A stabilizációs alap (SoFFin) 2008-tól 2010-ig működött. Felélesztéséről a törvényhozás döntött a konzervatív-liberális kormánykoalíció frakcióinak támogatásával. Az ellenzék elutasította az indítványt, az egybehangzó kritika szerint elsősorban azért, mert az alap révén ismét közpénzből támogatják a bankokat, amelyek megint nem vállalnak részt az általuk is okozott válság terheiből.

A SoFFin összesen 80 milliárd euró hitelt nyújthat és 400 milliárd euróra vállalhat garanciát. A kormány az alap újbóli felállításával azt kívánja elérni, hogy valamennyi úgynevezett rendszerkockázati jelentőségű német bank meg tudjon felelni az Európai Bankhatóság (EBA) követelményeinek. Az EBA tavaly decemberben közzétett adatai szerint a német bankoknak összesen 13,11 milliárd euró friss tőkét kell szerezniük 2012 közepéig a 9 százalékos tőkemegfelelési követelmény teljesítéséhez.

A szavazást megelőző beszédében Wolfgang Schäuble pénzügyminiszter hangsúlyozta: az alap felállítása sürgetően fontos megelőző intézkedés, ugyanakkor a forrásait várhatóan nem kell igénybe venni, mert a bankok a piacon is be tudják majd szerezni a hiányzó tőkét, a SoFFin így valójában inkább bizalomerősítő funkcióval bír.

Korábban azt tervezték: a pénzügyi felügyelet (Bafin) felhatalmazásának kiterjesztésével akár a tulajdonosok akarata ellenére is arra kötelezhetik a gyengélkedő bankokat, hogy fogadják el az állami tőkeinjekciót. A végül megszavazott törvényből ez a rendelkezés hiányzik, a felügyelet jogkörét azonban mégis bővítették. A Bafin így az eddiginél hamarabb beavatkozhat cégek ügyeibe, ha pénzügyi válság felé vezető folyamatokat észlel. A bankok számára pedig létrehoztak egy különleges társaságot - úgynevezett rossz bankot - amelyre át lehet ruházni a válsággal küszködő euróövezeti tagországoktól származó, elértéktelenedett állampapírokat, amelynek hatására javulhat, tisztulhat a portfólió.