 58,5 milliárddal szemben. De még ez utóbbi is nagyobb összeg, mint amit a piacon szereplő csaknem összes televízió nettó reklámbevételként elkönyvelt 2010-ben. A Magyar Elektronikus Médiaszolgáltatók Egyesülete (MEME) szerint a tévés reklámpiac teljes árbevétele 58,3 milliárd, a rádiósé 4,5 milliárd forint volt tavaly – azaz a hat évvel korábbi szintre süllyedt vissza, és az idén biztos, jövőre pedig valószínű a további csökkenés.
A hirdetési piac összeomlását és a középmezőny térhódításával jellemezhető nézettségi versenyt az országos kereskedelmi tévék közül a Tv2 sínylette meg leginkább, amely 19 milliárd forintos árbevétel mellett 2,2 milliárdos üzemi veszteséggel zárta a tavalyi évet, s tulajdonosi hitelekre szorul. Az idén további 15-20 százalékos a bevételcsökkenés, a költségtakarékosság jegyében a dolgozók csaknem negyedétől, 93 embertől váltak meg novemberben, és nem indítottak el számos, korábban tervezett műsort. A piacvezető televíziót működtető Magyar RTL Zrt. tavaly még jócskán nyereséges volt, árbevétele 29,1 milliárd forintot, adózás előtti eredménye 3,7 milliárd forintot tett ki, de ehhez – ahogy kérdésünkre a csatornánál fogalmaztak – „milliárdos tételeket kellett megspórolni 2008 óta, és ez a tendencia az idén sem változott”. Ennek esett áldozatul a Reggeli, a déli Híradó, a XXI. század, s a szokásos nyári után ezért megy most téli szünetre is a Heti hetes és a Fábry-show.
A piaci folyamatoktól cseppet sem zavartatva működik viszont az MTVA, de a pénzeső áldásaiból ott sem részesül mindenki. Az idén két ütemben csaknem ezer embertől vált meg csoportos létszámleépítéssel az alap, amit takarékossággal, a közszolgálati média megújításával indokolnak, de politikai motívumok éppúgy felfedezhetők az elbocsátásokban, mint ésszerűségi megfontolások. A második körben számos szakszervezeti és üzemi tanácsi aktivistát is elküldtek. De a maradóknak sem lett feltétlenül jobb dolguk. Mint egy rádiós munkatárs a HVG-nek mesélte, teljes a szervezeti káosz, megszűntek a felelős szerkesztői posztok, alig maradt riporter, akik most egymásnak szívességből dolgoznak. Az MTVA vezetése jövőre csökkenteni akarja a beosztottak alapbérét, és áttér a teljesítményalapú kifizetésekre.
Nemcsak busás összegek, hanem jelentős ingatlanvagyon is ütötte a közmédiumok összevonásakor az MTVA markát. Ezek hasznosításáról számos elképzelés látott napvilágot. Az egyik szerint a Duna Tv kiürített Mészáros utcai székházát az alap a Fidesz-közeli médiabirodalmak tagjainak, a Magyar Nemzetnek, a Hír Tv-nek és a Lánchíd rádiónak adná bérbe, egy másik szerint viszont ez az épület a Magyar Rádió Bródy Sándor utcai székházával, vendégházaival és egyéb ingatlanaival együtt olyan cserealapot képezne, amelyet az óbudai tévés gyártóbázis fejében ajánlanának fel a komplexumot birtokló Wing – korábbi nevén Wallis – Ingatlan Zrt.-nek. Egyelőre viszont az ellenérdekű csoportok szegregálására szolgálnak a székházak. A szakszervezetek irodáit a Bródy Sándor utcába költöztették, az MTV és a Duna tévé vezetését pedig az MTI Naphegy téri irodaházába, így különítve el őket az MTVA-tól, amelybe a hírek szerint előbb-utóbb beolvadnak a csontvázcégek. Utóbbiak elsorvasztásának szándéka az MTVA költségvetéséből is kikövetkeztethető, a 65 milliárdból egyenként félmilliárd jut az MTV, az MR és a Duna Tv zrt-knek, 1,3 milliárd a távirati irodának, a többi a négy cég egykori munkatársainak java részét tömörítő alapot illeti.
