Hoffmann Rózsa számai lavinát indítottak el

Kiváltságos helyzetbe hozta a kormány az általa gründolt Nemzeti Közszolgálati Egyetemet (NKE). A rendőr- és katonatiszteket, valamint igazgatási szakembereket képző intézménynek aligha lesz gondja a beiskolázással, hiszen több mint ezer államilag támogatott hallgatói helyet kapott, és ilyen formában másutt nem is indulhat igazgatási képzés. A pozitív megkülönböztetést csak fokozza, hogy az NKE-re felvett diákok nem állami, hanem úgynevezett közszolgálati ösztöndíjat kapnak majd. Az elnevezés korántsem mellékes: a közszolgálati ösztöndíjhoz ugyanis olyan kedvezmények kötődnek, amelyek a többi állami támogatású hallgatónak nem járnak.

Alapesetben minden magyar állampolgár jogosult 12 félévet állami támogatással elvégezni, kivételt képeznek azonban a közszolgálati ösztöndíjban részesülők. Esetükben ugyanis az az idő, ameddig ezt az ösztöndíjat kapják, nem számít bele a 12 féléves keretbe, tehát ha valaki az állam pénzén elvégzi az NKE-t, további 12 félév ingyenes oktatásra jogosult. Igaz, a konstrukció fordítva is működik, tehát ha valaki kimerítette a 12 félévet, az NKE-n ingyen elvégezhet még hatot, feltéve, hogy igazgatási, rendőri vagy katonai végzettséget is szeretne. Ezzel a megoldással a kormány valószínűleg azt is szeretné lehetővé tenni az NKE legjobb hallgatóinak, hogy másoddiplomásként a jogi végzettséget is megszerezhessék, mégpedig mind a 10 félévet az állam pénzén.

A Hallgatói Hálózat rögtönzött fóruma az ELTE jogi karán. Újraszámolnák

Túry Gergely

A többi felsőoktatási intézményére az állam nem fordít ekkora figyelmet: az állami ösztöndíjasok január utolsó napján közzétett új keretszámainak ismeretében meglehetősen nehéz helyzetbe hozta őket. Polonyi István oktatáskutató számításai szerint mindössze három intézménynek lesz az idén nagyobb a kerete állami ösztöndíjakra, mint 2009-ben: a Semmelweis Egyetemnek, az Óbudai Egyetemnek (volt Budapesti Műszaki Főiskola) és a Műegyetemnek. A tudományegyetemeken az államilag támogatottak keretszáma negyedével-ötödével csökkent, a sor végén pedig a Szolnoki Főiskola és a Budapesti Gazdasági Főiskola található, ahol mindössze 12, illetve 8 százaléknyi állami keretlétszám maradt.

A jogi és gazdasági támogatott képzési helyek minimumra csökkentése, a bölcsészet- és a társadalomtudományiak levágása tehát azt jelenti, hogy ezeken a helyeken kevesebb diákkal, s emiatt nagyobb nehézségekkel számolhatnak az intézmények. A műszaki és a természettudományi férőhelyek száma nagyjából szinten maradt, noha a meghirdetett helyeket általában eddig sem töltötték be a jelentkezők. Ráadásul ezeken a képzésterületeken nagy a lemorzsolódás, a diákok gyakran 4-5 év alatt sem tudták befejezni a hároméves alapképzést. Ha sikerülne is idén feltölteni e helyeket, az egyetemeknek és főiskoláknak akkor is hatalmas erőfeszítéseket vagy tanulmányi könnyítéseket kellene tenniük, hogy a diplomáig el is juttassák a felvetteket.

Igazán nehézzé az idén érettségizők számára vált a helyzet, hiszen alig három hét alatt kell felmérniük a változásokat, s dönteniük, hova, milyen képzésre szeretnének jelentkezni. Az oktatási tárca kitolta ugyan pár nappal a jelentkezés határidejét (február 24-éig), ám egy három éve fakultációkra járó, adott helyre törekvő diáknak nem könnyű változtatnia felvételi stratégiáján, ha most derül ki számára, hogy eddigi elképzelése nem valósítható meg. Nem is beszélve a pénzről, hiszen sok esetben most kell a családnak döntenie, képes-e vállalni az oktatás költségeit. A diákhitel új konstrukciója kedvezőnek tűnik ugyan, de a költségvetés helyzetének ismeretében legalábbis bizonytalan, hogy az állam hosszú távon is állni tudja-e a szavát, s nem változtat a kondíciókon.

Az intézmények mindenesetre kétségbeesetten próbálják magukhoz vonzani a diákokat, és se szeri, se száma az újonnan hirdetett ösztöndíjaknak. Ezek általában a jól tanuló költségtérítéses diákokat célozzák meg, egészen addig, hogy akár a teljes önköltséget is átvállalják tőlük. A gazdasági képzésben annyival könnyebb helyzetben vannak az egyetemek és főiskolák, hogy több vállalatot is meg tudnak nyerni a támogatáshoz. Ez azonban nem biztos, hogy elég diákot vonz majd. Néhol már meg is kezdődtek az elbocsátások. A Debreceni Egyetem például lapzártánk után közli majd 87 munkatársával, köztük 37 oktatóval, hogy nem tudja tovább alkalmazni őket. Erre kell számítani szinte valamennyi intézményben, bár a legtöbbjük még reménykedik, s megvárja a jelentkezések alakulását.

Akár egész felsőoktatási intézmények sorsa pecsételődhet meg tavasszal, amikor kiderül, hányan választották őket. Miközben az is igaz, hogy egyes számítások szerint a felsőoktatási kapacitások egyharmada jelenleg sincs kihasználva. Főleg egyes kisebb vidéki egyetemek és főiskolák lehetnek majd gondban, miután jelentősebb állami támogatástól esnek el a létszámkorlátozás miatt. A kormány is érzi a helyzet súlyosságát, június végére valamennyi intézménytől négyéves fejlesztési tervet vár el, s nem kizárt, hogy ennek következményei bezárások, illetve összevonások lesznek.

Ráadásul valószínűleg az oktatási terület is az EU vizsgálódásának tárgya lesz. Az unió oktatási biztosa már kilátásba helyezte a vizsgálatot, Hoffmann Rózsa államtitkár pedig jelezte, kész Brüsszelben megvédeni oktatáspolitikáját. Hozzátette, hogy szerinte az oktatás kérdése az országok belügye, tehát nem érti, mit is kérhetnének rajta számon. Ebben egyébként még igaza is van, de az EU az utóbbi időben már több olyan kérdésben is nyomást gyakorolt Magyarországra, amelyben eddig kerülte a konfrontációt. Vita tárgya például a diákok röghöz kötése, azaz az állami ösztöndíjas hallgatókkal kötendő szerződés, amellyel korlátoznák a diploma megszerzése utáni munkavállalási szabadságukat. Utóbbi kérdésben egyébként – a hallgatói önkormányzatok kérésére – az Európai Hallgatói Unió is számít az Európai Bizottság állásfoglalására, mert véleménye szerint a hallgatói szerződések uniós előírásokat sértenek.

RIBA ISTVÁN