A másodfokon eljáró bíróság ítéletével helybenhagyta az elsőfokú határozatot, amely ellen a védelem nyújtott be fellebbezést. A vád szerint az igazgató azért pofozta meg a diáklányt, mert visszabeszélt neki, amikor a pedagógus meglátott egy eldobott almacsutkát, és a tanulóktól egyre indulatosabban kérdezte, hogy ki dobta el, egyúttal felszólította őket, vegyék fel. 

Az ügy sértettje - mondván, ha senki nem szedi össze, akkor majd ő megteszi - felvette az almacsutkát, közben az igazgató kérdésére felelve azt mondta: "maga is itt volt, és maga sem látta". Az igazgató ekkor a hajánál fogva visszarántotta a tanulót, és felpofozta. Látva, hogy a lánynak az ütésekről vérzik az orra és a szája, az igazgató közölte: megérdemelte, amit kapott, legközelebb nem fog visszabeszélni. 

A diáknak a bántalmazás következtében nyolc napon belül gyógyuló sérülései keletkeztek. A lány társai korábbi meghallgatásukkor az igazgató ellen vallottak, mellette tanúskodott az iskola egyik tanára, ő azonban csak később ért a helyszínre.