A számolatlanul ömlő állami dotációnak a képernyőn felemás az eredménye. A hírgyártás központosítása nyomán reggel, délben és este minden csatornán, tévében és rádióban gyakorlatilag szó szerint ugyanazok a híranyagok hallhatók, alig vannak külpolitikai, pláne külgazdasági hírek, ellenzék mintha annyira sem létezne, mint a valóságban, az országot padlóra küldő kormánypárti politikusokat pedig rendkívül megértő riporteri kérdésekkel várják. Szembeszökő viszont a gazdagság a bulvárműsorok gyártásában. Dől a pénz a sorozatokra, vetélkedőkre, show-műsorokra. Az MTVA tehetős vásárlóként lép fel a külföldi filmpiacon is, informátoraink szerint addig licitálva, amíg már senki más nem rúg labdába: többet költöttek az idén filmre, mint az RTL Klub. A bulvárosodáshoz a médiahatóságnak egyetlen szava sincs, holott vezetője, Szalai Annamária ORTT-s korában egyik élharcosa volt az MR2 Petőfi rádió elleni hadjáratnak, arra hivatkozva, hogy az igényes könnyűzenét sugárzó adó nem felel meg a közszolgálati követelményeknek.
Az MTVA bevételeinek egy része a kereskedelmi televíziók által fizetendő műsor-szolgáltatási díjból származik, amiből a médiahatóság a válság ellenére nem adott kedvezményt, holott a HVG tudomása szerint voltak erre irányuló kezdeményezések. Így jövőre ezekből 3,5 milliárd forint folyik be az MTVA kasszájába, és ez a pénzcsap a következő egy-két évben is nyitva áll majd, mert a jövő év végi eredeti határidőig biztosan nem történik meg a digitális átállás, így a két országos kereskedelmi tévének továbbra is fizetnie kell az analóg koncessziók milliárdos díját. Ezenfelül reklámbevételeik 2,5 százalékát, mintegy egymilliárd forintot át kell adniuk az alapnak magyar filmek gyártására. A köztévé műsorstruktúráját elnézve az MTVA (vagyongazdálkodással együtt) 7,7 milliárd forintra tervezett kereskedelmi bevételei is teljesülhetnek, különösen, hogy jövőre foci-Eb és olimpia is lesz, ami korábban is a köztévé javára rendezte át ideiglenesen a hirdetési piacot.
Mindez nyilvánvalóvá teszi: a hatalom úgy is képes jelentősen befolyásolni az elektronikus médiumok piacát, hogy nem él látványosan a médiatörvény adta szabályozási, felügyeleti és szankcionálási lehetőségekkel. Magyarországon most olyan médiarendszer van megszilárdulóban, ahol a szabályozó állam egyben a legerősebb piaci szereplő. Van ezen túlmenően a Fidesz-közeli vállalkozások kezében levő, a kormányhoz feltétel nélkül lojális média, melynek kineveltjei szállták meg a közmédiumok vezető posztjait. Ezek a cégek vásárlóként is fellépnek a piacon, a Class FM nevű országos kereskedelmi rádiót is birtokló Infocenter például, miután nem sikerült belevásárolnia magát az RTL Klubba, a hírek szerint most a Tv2-t kerülgeti.
A közmilliárdok segítségével végrehajtott bulvárosítás növelheti a közmédiumok nézettségét-hallgatottságát, s e műsorok oldalvizén az egyenhíradások is többekhez juthatnak el, mint eddig. A választók nem nagyon válogathatnak: a nagy olvasottságú megyei lapokból régen kiveszett a közélet, a kereskedelmi médiumok egyre kevesebb közszolgálati műsort adnak – például azok költségességére hivatkozva – vagy bulvárprogramokat neveznek annak. A forinttízmilliárdokkal felpumpált, központosított állami média a jelek szerint igyekszik benyomulni a kereskedelmi vállalkozások piacára – ám aligha gazdasági hasznot várnak tőle az unortodox médiapolitika kiagyalói. A nyereség politikai: mind több szavazópolgár a kormány által ellenőrzött vagy erősen befolyásolt médiumokból szerzi majd közéleti információt. A választók tömegének efféle „táplálása” mellett a kormány nyugodtan megengedheti magának, hogy ujjal mutogasson néhány kis „ellenzéki” tévé- vagy rádióállomásra, újságra – bizonyítékul, hogy Magyarországon teljes a sajtószabadság.
JAKUS IBOLYA
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé. A magazin egy évszázad alatt öt főszerkesztőt fogyasztott el, Adam Gopnik, a lap főmunkatársa néggyel is dolgozott.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
Egyelőre nem tudni, mekkora a kár.
Egyes értesülések szerint az illető telefonján kiskorúakról készült fotókat is talált a rendőrség.
