Valaki felismerte a lehetőséget a másfél évig figyelmet sem kapott „morfiumügyben”. Még nem tudni, hatalmi harc vagy egyszerű figyelemelterelés áll-e a háttérben.
November végén robbant a hír, hogy harminc rendőr szállta meg a budapesti Uzsoki Kórház fül-orr-gégészeti osztályát. Ötezer betegkartont néztek át, húsz ápolónőt hallgattak ki; egy öt évvel ezelőtti ügy szálait szeretnék felgombolyítani. Ismeretlen tettes ellen, emberölés bűntette miatt indult nyomozás. A feljelentő szerint a kórházi osztályon gyakorlat volt, hogy a végstádiumú betegek fájdalomcsillapító morfinját túladagolták, ami siettette a halálukat.
Ki-ki vérmérséklete szerint kommentálja a híreket. „Halálgyár, tömeggyilkosság, fekete angyal” – a bulvár szerint, „az adagolás szakmai hibája, a betegek paternalista kezelése, a korszerű fájdalomcsillapítási ismeretek hiánya” – a szakértők magyarázatai alapján. A hírbe hozott intézménynél az ártatlanság vélelmét hiányolják: mintha azzal a lehetőséggel már nem is számolna senki, hogy esetleg nem történt bűncselekmény az ország egyik legelismertebb fej- és nyakitumor-sebészeti osztályán. Pedig lehetne ok gyanakvásra: az ügyet kirobbantó, a szándékos morfintúladagolásról szóló cikket egy szakfolyóiratnak etikai dilemmaként megíró szerző másfél évig – féléves szerződésekkel – dolgozott ezen az osztályon. Miután 2007-ben nem hosszabbították meg a szerződését, munkaügyi pert kezdett a kórház ellen, amelyet ez év márciusában részben meg is nyert.
Az ügy további pikantériája, hogy a Lege Artis Medicinae (LAM) szakfolyóirat szerkesztője 2010 nyarán kapta meg a doktor írását, amelyet – a felvetett téma kényes volta miatt – azonnal továbbított a nemzetierőforrás-tárca egészségügyi államtitkárságára. Ahelyett azonban, hogy Szócska Miklós államtitkár saját hatáskörében vizsgálatot kezdeményezett volna, a cikket az Egészségügyi Tudományos Tanácshoz küldte. Mivel e testületnek kutatásetikai kérdésekben kell állást foglalnia, úgy találta, nem az ő feladata megítélni, történt-e bűncselekmény, vagy akár szabálytalanság. A LAM végül, miután a minisztériumnak nem volt mondandója, idén áprilisban publikálta a morfinadagolás gyakorlatát – az Uzsoki Kórház megnevezése nélkül – taglaló írást, és vele együtt négy szakember elemzését is megjelentette. További fél év telt el anélkül, hogy bárki kommentálta volna a haldokló betegek fájdalomcsillapításának hazai gyakorlatát. Utána pedig valaki rendőrségi feljelentést tett. Nem a minisztérium volt – állították többen is a HVG érdeklődésére.
„A morfium használata rendkívüli szigorral szabályozott – ezt onkológusként teljes biztonsággal állítom. Elegendő a dokumentációt megnézni, s abból látható, ki mennyit kapott. Ez orvosi kérdés, nem a miniszter vagy az államtitkár problémája” – vélekedett Nagy Kálmán, a KDNP egészségpolitikus országgyűlési képviselője. Kevésbé belátó Cser Ágnes, az EDDSZ szakszervezet elnöke, aki felszólította Szócska Miklóst, hogy ne várja meg, amíg több év múltán netán jogerős ítélet születik a rendőrségi vizsgálat nyomán, hanem most utasítsa vissza az ügy kapcsán gerjesztett orvosellenességet, álljon ki az egészségügyben dolgozók mellett.
Ez azonban a jelek szerint nem szerepel az államtitkár legfontosabb tennivalói között. Mivel a tárca a jövő évre sem tud általános béremelést ígérni az ágazat dolgozóinak, kapóra jöhet az egészségügyiseket kedvezőtlen színben feltüntető közbeszéd. Nem véletlen, hogy a fiatal orvosok januárra időzített felmondási akciója előtt hirtelen üggyé válik az, amit egy hatósági-szakértői vizsgálat már másfél éve tisztázhatott volna – adott hangot kétségeinek Papp Magor, a rezidensszövetség elnöke is. Amíg fekete angyalok röpködnek, addig senki sem foglalkozik azzal az elvi kérdéssel, hogy miként lehet egy tollvonással – vagyis egy Rogán-féle módosító javaslattal – felszámolni a társadalombiztosítási rendszert, az egészségbiztosítási alapot a költségvetési nagy kalapba ömleszteni, annak minden várható következményével együtt.
Az eutanázia mindeddig szőnyeg alá söpört, ki nem beszélt jogi, morális és orvosszakmai részleteinek előszedése (lásd Kegyeshalál-történet című írásunkat) jótékonyan elvonja a figyelmet arról a kérdésről is, miként lehet az ország három tucat kórházát hetek alatt államosítani, részletes megvalósítási és működtetési tervek nélkül. Maga az államtitkár sem tagadja, hogy még nem tudják, mi lesz az átvett intézményekkel – derült ki a Kovács Tibor szocialista képviselő november 28-ai interpellációjára adott válaszából. Most folyik ugyanis az előkészítő munka, még konzultálnak a helyi döntéshozókkal. A Fidesz most felméri, hogy milyen ellátásra van szükség, aminek a vége ugyan kórházbezárás lesz, de az ingatlanokat „az ésszerűség jegyében” „szabadítják fel”, és értékesítik. Eredményezhet „munkahelyi és kompetenciaváltást” az átalakítás, de ez nem jelenti azt, hogy ezeket az alkalmazottakat ki is rúgják – idézte az államtitkári választ az Index hírportál.
A menet közben kialakuló államosítási koncepció része a budapesti egészségügyi ellátórendszer átszabása is, amelyben fontos szerepet játszik az Uzsoki Kórház. Ez ugyanis a főváros onkológiai centruma, az elmúlt évek közel 10 milliárd forintos nagyberuházásainak köszönhetően pedig korszerű infrastruktúrájú, jól felszerelt intézmény. Így bekebelezése több mint kívánatos lenne a Semmelweis Egyetem vagy a Állami Egészségügyi Központ számára is. Mindkettőnek ellátási központ szerepet szán az államtitkárság, ám ehhez egyik intézménynek sincs meg maradéktalanul a szükséges háttere. Nemcsak az Uzsoki, hanem annak vezetői széke is tét lehet a színfalak mögött zajló vetélkedésben. A korábbi főigazgató, Golub Iván megbízását április végén megújította a Fővárosi Közgyűlés – úgy tudni, a főpolgármester aktív támogatásával. Az egészségügyi topmenedzserek körében azonban tartja magát az a szóbeszéd, mely szerint a legmagasabb fideszes körök támogatását bíró ellenjelölt nem törődött bele, hogy alulmaradt a küzdelemben. Mint ahogy az is benne lehet a pakliban, hogy magának a hírbe hozott kórházi osztálynak a vezetése keltette fel valaki érdeklődését.
GÁTI JÚLIA
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé. A magazin egy évszázad alatt öt főszerkesztőt fogyasztott el, Adam Gopnik, a lap főmunkatársa néggyel is dolgozott.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
