Besült nemzeti konzultáció?

Bár már a tavalyi sem egészen úgy alakult, ahogy azt a kabinet eltervezte, a baljós előjelek nem tántorították el attól a szándékától, hogy május végén újabb „nemzeti konzultációt” hirdessen, ezúttal a gazdasági élethez kapcsolódó kérdésekben kérve ki a választók véleményét. Az érdektelenség borítékolhatónak tűnik: a május végén–június elején 8,2 millió címre kipostázott válaszküldeményből egy hónap alatt mindössze 368 ezret küldtek vissza, és erősen kétséges, hogy az augusztus 20-ai „urnazárásig” hátralévő másfél hónap – ami a nyári szabadságolások ideje – érdemi fordulatot hoz az aktivitásban.

Intő jelekből volt bőven. Már a tavalyi „szociális konzultáció” során is, hiába bővítette ki a kabinet a megkérdezettek körét a választójoggal rendelkezőkön kívül valamennyi, 16. életévét betöltött állampolgárra, csak nyögvenyelősen jött össze valamivel több mint egymillió válasz. Annyian – vagy annyian se – méltatták tehát válaszra az Orbán-kormányt, ahányan a korábbi voksolások tanúsága szerint a Fideszt még elkötelezetten támogatták. Azt pedig, hogy a legújabb konzultáció során feltett, zömmel a munka világához kapcsolódó kérdések önmagukban sem olyanok, amelyekkel különösebben lázba lehetne hozni a választókat, már az LMP tavaszi népszavazási kezdeményezésének fiaskója is megmutatta. Az ökopárt – többek közt a munkatörvénykönyv megváltoztatására irányuló – referendumának kiírásához csak a szükségesnél 40 ezerrel kevesebb, 160 ezer szignót tudott begyűjteni. A konzultáció esetében pedig annyival talán még súlyosabb – pontosabban tét nélkülibb – a helyzet, hogy a kabinet 16 olyan sugalmazott kérdést tett fel, amelyek megfogalmazásában már benne foglaltatik a válasz. Ráadásul egy sor olyan kérdés is szerepel a listán, amiben a kabinet, illetve a parlament korábban már döntött (HVG, 2012. június 9.). Vagy – mint azt a miniszterelnök hétfői, a munka világát érintő parlamenti bejelentései jelezték – mostanság készül dönteni. (Lásd Munkavédelmi akcióterv című cikkünket a Magyar Gazdaság rovatban.)

Kudlik Júlia, Kovács P. József és Finta József

Túry Gergely

Technikailag a kormány mindent megtett a párbeszédnek mondott akció sikeréért. Példának okáért: majd negyedéves időt adott a válaszadásra. Az extra hosszú „reakcióidőnek” különös optikát ad, hogy a kormánypártok nemrég drasztikusan csökkentették egy sokkal macerásabb feladatra, az ajánlószelvények begyűjtésére engedélyezett határidőt. (A személyes kapcsolatfelvételt igénylő lépésre a pártoknak a korábbi 36 helyett 21 nap áll rendelkezésükre, miközben az eddigi 750 helyett már 1500 szelvényt kell összegyűjteniük.) A konzultációs kudarc kisebbítésének egyik lehetséges módja lehet – s erre van is némi esély –, hogy a kabinet, például a nyári szabadságolásokra hivatkozva, határidőt hosszabbít. Az indoklás nem is lenne túlságosan nehéz: semmi sem lehet fontosabb annál, hogy a választók véleményét megtudják, és az augusztus 20-ai dátum nem is kőbe vésett.

A konzultáció valódi célja persze nem is feltétlenül az, hogy a kormány megismerje a választók valódi akaratát. Utóbbinak olcsóbb és szakszerűbb módja lenne egy, szakmailag is támadhatatlan kérdéseken nyugvó közvélemény-kutatás. Valójában a politikai apátia ellenszerét keresi a kormány, az intenzív propagandára pedig jó apropó, ürügy az úgynevezett nemzeti konzultáció. A Fidesz szempontjából lényegében egy olyan időközi politikai kampány zajlik ezekben a hónapokban, amelyben a párt vetélytárs nélkül állhat a porondon. Ráadásul a járműveken, óriásplakátokon népszerűsített konzultáción keresztül a kormány, a Fidesz és személyesen Orbán Viktor úgy lehet jelen a politikai piacon, hogy annak költségei nem is a pártkasszát terhelik. Az akció közel egymilliárdosra becsült költségvetése egyébként – a korábbi konzultációk során közölt nyomtatási, postázási, feldolgozási költségekkel számolva – a HVG számításai szerint csak a közvetlen kiadásokra nyújt fedezetet. A kapcsolódó – ismeretlen nagyságrendű – reklámkiadások alighanem ezen felül értendők. Bárhogyan végződik is a dolog, a kormány annyit elérhet, hogy a nyári uborkaszezonban tematizálhatja a politikai kommunikációt, amelyben ezúttal kitüntetett szerep juthat a munka világával kapcsolatos kérdéseknek. A tapasztalatok többször is megmutatták, hogy az a párt (vagy kormány), amelyik átalussza a nyári szabadságolások időszakát, ősszel komoly versenyhátrányból indul a hétköznapokba visszatérő választók kegyeiért folytatott versenyben. A Medgyessy-kormány bukásához is nagyban hozzájárult, hogy 2003, majd 2004 nyarán is szabadságra ment, szinte csak a szóvivőket hagyva hátra politikai hátországa védelmére.

A Fidesz e tekintetben tanult elődje hibáiból; 2010. és 2011. nyári politikai menetrendjét is úgy alakította, hogy a választói ne feledkezzenek meg róla. A kormányváltás után gyorsan meghozott döntések (például a bankadó, a háromcsapás-törvény) után tavaly a választási szabályok átírásával és az elszámoltatás ismételt napirendre vételével tematizálta a nyarat. A mostani konzultációhoz kapcsolódó akciók ismét lehetőséget adnak arra, hogy a politikai híradások – legalábbis részben – arról szóljanak, amiről a kabinet szeretné.

Elvben akad még egy – igaz, unortodox – lehetőség a kormány előtt, hogy mentse, ami menthető. Az állampolgárok slendriánságára hivatkozva (sokan nem tudják már, hova tették a nyár elején kapott leveleket), kérésre, akár újra ki is postázhatják az elveszettnek mondott íveket. Ez a megoldás azonban – a „többes szavazás” lehetősége miatt – növelné az adatok kezelésével és feldolgozásával kapcsolatos, amúgy sem csekély aggályokat. A kabinetnek egyébként, ahogy korábban sem, a jelek szerint ezúttal sem sikerült a törvények betűjének maradéktalan betartásával abszolválnia a feladatot: a konzultációs kérdőívet azok is megkapták, akik korábban letiltották adataik ilyen célú kiadását. Emiatt az Eötvös Károly Intézet már vizsgálatot is kezdeményezett az adatvédelmi ombudsmani hivatal örökébe lépett Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságnál.

DOBSZAY JÁNOS