MSZP-s alapítvány szabadulna Népszabadság-részvényeitől

Deficites párt alapítványa eladná veszteséges cégében lévő részesedését – nem éppen nyerő alaphelyzet egy üzlethez. Az MSZP Szabad Sajtó Alapítványa mégis ilyen szituációban próbál túladni Népszabadság-részvényein. Szüksége van ugyanis az ügyletből származó pénzre, hiszen fő bevételi forrásának a napilap kiadójának osztalékát tervezték az alapítvány 1990-es létrehozásakor, ám a cég évek óta veszteséges.

Az újság szellemiségén őrködni hivatott alapítványnak – amellyel egyébként már korábban is folytak tárgyalások az adásvételről – ráadásul közvetlenül már nincs befolyása a párttól kapott Népszabadság-jogokra, mert 1990 nyarán apportként átengedte az alakuló Népszabadság Rt.-nek 108,5 millió forint névértékű részvényért (akkor a 340 millió forint alaptőkéből a legnagyobb részt, 140 millió forintnyit a német Bertelsmann AG birtokolta).

A HVG egyik 2001-es címlapja. Harapásnyom

HVG

A kisebbségi tulajdonos Szabad Sajtónak azonban mindmáig különleges jogai vannak, egy részvénye ugyanis osztalékelsőbbségi. Ez az 1,8 millió forint névértékű Népszabadság-papír garantálja az alapítványnak, hogy évi 10 millió forint osztalékot kapjon rá, megelőzve a törzsrészvényeket, ha van fedezet az adózott eredményből, annak hiányában az eredménytartalékból. Ez a részvény azonban az utóbbi években leértékelődött, mert olyan szabálya is van a cégnek, hogy szünetel ez az elsőbbségi jog, ha a társaságnak két egymást követő teljes naptári évben nincs adózott nyeresége. Feléled ugyan az osztalékelsőbbség, ha jobbra fordul a cégmenet, s két egymást követő évben újra nyereséges lesz a zrt, ám akkor sem fizetik ki a rossz években elmaradt „nyereségrészesedést”.

Elenyészett a másik különleges Népszabadság-papír, a 1,5 millió forint névértékű szavazatelsőbbségi részvény ereje is a válságos években. E közös tulajdon a szerkesztőség befolyását kívánja fenntartani, békés ügymenetű években gyakorlatilag vétójogot adva neki például a lap megszüntetése, beolvasztása, nevének megváltoztatása és a főszerkesztő választása, visszahívása ügyében. Két korlát azonban itt is van. Ha minden más tulajdonos összefog, akkor legyűrhető a szerkesztőség, s rögzítettek egy válságklauzulát is. E szerint ha három egymást követő évben az összesített mérleg szerinti veszteség eléri az alaptőke egyharmadát, akkor szünetelnek a szavazatelsőbbségi jogok, s csak két nyereséges év után élednek fel.

A svájci Ringier AG 70,8 százalékos tulajdonában lévő Népszabadság Zrt. – amelynek a múlt év végén 1,3 milliárd forint alap- és 1,54 milliárd forint saját tőkéje volt – utoljára 2007-ben volt nyereséges, akkor 238 millió forint adózott eredményt könyvelt el, és 213 millió forint osztalékot hagyott jóvá. A következő három év már deficites volt, az összesített mérleg szerinti veszteség meghaladta a 2,4 milliárd forintot (lásd táblázatunkat), így az elsőbbségi részvények korlátozásai hatályba léptek. A veszteséges években elhatározott tőkeemeléseknél ráadásul az alapítvány követni volt kénytelen a Ringiert, ha nem akarta elveszíteni 25 százalékot meghaladó befolyását, így most 360 millió forint névértékű Népszabadság-csomagja van. A Ringier 100 százalékot – és ezzel szabad kezet – szeretne a kiadóban, de az alapítvány és a szerkesztőség tárgyalási pozícióit javítják különleges jogaik, még ha azok most éppen „zároltak” is. Gyengíti viszont a pénzhiány, így akár az is elképzelhető, hogy a Szabad Sajtó részesedése névérték körüli áron kerül a svájciak kezébe, akik információink szerint nem a továbbadás szándékával vásárolnák fel az összes részvényt.

A nehéz sajtópiacon lehetetlen megjósolni, mikor lesz, ha lesz, két olyan éve a Népszabadság Zrt.-nek, amely felélesztené az alapítvány osztalékelsőbbségi jogát. Az idei – az átalakítások miatt – még biztosan veszteséges lesz, gyorsan tehát akkor lát pénzt a Szabad Sajtó, ha eladja papírjait, így viszont gyakorlatilag teljes Ringier-irányítás alá kerül Magyarország legnagyobb közéleti napilapja. Érv lehet a sietős értékesítés mellett az is, hogy a befolyó pénzből az alapítvány bőkezűbben támogathatna baloldali-liberális újságokat, folyóiratokat, rádiókat, vagyis a Népszabadság „elvesztése” mások számára a mentőövet jelenthetné. E kiadványok némelyike ráadásul közelebb áll a párthoz, mint a Népszabadság, így a mostani válsághelyzetben kedvesebb lehet az MSZP-vezérkar számára. A kuratórium többsége is így gondolta, a tárgyalási engedély megszületett, mire a többségi akarattal szemben alulmaradt Földes György elnök lemondott a posztjáról.

A Szabad Sajtó az alapító párttól nem számíthat pénzinjekcióra, az MSZP évek óta hiánnyal zár, állami támogatása is csökkent a 2010-es gyenge választási szereplés miatt. Lehet, hogy véletlen az időpont-egybeesés, ám az alapítvány oldalán az is sürgetheti a Népszabadság-ügyletet – s így javíthatja a Ringier tárgyalási pozícióit –, hogy az MSZP-t támadások érik, olyan parlamenti törvényjavaslatokban megtestesülve, amelyek a politikai megbélyegzéstől a feloszlatás indítványozásáig terjednek (lásd Választás helyett? című írásunkat). Noha a Fidesz demokráciafelfogása okozott már kellemetlen meglepetéseket a jogállam híveinek, addig talán nem vetemedik, hogy kétharmados parlamenti többségét és a Jobbik lelkes támogatását felhasználva törvényen kívül helyezze hagyományosan legnagyobb – bár mostanra megroggyant – politikai vetélytársát. A kormánypárt ez irányú józanságára utal, hogy az alkotmányügyi bizottság hétfői ülésén nem támogatták a Gaudi-Nagy-javaslatot a feloszlatásról.

Régi reflexeket hívhat elő mindez a szocialistákból. Az első szabad választás előtti hónapokban igencsak tartottak a vagyonelkobzástól az MSZP-ben, egyebek mellett újságjaikat féltve az államosítástól. Az akkori politikai egyeztető tárgyalások azonban a választópolgárokra bízták az ítéletet a párt sorsáról. Jogutódlás ide vagy oda, a voksolók akaratából az MSZP parlamenti párt maradhatott, a kormányra került jobboldali Antall-kabinet pedig nem hatalmi szóval, hanem az új pártoknak ingyen juttatott állami vagyonnal próbálta kiegyensúlyozni a szocialisták örökölt versenyelőnyét.

JUHÁSZ GÁBOR